Gulyás Lajos a mosonmagyaróvári sortűzben megmentette egy zöldávós életét, a pufajkások mégis azért vitték el, mert a hatalom szerint a nép által körbefogott Máté Lajos főhadnagy meglincselésére buzdított. Gulyás Lajos földi maradványait 1990-ben exhumálták a sopronkőhidai rabtemetőben, a levéli lelkészt ugyanebben az évben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság első- és másodfokon is rehabilitálta. Gulyás Lajos két lánya is részt vett a kopjafa avatásán, amelyre a dunántúli reformátusgyülekezetek közgyűlésének keretében került sor.

Márkus Mihály nyugalmazott református püspök: "Tudjuk, hogy bátran és tiszta szívvel vállalta a halált. Mert Krisztus egyházáért és hőn szerezett hazáért, igazsága megtartásában áldozta fel fiatal életét. Élete megmentéséért együtt harcolt az egyházkerület és az egyházmegye. Kortárs kollégái hosszú éveken át titkokban is segítették családját, enyhítve fájdalmaikat. Mégis, örök seb szívünkön korai halála, a kegyetlen végzet. A fájdalmunkat csak az enyhítheti, hogy igaz ügyért halt meg, egyházunk és nemzetünk hű fiaként, mint a magyar történelem legigazibb forradalmának vértanúja."

- - -

Gulyás Lajosra emlékezett a győr-szabadhegyi református templomban felállított kopjafánál Simon Róbert Balázs győri alpolgármester is:

A Magyar Távirati Iroda 1957. december 30-án hírül adta, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetésben részesített huszonhárom egyházi személyiséget. Idézem: „az ellenforradalom alatt a népi hatalom mellett tanúsított bátor helytállásukért, és az elmúlt egy év alatt a szocializmust építő hazánk és népünk érdekében a békemozgalomban, valamint az állam és az egyház jó viszonyában kifejtett áldozatos munkásságukért".

Amíg ők ettek, ittak és jókedvűen beszélgettek, a győri börtönben már többen készültek a december 31-e hajnalán megteendő végső útjukra. Köztük volt Levél község református lelkésze is, a 39 éves Gulyás Lajos, akit tanítónő feleségétől és három kislányától ragadtak el '57. február 5-én este a pufajkások.

De ki is volt ő?

Felvidéken született, 1918. február 4-én, a nem sokkal később Szlovákiához csatolt Kisújfaluban. Puritán, de mégis öntudatos református és magyar szellemű családban nevelkedett. A tragédiák már fiatalkorában beárnyékolták életét, mert családját a rendszerek hol háborús bűnösnek, hol kuláknak nevezték. Az Érsekújvári Gimnáziumban érettségizett 1937-ben, és ezt követően a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatója lett. 1942-ben vette feleségül Puskás Gabriella tanítónőt, akitől három lánya született. Gyermekeik születésekor már Balatonszepezden éltek, ahol Gulyás Lajos segédlelkészként, a lelkészi oklevél megszerezése után pedig lelkészként szolgált. Innen került 1948. májusában Levél községbe.

Boldogan éltek ott annak ellenére is, hogy Gulyás Lajost „fekete bárányként" tartotta számon egyházának, a kommunista hatalomnak behódolt felsőbbsége. Ez késztette őt '56-ban arra a lépésre, hogy miután szülőföldjének egyik egyházközségében megüresedett a lelkészi állás, és az ott élő gyülekezet őt akarta megválasztani lelkipásztornak, családjával áttelepüljön oda. Október 23-án a szlovákiai rokonságnál tett látogatása során értesült arról, hogy Budapesten kitört a forradalom. 25-én este érkezett vissza Levélre, és amikor másnap hírét vette a mosonmagyaróvári tömegmészárlásnak, oda sietett.

Ezen a napon csendes tüntetésre vonult a nép a tanácsház előtti térre. Miután valaki elszavalta a Nemzeti dalt, és elénekelték a Himnuszt, a békés szándékú felvonulók közül több százan a határőrlaktanya felé vették útjukat, hogy a „zöld ávósoknak" nevezett határőrökkel is tudassák, ők is egy jobb világ elé néznek. Odaérve azonban szűnni nem akaró sortűz fogadta őket, amelynek következtében száznál is többen vesztették életüket, és ennél is jóval többen szenvedtek életveszélyes és súlyos sérüléseket. A borzalmas mészárlás után a lőparancsot kiadó parancsnok és katonái - négy tiszt kivételével, akik a laktanyában maradtak - elmenekültek. Gulyás Lajos akkor érkezett a laktanya elé, amikor a felháborodott tömeg által elfogott négy tiszt közül két sebesültet beszállítottak a kórházba. A harmadikat feltették egy teherautóra, hogy kihallgatásra vigyék a mosonmagyaróvári tanácsházára. A negyedik, a nép által körbefogott Máté Lajos főhadnagy akkor már tudhatta, hogy élete veszélyben van. Azt, hogy mégis életben maradt Gulyás Lajosnak köszönhette, aki a saját testi épségét is kockára téve mentette ki a lincshangulatban lévő tömegből, felsegítette a teherautóra, hogy a tiszt is ép bőrrel érjen kihallgatásának helyszínére.

Máté Lajos kihallgatására másnap került volna sor, de a reggeli zűrzavarban sikerült megszöknie. Becsületére legyen mondva, nem maradt hálátlan élete megmentőjéhez. 1957. januárjában titokban meglátogatta, köszönetét fejezte ki, és figyelmeztette: tudomása van arról, hogy hamarosan jönnek érte is a pufajkások. Azt tanácsolta neki, még aznap vegye útját családjával együtt a Levéltől alig néhány kilométerre húzódó, nyugati határszakasz felé és azt sem titkolta előtte, ha elfogják, hosszú börtönévek, vagy talán a legrosszabb, a halál vár rá.

