A korábbi hírekkel ellentétben mégsem úgy alakítják át a szakképzést, hogy radikálisan csökkentik a választható szakmák számát, ehelyett az egész Országos Képzési Jegyzéket megszüntetik, és egy teljesen új, korszerűbb rendszert állítanak fel.

Alapszakmákat ezentúl kizárólag iskolarendszerben lehet majd oktatni, a felnőttképzésben viszont nem lesz korlátozás, annyi specializáció és részszakképesítés jelenhet meg, amennyit a munkaerő­piaci helyzet éppen indokol.

Régóta kommunikálja már a kormány, hogy kétszáz alá kell csökkenteni az iskolában tanulható szakmák számát. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) viszont az ágazat szereplőivel való egyeztetések során arra jutott, nem az a megoldás, ha a jelenlegi rendszert fazonírozzák, hanem inkább létrehoznak helyette egy teljesen új, korszerűbb struktúrát.

Pölöskei Gáborné, a szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár lapunknak elmondta, hogy az Országos Képzési Jegyzékre (OKJ) épülő rendszer elavult, ezért olyan szisztémát alakítanak ki helyette, amely jobban igazodik a gyorsan fejlődő gazdasági környezet igényeihez.

"A gazdasági, technológiai környezet gyors változásai következtében újabb és újabb szakmák jönnek létre. Nem várható el az iskoláktól, hogy ezt kövessék, viszont az elvárható, hogy képzéseik széles szakmai alapokat biztosítsanak a tanulóiknak az alapszakmák elsajátításakor" – hívta fel a figyelmet.

A jövő évtől felálló új rendszer tehát két lábon fog állni: lesznek az alapszakmák, amelyeket iskolarendszerben, tehát az ötéves technikumban és a hároméves szakképző iskolákban lehet majd megtanulni. Ezek a képesítések széles alaptudást biztosítanak majd. A másik csoportot pedig a rugalmasabb kereteket biztosító, rövidebb idejű, speciális szaktudást nyújtó szakmai képesítések alkotják, amelyeket kizárólag felnőttképzésben lehet oktatni.

Az alapszakmák száma a jelenleginél valóban alacsonyabb lesz, ezek körét a gazdasági szereplők közreműködésével létrejött ágazati készségtanácsok bevonásával alakítják ki, és számuk várhatóan nem haladja majd meg a 180-at. A felnőttképzéseket, specializációkat azonban nem fogják korlátozni, hiszen a gazdaság, illetve a munkaerőpiac igényeinek megfelelően dinamikusan változhat, hogy mikor milyen képzések indítására van szükség.

A helyettes államtitkár kiemelte: az alapszakmák elsajátítására továbbra is lehetőségük lesz a felnőtteknek is, sőt ők még rövidebb idő alatt is végezhetnek. – Miután iskolarendszerben a második szakma elsajátítása eddig is ingyenes volt, és ezen nem javaslunk változtatást, így a képzés természetesen nem drágul, viszont rövidebb idő alatt lesz megtanulható – szögezte le.

Pölöskeiné úgy fogalmazott, hogy a felnőttek képzését rugalmasabb, korszerűbb rendszerben fogják biztosítani. – Bár a felnőtt képzők a közel 180 alap-szakképesítést nem oktathatják, a részszakképesítések és az egyéb szakmai képesítések oktatásába bekapcsolódhatnak, ami akár több mint ötszázféle képzést jelenthet. De ezek számát a piaci igények fogják változtatni, hiszen a szakmák specializálódnak, újabb munkakörök jelennek meg – magyarázta a helyettes államtitkár, aki szerint az új felállás lényege, hogy az iskola a stabil alapokat adja, a felnőttképzés pedig a gyors válaszokat teremti meg az aktuális igényekre. A két rendszer így egymásra épül és hatékonyan reagál az ipar kihívásaira, valamint biztosított lesz az egész életén át tartó tanulás lehetősége.

Megemlítette továbbá, hogy harmadik képzési szintként továbbra is megmaradnak a céges keretek között működő, rövid ciklusú vállalati képzések is, amelyeket szintén nem korlátoz senki.

Az OKJ-s jegyzék összesen mintegy 760 államilag elismert szakmai képzést tartalmaz, ami jóval meghaladja az euró­pai átlagot. Németországban például csak 327, Dániában ennél is kevesebb, mindössze 111 szakma tanulható, még sincs arról szó, hogy ott képzetlenebbek lennének az emberek. A hazai széles választékban számos olyan képzés szerepel, ami máshol nem önálló szakmaként, csak valaminek a részeként jelenik meg, ilyen például az emelőgép-kezelő. Probléma továbbá az itthoni széttagoltság és túlzott specializáltság is: míg a németeknél létezik egy komplex asztalos szakma, addig a magyar OKJ-ban asztalos, műbútorasztalos és asztalosipari szerelő is szerepel.

De sok olyan terület is van, ahol az adott munkakör betöltése a nemzetközi gyakorlatban nem feltétlenül igényel szakképesítést, a magyar ágazati jogszabályok mégis túlzott részletességgel előírják, melyik munka milyen OKJ-s bizonyítványhoz kötött: külön képzések révén lehet valaki pél­dául virágkötő, virágdekoratőr, virágkötő és virágkereskedő, illetve virágbolti eladó. Négyféle képzés ugyanahhoz a területhez nyilvánvalóan felesleges.

Legfőképp mégis az okoz átláthatatlanságot, hogy a magyar OKJ egyetlen keretrendszerben tartalmazza az állam által elismert képesítéseket, függetlenül attól, hogy iskolai rendszerben vagy iskolarendszeren kívül valósul meg az adott szakképzés.

Forrás: magyarnemzet.hu

Fotó: MTI/Mészáros János