Ez az örök igazság, törvény nemcsak egy egyszerű megállapítás, hanem olyasvalami, aminek a tudása felhasználható a mindennapokban. Vajon egykor, régen miért világították be a tereket ezernyi lámpással, fáklyával, gyertyával? Nem csupán praktikumból. Ennél sokkal többről szólt a fényfürdő!

Mi a rég elmúlt korok üzenete?

Az, hogy akadnak olyan halhatatlan megoldások, legyen szó díszítésről, berendezésről, térkiemelésről, amik valóban kortalanok. Az antik gyertyatartók talán a legjobb példák erre. A nem egyszer egészen a barokk korig visszanyúló stílusviláguk pillanatok alatt átrendezi az idő „szövetét”. A modernitás a klasszikus formákkal nem, hogy csak megfér, hanem konkrétan ellenállhatatlan párosítást alkot.

Az arany és az ezüst a két árnyalat, ami kétségtelenül viszi a prímet. Az antik hatás általuk még ellenállhatatlanabbá válhat. Ami az alakzatokat illeti, a sokoldalúság ezen a téren is megfigyelhető. Az ovális, szögletes, kerek variációkon túl akár még hárfa alakú verzió is felfedezhető a palettában. Nem csoda tehát, hogy attól még, hogy sokan rajonganak ezekért a kiegészítőkért, valójában nem kell versenyezniük egymással. Mert ahány otthon, ahányféle ízlés, annyi megvalósítási mód. A fénnyel érdemes játszani, kipróbálni, hogy hol mutat a legjobban a térben, mind praktikus, mind esztétikus szempontból. Ezek után már a tartó(k) elhelyezése sem jelenthet nehézséget!

Mit ad hozzá a dekorálás a környezethez?

Kis túlzással mindent. A puritán egyszerűség is egy választható út természetesen. Ám még ebben a felfogásban is elférnek azok a visszafogott dekorációs kellékek, amik leheletnyit befolyásolják csupán a közegüket, de jelenlétük mégsem letagadható. Organzák, szalagok hófehérben, vajszínben – ki az, aki feltűnőnek ítélné őket? De nyilvánvaló módon, aki szívesen veti bele magát a sokszínűség tengerébe, annak a bézs, a kék, a zöld, sőt akár a piros színek is hűséges társaivá válhatnak.

A fotó forrása: Ewalds.hu