A Felvidéken született, családi gyökerei sokszor visszaszólították szülőföldjére. Iskolái elvégzése után is gyakran hazatért falujába. Gulyás Lajos puritán, de mégis öntudatos református és magyar szellemű családban, gyülekezetben, közéletben nevelkedett.

A tragédiák már fiatalkorában beárnyékolták életét. A családját a rendszerek hol háborús bűnösnek, hol kuláknak nevezték.

A pápai teológia elvégzése után Balatonszepezden kezdte hivatását, majd Levélen 1948 májusától az elhurcolásáig folytatta, lelkészi pályáját. A Független Kisgazda Pártban politizált. 1947-ben megválasztották országgyűlési képviselőnek a tapolcai választókerületben. Megfogalmazása szerint 1948. augusztus 12-én „kirúgják onnét, - másokkal együtt - miután ez időre nálunk is, megvalósul a szovjet mintájú sztálini proletárdiktatúra".

A lelkész életének utolsó éveit, hónapjait a „levéli naplójá"ban örökítette meg. Az első bejegyzés 1948. május 15-én született meg. Az utolsót 1956. december 19-én írta meg.

Az események menetében előszór a mosonmagyaróvári gyilkos sortűzben való részvétele volt fontos jelentőségű. 1956. október 26-án óvta, minden szavával nyugalomra, békességre intette az embereket. Akkor is, amikor a katonák kivezették az elfogott ÁVH-s tiszteket. Őrizetüket a katonák, már a tömeg miatt nem tudták teljesíteni, így a fel dühödt emberek prédáivá váltak. Ebben a kiélezett helyzetben is, - a verés kockázatát vállalva -, lelkészi hivatását gyakorolta. Próbált segítséget nyújtani a kiszolgáltatott embereknek, és erélyes fellépéssel igyekezett lecsillapítani, a sortűz miatt sokkot kapott embereket. Már hazakészült Levélre amikor az emberek útját állták és visszaküldték a tanácsba, hogy követelje a gyilkosok kiadatását. Miután újra kiment az emberek közé, sikerült megnyugtatni őket. Tudatosította, hogy minden fájdalom ellenére ők semmi esetre sem válhatnak gyilkosokká, nem vállalhatják az önbíráskodást. A felelősségre vonás az illetékes és tárgyilagos bíróságra tartozik

Naplója szerint: 1956. december 19-én a mosonmagyaróvári járási rendőrkapitányság (orosz páncélos kíséretében) az éjszakai órákban házkutatást tartott a parókián. Fegyvert kerestek nála, de a keresés eredménytelen volt.

Az államvédelem fegyveresei 1957. február 5-én a késő esti órákban tartoztatták le a levéli lelkipásztort. Születésnapot ünnepeltek. Az erélyes csengetésre hiába bújt a konyhájuk alatti pincébe. A vizsgálódó ávósok felfedezték a rejtőzködőt.

Az utolsó szakasz a győri koncepciós per volt, amellyel a vérbírók példát akartak statuálni. Megtorolni és megfélemlíteni a mosonmagyaróváriakat. A barbár sortűz áldozatainak és hozzátartozóinak megkövetése helyett, újabb bosszúállással tetézték a gyászt. A Gulyás család tragédiáját fokozták azzal, hogy Győrött három társával együtt felakasztották. A lakosságon kívül felesége és három leánygyermeke gyászolta