Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy történetet, ami nemrégiben esett meg a rendelőmben. Ezen keresztül talán sokakban megszületik a felismerés, az AHA-élmény, talán összeáll a puzzle.

Szóval, felkeresett egy fiatalember, aki már hosszú hónapok óta szenvedett.
Felkeresett pszichológust, pszichiátert, de nem jutott eredményre, viszont kapott sokféle gyógyszert, amitől egy ici-picit sem lett jobban. (De ez egy másik történet.)
Boldog, kiegyensúlyozott házasságban élt, azzal a nővel, akit mindig is álmodott magának. Rendben volt körülötte minden, munkahely, otthon, szerető hitves. Néha azt gondolta, nem érdemli meg ő ezt a fene nagy boldogságot. Egy szép nap, beszélgettek egymással, szóba került közöttük, hogy mielőtt ismerték volna egymást, voltak-e más kapcsolataik is. S ekkor ütött be a krach. A feleség ártatlanul elmesélte, hogy volt egy férfi az életében, de csak nagyon rövid ideig, s a nevét is megmondta. A férjnek, nevezzük őt Gézának, ez volt a halálos csapás. Attól kezdve nem volt nyugta. Ha csak meglátta a férfit a kisvárosban futólag, meg tudta volna ölni. Azon gondolkozott, hogy elválik, vagy öngyilkos lesz, miközben az eszével tudta, hogy ez az egész képtelenség. Már a munkájára is képtelen volt koncentrálni, teljesen összeomlott benne minden. Ekkor ment el segítséget kérni, de olyat, ami érdemben az is lett volna, sehol sem kapott. Hónapok óta élte így az életét, egyre nyomorultabban, miközben az eszével tudta, hogy egy bődületes marhaság miatt szenved, hiszen értelmetlen az egész, a felesége őt szereti, s nincs jelentősége ennek a házasságkötés előtti epizódnak. Tudta az eszével, de mégis, egyre rosszabb lett az állapota.
Egy nap rám talált, s eljött hozzám.
Szorongott, félt, hitt is, meg nem is, de azt mondta, ez az utolsó bizodalma.
Ilyen esetekben szoktam alkalmazni a visszavezetést, hogy megtaláljuk azt az okot, ami a jelen életben ezt a problémát kiváltotta és ott azonnal ki is oldjuk. A technikai részletekbe itt most nem mennék bele, lényeg a lényeg, Géza remekül dolgozott velem együtt és roppant szépen ellazult.
Kérdésemre, hogy hol van, azt felelte:
- Egy erdőben vagyok. Komor vagyok és szomorú. Fel fogom akasztani magam.
- Miért vagy szomorú és miért akarod felakasztani magad?
- Mert meghalt a feleségem.
- Hogyan halt meg a feleséged?
- Elütötte egy lovas kocsi.
- Kérlek, nézzed meg, ki volt a kocsis. Ne a fizikai formáját figyeld.
- Ő volt az. Aki most, 2013-ban a Kiss Károly. Igen, ő az.
- Most kérlek, nézzed meg a feleségedet. Felismered őt a jelenlegi életedben?
- Igen, felismerem. Ő most az édesanyám.
Sok minden történt még, nem írom végig. Amikor kihoztam ebből az állapotból, egy darabig nem igen tudott megszólalni, érzelmileg elég feldúlt volt, kicsit sírt is. Majd lassan felült és a szívére tette a kezét és annyit mondott:
- Köszönöm. Köszönöm. Most már sokkal könnyebb. Mintha egy kő gördült volna le rólam, most már értek mindent.
Ugyanis a Kiss Károly az a férfi, akivel Géza feleségének volt az a rövid viszonya, amit Géza semmilyen módon nem tudott sem elfogadni, sem feldolgozni. Az átélt események tükrében érthetővé vált az ő hatalmas ellenszenve eziránt a férfi iránt. A terápia során mindezt sikerült feldolgozni, s Géza végre letehette ezt a hatalmas terhet, ami irracionális nyomásként nehezedett rá eddig.
Vajon neked volt-e hasonló élményben, megmagyarázhatatlan érzésben részed?
Közelebb jutottál-e a megoldáshoz?