Gulyás Lajost azonban hiába kérlelte, mivel ő annak biztos tudatában volt, hogy nem követett el olyan cselekményt a forradalom napjaiban, amely a Rákosi-korszak törvényeibe ütközött volna, ezért nem állt szándékában elhagyni egyházi szolgálatának helyét. Pedig ekkor már éreznie kellett, hogy élete veszélyben forog, hiszen az ÁVÓ-sok 1956. december 19-én - amint azt naplójában is megörökítette - a késő esti órákban házkutatást tartottak a parókián, ahol azonban semmiféle bizonyítékot nem találtak, amely ellene szólt volna. Az államvédelem fegyveresei '57. február 5-én, a késő esti órákban tartoztatták le a levéli lelkipásztort.

Felesége a barátjukat, Richter László ügyvédet kérte fel a letartóztatásba helyezett férjének védelmére. Az ügyvéd azzal nyugtatta az asszonyt, hogy mivel a férjével szembeni vádak nevetségesek, a mostani vészbíráskodás idején sem találhatja bűnösnek a bíróság. Grátz Endre, a Győrben lefolytatott hírhedt mosonmagyaróvári terrorper ügyésze azonban ezt másként látta. Amikor a győri városi tanácsháza nagytermében a III.rendű vádlott Gulyás Lajoshoz érve, vádbeszédében ezt mondta róla:

„Amikor Gulyás Lajos felett ítélkeznek, akkor a szétvert végrehajtó bizottságokra emlékeznek, a megnyitott határra, a határőrtisztek összefogóira, azokra, akik megtagadták a határőrtisztek megmentését, de gondoljanak a Hegyeshalomban kért segítségre, és arra, hogy ez az ember gyűlöli a népet, gyűlöli a szocializmust, és a rohadt régi világot akarta visszaállítani. Népünk sújtson le az árulóra, és halállal büntesse meg gaztetteiért!".

Grátz Endre vádja beteljesedett. '57. június 4-én a Győri Megyei Bíróság Különtanácsa - tanácsvezető bíró Gyepes István - öt társával egyetemben halálra ítélte Gulyás Lajost is, megvádolva a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntettével, valamint a gyilkosságra való felbujtás bűntettével.

A perbe fogott 12 vádlott sorsa most már attól függött, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Katonai Különtanácsa miként dönt '57. december 21-én tartott zárt fellebbezési tárgyalásán. Ledényi Ferenc hadbíró ezredes tanácsa jogerőre emelte az első fokon kiszabott ítéletet szervezkedés vezetése és gyilkosság helyett - hűtlenség vádjával, sőt egyel megtoldotta a halálra ítéltek számát, melyet követően december 31-én hajnalban Gulyás Lajossal együtt Tihanyi Árpád győri tanár, Zsigmond Imre földműves és Kiss Antal fűtő élete is véget ért a Győri Megyei Bíróság udvarán.

Tegyük fel a kérdést: miért ölték meg Gulyás Lajost? Máté Lajos, az általa megmentett határőrtiszt ellentétben sokakkal, nem felejtette el, mit köszönhet a lelkésznek. Amikor Gulyás Lajost perbe fogták, vállalta mellette a tanúskodást. Azonban hiába hangoztatta, hogy kizárólag Gulyás Lajosnak köszönheti az életét, a bírákat ez az enyhítő körülmény éppúgy nem érdekelte, miként az sem, hogy egy ártatlan embert küldenek a bitóra. A koncepciós perben a vérbírók példát akartak statuálni. Megtorolni és megfélemlíteni a mosonmagyaróváriakat.

A lelkész özvegye és három lánya is osztották a kivégzett vagy börtönbüntetéssel sújtott forradalmárok sorsát. A hatalom mindig és mindenütt utánuk nyújtotta csápjait. Felesége arra a sokszor és sokhelyütt feltett kérdésére: „Hová temették el az uramat?", soha nem kapott választ. Lányai is csak 1989-ben tudták meg, hogy kivégzésük után az áldozatokat furnérkoporsóban, némelyiket mezítláb, Sopronkőhida rabtemetőjében ásták el, mintegy másfél méternyire a fagyos földben.

1990. április 17-én vehette csak kezdetét a sopronkőhidai 301-es parcellának elnevezett helyen az exhumálás. Gulyás Lajos földi maradványainak újratemetésére '91. május 11-én került sor Levél községben, utolsó lelkipásztori szolgálati helyén.

1990. március 29-én a Győr-Sopron Megyei Bíróság mind az első, mind a másodfokú ítéletet semmisnek mondta ki. Gulyás Lajost rehabilitálták.

Tisztelt Emlékezők!

Az 1956-os forradalom mártírjai között több egyházi személy is volt. Fontos, hogy ismerjük meg őket és tiszteljük áldozatukat, kövessük példájukat, mert nemzetünk kincsei ők.

Gulyás Lajos nemcsak a magyar forradalom áldozata, hanem a magyar keresztyénség-kereszténység vértanúja is.

Emlékezzünk rá, és tanuljunk tőle.

Végezetül, városunk vezetése nevében ezúton mondok köszönetet Lentulai Attila esperes úrnak, a szabadhegyi református gyülekezet tagjainak és az alkotóknak, hogy a kopjafával örök emléket állítottak Gulyás Lajos '56-os mártír lelkész tiszteletére.