A pár éve íjászkodó marosvásárhelyi gyerek már több mint húsz érmet szerzett, többek közt áprilisban egy világbajnoki címet is. Azóta le sem maradt a dobogó legfelső fokáról.

Ha hétfő délután, akkor edzés van a Marosszéki Íjászok körében: rossz időben egy kövesdombi tornateremben gyakorolnak, de nyaranta egy kishegyszőlői tetőt vesznek birtokba. Viszik az íjakat, a nyílvesszőket, a céltáblákat, s csak úgy suhognak a nyílvesszők a szélben. Itt találkozunk a Móréh család legifjabb tagjával is. Tamás édesapjával, édesanyjával és 9 éves húgával jár ki gyakorolni, ugyanis a családból majd’ mindenkit megfertőzött már ez a sport.

"Az én gyerekkori álmom volt, hogy íjászkodjak, s megfertőztem a családot. Házi készítésű íjjal kezdtük, itt van most is, egy sílécből készítettük. Amikor láttam, hogy kezd jobban menni, akkor kezdtünk befektetni felszerelésbe, majd kezdtünk versenyekre is járni." – meséli Móréh Zoltán, Tamás édesapja, aki nem csak együtt gyakorol a fiával, versenyezni is együtt járnak, csak míg az apuka a felnőtt résztvevők közt, addig Tamás a 13 év alattiak kategóriájában versenyez.

Egyből látszott a fiún, hogy menni fog? – érdeklődöm az édesapától. Móréh Zoltán szerint legtöbbször elég, ha tényleg érdekli, élvezi a sportot, s ha igazán kitartó, jönnek az eredmények is. Tamásnak például kezdetektől megvolt az egyedi technikája, másképpen lő, mint az édesapja: egészen a szeméhez húzza ki az íjat, úgy céloz.

"Én például a szám széléhez húzok, ő a szeméhez húzza teljesen, pont ezért a háta kiegyenesedik jól. Ez fontos, mert felnőtteknek való íj, amivel lő." – mondja az édesapa, miközben a kis bajnok felkészül az edzésre. Előbb be kell melegíteni: nyakat forgatni, karokat emelgetni, csavargatni, jól jön egy kis fekvőtámasz is. S van egy különleges bemelegítési mód, az ostorcsapkodás. A karikás ostort mindenki megforgatja a feje fölött, s csap is vele. Ez nem csak azért jó, mert látványos hagyományőrzés, bizony jól megedzi a karokat is. A bemelegítés fontos, ha elmarad, a nehéz íjtól könnyen megfájdul az ember válla. Tamás becsületesen el is végzi a bemelegítés minden fokozatát, a karikás ostor is hangos a kezében.

Azután a test külső felkészítése következik: alkarvédőt tesz fel, húzókesztyű kerül a jobb kezére, a derekára meg az öv, azon tegez, tarsoly, valamint a nyílvesszők. Mind-mind Tamás saját felszerelése, tudja, hogy mit készített az édesapja, s mit hol vásároltak, s szívesen mesél is erről, pedig érkezésünkkor még kicsit szégyenlősködött. Megtudjuk, nem mindegy, hogy milyen íjjal, milyen vesszővel lő, ezek össze kell legyenek hangolva. Tamásnak már négy íja is van, kettő hagyományos, egyet nemrég kapott Kisjenőn, amikor megnyert egy bajnokságot, kedvence azonban az ablakos vadász-reflex íj. Ablakos, vagyis nem a kezén szalad ki a nyílvessző, hanem van egy kis ablaka, amire felteszik. Lehet mindemellett karbonvesszővel és favesszővel lőni.

Tamásnak a karbonvessző a kedvence, azok könnyebbek, egységesek, a favesszőket be kell lőni hajlékonyságra, de a hossza, a hegy mérete és a toll is fontos. Most ezekkel kell gyakorolni, mert a budapesti várban zajló hétvégi Történelmi íjász Országos és Nemzeti Bajnokságra készülnek, s ott csak favesszővel lehet lőni. „Sajnos karbonvesszővel nem szabad lőni ezúttal, pedig jobban szeretem, azzal szoktam meg. Jobban is megy a lövés azzal, az biztos” – állapítja meg az ifjú íjásztehetség. Tamás neki is kezd aztán gyakorlásnak, mert hétvégén bizony meg szeretné nyerni a versenyt.

Tamás az elmúlt időszakban több mint húsz érmet szerzett különböző íjászbajnokságokon, nem mind arany, kezdetben állt a dobogó alsóbb fokain is, de amióta áprilisban világbajnokságot nyert, azóta nem csúszott le a dobogó legfelső fokáról. IFAA World Indoor Archery Championship 2017 – ez volt a Brassó megyében zajló világbajnokság neve.

Teremíjászat volt, három napos verseny, amelyen Tamás a 13 év alattiak közt versenyzett. Litván, svájci, észt és más romániai ellenfelei voltak, s bár évre, fizikumra és magasságra is Tamás volt a verseny legkisebbje, mindhárom nap ő nyerte a megmérettetést, így a világbajnoki cím is őt illette meg.

"Akkor nagyon ment neki, igaz, sokat edzettünk előtte, nem csak itt, a Marosszéki Íjászokkal, hanem otthon is mindennap lőttünk." – mondja az édesapa.

Tamás hozzáteszi: még éjszaka is edzettek, édesapja felszerelt egy reflektort, így sötétedés után is lehetett gyakorolni. A világbajnoki cím óta több versenyen bizonyított, Kisjenőn, majd az alsósófalvi Hullócsillagon is első helyezett lett, a Vásárhelyi Forgatagon szervezett A győztesek viadala című versenyen minden felnőtt íjászt maga mögé utasított.

"Nem csak célozni tud Tamás, ha kell, tud nagyon gyorsan is lőni, amikor párbaj van. Amikor az a kérdés, hogy ki lövi el hamarabb a lufit, vagy valamilyen kitett célt, akkor fel tud gyorsulni, mert amúgy lassan céloz." – mondja a büszke édesapa a fiáról.

Igazi sportember.

"Nagyon szeretek célozni, s fegyverekkel lőni. Eddig ez a kedvenc sportom a torna után. " – mondja a kis bajnok. És ez nem nagyzolás, Tamás ugyanis sportiskolában tanul, most ötödik osztályos, így számos sportba belekóstolt már, többet most is művel. Vízipólózik, úszik, tornászik, karatézott is egy ideig, úgyhogy igazi sportember, s a versenyszellem sem hiányzik belőle.

A hétvégi versenyre például már lélekben is nagyon készül.

" Meg szeretném nyerni a versenyt. Remélem, hogy nem lesznek kevesen, és remélem, hogy kemény ellenfelek lesznek, mert én szeretem az olyanokat." – mondja az ifjú íjász, akinek íjászpéldaképei is vannak: nagy kedvence Kassai Lajos lovasíjász, tőle szeretne kérni majd egy aláírást, mert Mónus József, a másik kedvence már a húzókesztyűjét aláírta.

Forrás: hungaryfirst.hu

Képek: liget.ro