Két éves korától fogva arról beszél, hogy korábban egy másik családdal lakott, akiket Robertsonnak hívtak. Nagyon pontosan leírja a tájat és azt a fehér házat is, ahol korábban lakott. Ez a ház a skóciai Barra szigetén található, amely mostani lakhelyétől, Glasgowtól mintegy 200 mérföldre fekszik.

Cameron nagyon részletesen leírja azt az egyszintes, nagy fehér házat, ahol lakott. A kedvenc helye a tengerpart volt, ahol fekete-fehér kutyájával és testvéreivel játszott. Beszél az édesapjáról is, akiről azt állítja, meghalt egy autóbalesetben. A házból a kis partra látnak és messzebb látják, ahogy repülők szállnak le. Cameronnak hiányoznak a szülei és testvérei. Állandóan azt mondja, hogy „én egy barrai fiú vagyok, el kell mennem Barrára”. Amikor mostani édesanyja megkérdezi, melyik anyukát szereti jobban, azt mondja Cameron, hogy mindkettőt egyformán szereti.

Mivel Cameron nem hagyja abba és ragaszkodik a történetéhez, édesanyja nyugtalankodni kezd és megpróbál valami racionális magyarázatot találni rá. Több pszichológussal is beszél. Dr. Karen Majors szerint Cameron nem úgy beszél ezekről a dolgokról, mint általában a többi, fantáziáló gyerek. Nagyon részletesen meséli el a történetét újra és újra a szomszédoknak, barátoknak, rokonoknak, anélkül, hogy változtatna rajta.

Végül a Virginiai Egyetem pszichiáterével, Dr. Jim Tuckerrel is találkoznak, aki az elmúlt negyven évből több mint 500 ilyen esetet gyűjtött össze. A gyerekek korábbi életeivel foglalkozik. Általában 2-3 éves korukban kezdenek elbeszélni róla és 6-7 éves korukban halványodnak az emlékek. Az egyik legérdekesebb esete Gus Tayloré volt, aki állítása szerint korábban saját nagyapja volt és halála után kapott egy jegyet istentől, amivel visszajöhetett az életbe. Ő is részletesen mesél el olyan dolgokat a nagyapáról, amikről nem is tudhatna.

Dr. Tuckerrel eindulnak, hogy meglátogassák a kb. ezer lakost számláló Barra szigetét. Cameron azt állítja, sok helyet és részletet felismer a szigeten, de a házukat nem találják. Elmennek a helyi múzeumban, ahol minden múltbeli földhivatali és hivatalos iratot tartanak. Végül megtalálják a Robertsoncsaládnevet és az ingatlant is, amelyik a sziget északi részén található. A 60-as, 70-es években lakott ott a Robertson család. Cameront megviseli a ház látványa és magába süpped.

Sikerül megtalálni a Robertson család egyetlen élő tagját is, Gillie Robertsont, aki már idős és elméletileg Cameron lánytestvére. Az ő fotóalbumában láthatjuk Cameront is az előző életében. Azonban a sok döbbenetesen pontos részleten túl vannak olyan fontos dolgok is, amelyek nem egyeznek meg. Gillie szerint nem úgy hívták édesapjukat, ahogy Cameron állítja és tudomása szerint senki sem halt meg a családban autóbalesetben.

Ezt az elképesztő történetet megnézhetitek az alábbi videón: