A jubileum alkalmából a bécsi Wienbibliothek rendezett kiállítást, amely nemcsak a darabkeletkezését mutatja be, hanem egészen napjainkig tartó hatását is. Egy régi ígéretét beváltva ifjabb Johann Strauss 1866/67 telén komponálta meg a zenetörténelem egyik legismertebb és leggyakrabban játszott művét, a Kék Duna keringőt. A darab, amely egyben az osztrák főváros zenei exportjának zászlóshajója, nem hiányozhat sem a Bécsi Újévi Koncert, sem a Bécsi Operabál programjáról. A 150 éves jubileum alkalmából a Bécsi Városháza épületében található Wienbibliothek egy kiállítás keretében mutatja be a zenemű keletkezésének körülményeit. Sőt, leszámol azzal az időközben már tudományosan megcáfolt legendával is, hogy első bemutatásakor a darab nem aratott sikert, és csak később, külföldről kiindulva hódította meg a világot. A Kék Duna keringő eredeti címe An der schönen, blauen Donau (A szép, kék Dunánál) volt, és a Bécsi Férfidalárda 1867-es farsangi mulatságára készült. Mivel Ausztria előtte szenvedett vereséget a porosz háborúban, így a kórusegyesület február 15-én a hagyományos bolondok napi ünnepség helyett csupán farsangi éneklést tartott. Ifjabb Johann Strauss erre az alkalomra komponálta a valcert, amelynek eredeti címe Karl Beck egyik versének hasonló sorára vonatkozik. Ebben azonban nem Bécsre, hanem szülővárosára, Bajára utal a költő. Az énekegyesület házi poétája, Joseph Weyl egy szatirikus, a korszakot kipellengérező dalszöveget írt a darabhoz, amely már első bemutatásakor nagyszerű kritikákat kapott. Azt viszont, hogy a zeneszerző a Kék Duna keringőt még ugyanabban az évben, Párizsban is bemutatta, nem említik a francia lapok. Nagy közönségsikert aratott viszont valamivel később Londonban, ahol Strauss szintén vendégszerepelt. A Wienbibliothekben 2017. május 12-ig ingyenesen látogatható kiállítás nemcsak a darab keletkezésének és ismertté válásának történetét, és érdekes részleteit mutatja be, hanem mai napig tartó kihatását a kultúrára, Bécs mindennapjaira.

Fotó: Johann Strauss: An der schönen, blauen Donau – Zongora, Első kiadás, 1867, Copyright: Wienbibliothek