ETO: Kovács T. - Székely (Szilvágyi), Szíjártó, Jäkl, Bordás - Tamás, Ördög, Preszeller - Herczeg, Nicsenko (Mörtel), Hajszán. Edző: Verebes József.

Gólszerzők: Ördög, Tamás (2-2), Nicsenko, Mörtel, Szilvágyi.

Még tavalyról elmaradt meghívásnak tett eleget öregfiúk-gárdánk június első szombatján, amikor a közeli Komárom megyei, több mint hétezer lakost számláló kisvárosba látogatott. Oda, ahol klubunk sok egykori játékosa - Mile, Szíjártó, Póczik, Mörtel, Lakatos, Horváth D., Hannich - tette le névjegyét pályafutása végéhez közeledvén, vagy edzőként. A helyiek amúgy még az ezúttal tartalékos mieinknél is rendszeresebben jönnek össze játszani, játéktudásban széles skálán mozgó ellenfelekkel szemben: ezúttal mintegy kéttucat játékost tudtak a megkülönböztetett tisztelettel fogadott ETO ellenében a jó talajú ácsi gyepre küldeni.

Hamar kialakult az első játékrész eredménye, sajnos, Nicsenko korán megsérült. A szünet után is csak nagy sokára folytatódott a gólgyártás, hiába játszottak többen is nagy kedvvel a zöld-fehéreknél, csapatunk jó ideig nem bírt a betömörülő hazai védelemmel: vagy nem jutottunk lövéshez, vagy a beadások utáni fejesekből hiányzott az erő vagy a pontosság. A végére azután megtört a jég, és meg sem állt a hetedik találatig az ETO.

Csapatunk számára a szákszendihez hasonlóan ismét a harmadik félidő, azaz a helyi vendéglátásnak megfelelés volt a legnehezebb feladat. Nehéz visszaadni ugyanis annak a szívélyességnek a hangulatát, amelyet a vendéglátók az étel- és italválaszték, az ötletes ajándékok mellé produkáltak a nagyra becsült látogatók felé. Igazi sportbaráti találkozó volt, amelynek minden bizonnyal lesz folytatása.

Mohay Gábor