Ahogy osztottam meg a segélykéréseket, töbször is beküldtek egy buszt, ami tele van amerikai kisgyerekkel. Az Ozone FM-n pedig bemondták, hogy most indulnak oda a Lajta úti "elosztóközpontból".. Azonnal lementünk a Lajta útra hátha tudunk segíteni.. Pakolták a terpjárókat. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy egy hátsókerekes BMW nem a legalkalmasabb a feladatra,max plusz egy menteni való autó lett volna, így hát nem tudtam velük menni. A terepjárok pedig vagy tele voltak, vagy direkt üresen mentek, hogy visszafele hozzanak gyerekeket. De az csomagok átvétele osztása profizmusról tett tanúbizonyságot, én szentül azt hittem hogy ezt a város szervezi.

Most olvastam a hozzászólásokban ,hogy civilek szervezték. Az Ozone FM hihetetlen munkát végzett, de ők mégiscsak a média, őket ismerik. De hogy kik voltak ezek a civilek, és mi történt ott:

( a hibákért elnézést, rögtön javítjuk)

Gábor írja:

Marcius 15 az en szemszögemböl.

Marcius 14.-en hazafelé tartottam kamionommal Esztergomból ,amikor már kezdett eldurvulni a helyzet. Hatalmas sorok ,dugók, szél, hóátfűvás sorolhatnám. Kezdett az utakon a káosz kialakulni, de sikerült hazaérnem.Masnap reggel felébredve hallgattam az O-zone radiót es akkor szembesültem, hogy mig nekem ekkora szerencsém volt, masok mar az utakon rekedtek mindenfele segitseg nelkül.Hallottam, hogy az emberek segíteni szeretnének, de nem tudtak hogyan ,és egyböl tudtam ,ha valaki nem koordinalja az eseményeket káosz fog törtenni. Hisz meg kellett akadályozni hogy feleslegesen minél többen autoba üljenek.

Ekkor mentem be az O-zone radioba es mondtam el nekik a tervemet.Egyböl a segitettek, és élö adásban elmondtam hogy a Lajta utcan hoznék létre egy elosztót ahol várnánk a felajanlasokat.Hogy miért ott? Ez sem mellékes.Azert mert olyan hely kellett ahol kis tavolsagokban a legtöbb ember lakik, és mivel akkor meg csak ketten voltunk Szilard baratommal ,nem tudtam mi hogy fog törtenni.
Megérkeztem a Lajta 26 szám elé, ahova 10:30 kor mar jött az elsö táska a meleg teával es szendvicsekkel.El sem hittem de reméltem összejön, és sikerrel jarünk.Utana mar csak jöttek jöttek jöttek. Az autó megtelt 10 perc alatt.Egyre többen jöttek, kellettek autók ,és még emberek hisz ketten nem birtuk.Jött egy 4 fös csapat es Marcsit meg tudtam bízni, hogy míg mi terepen vagyunk telefonon tájékoztasson, es a távolból is tudjam koordinálni a dolgokat.Rettentő jól csinálta, mindig mindenröl tudtam,és persze a rádiósok, a privát telefonszám cserét követően állandóan hívtak, hova menjünk segíteni, hova kell élelem, hol vannak, elakadt emberek.A terv része volt, hogy sorban haladunk hisz úgy lehet átlatni, ki kapott már, és kinek van meg szüksege bármire.A rádiósok telefonáltak ,hogy elintézték ,mehetünk fel az M1 re, felengednek minket. Minden tiszteletem a rendőröké ,mert szembe sávban, piroson kerülgettük az autókat, de ők támogattak, rendszamunkat adták körbe, hogy akadálytalanul haladhassunk.

Mikor felértünk szörnyü latvány fogadott mindenhol elakadt autók hó hó és még több hó.És igen ki kell emelnem a terepjárósokat, mert nelkülük nem tudtunk volna haladni 1 métert sem. Olyan helyekre jutottunk el ahol méteres havon kellett átmennunk, hogy enni adjunk a kamionosoknak, de találtunk személyautosokat is. Közben csak hozták a Győriek az ételt ,italt valahogy felébredt a város.Sokan hivtak hogy adnának, de nem tudjak elhozni, ekkor 1 kocsit arra állitottam be, hogy szedje össze Győrbe a felajanlasokat. NAgyon beindult .A marcalvarosi felhajtónal kezdtunk a pályan es már a Székesfeharvari lehajtóig eljutottunk, sok kamionos autos es buszon ülö volt nagyon hálás.Mikor megláttak, hogy osztogatunk 500 méterröl is futottak felénk ,hogy vegre ehessenek valamit. Könnybe labadt a szemünk mikor egy idösebb hölgy azt mondta neki zsíroskenyér hagymával is jó csak 1 napja nem evett,és hány ilyen emberrel talalkoztunk. Ami nagyon fajt az egyedül a roman buszon ülök mert kezdtem ugy erezni ők mar nem éhsegüket csillapitjak hanem raktározni kezdenek, de adtunk mindenkinek mert ott mindenki egy volt.Mikor mar kinnt jartunk az M19n kelet utan ott volt csak a durva vilag. Kaptuk a telefont hogy gyerekekért kéne menni, hát azonnal indultunk, de derékig ért a hó, még mi is elakdtunk. Mig Szilárd es Balázs asta ki Tibivel az egyik kocsit addig en elindultam gyalog, gondolvan minden perc szamithat.Kegyetlen nagy szél ,hófúvas volt. Kamionokat néztük van benn e valaki autokat es mentunk tovabb.Osztottuk az élelmet ahol tudtuk.Közben a rádió allandoan hivott mi a helyzet, merre menjunk mit mondanak a kamionosok a sajat cb radio savjukon.Marcsi is hivott hogy rengeteg élelem jön, mit tegyen.Ekkor a likocsi gokartpályahoz iranyitottam mert elötte beszeltem a rendörrel hogy ott sem ettek mar 1 napja es lincshangulat van. Mentek az autók folyamatosan.Alig tudtam neveket de mindenki csinalta amit mondtam es nagyon jol ment minden.Egyszercsak mar azt vettük eszre Nagyszentjanosig kiertünk es a Jegespusztai felüljaronal az ott levö önkenteseknek adjuk át az élelmet innivalot amit nagyon vartak.Itt viszont több kilometert kellett setalni az álló autók között ami fáraszto volt,de sikerült ide is kikuldenem embereket segitnei mert annyi önkentes jött a Lajta 26 szam elé hogy fantasztikus volt.Mikor a páyan mindenkit akit tudtunk elláttunk visszamentünk a varosba.Ekkor mar hivtak a radibol hogy a Vasvari Pál utcaba, ahogy mi ismerjük GYivibe visznek gyerekeket oda kellene takaro elelem.Azonnal indultunk.10 perc mulva Annyit vittunk oda hogy mar nem is kellett több mert csak megromlott volna. Kiemelném a Bagoly pizzeriat,Macko Kucko,Bedő pékseg,Harnyas Pékseg,Cserpes Sajtmühely akik jelentösen tamogattak az akciónkat .Akiket kihagytam elnezest de nem emlekezem mindenkire.A vegen annyi elelem gyült es gyűlt, hogy a Katasztrofavedelem is tölünk vitte osztani.Körülbelül hajnali kettökor ertünk haza mi de volt közöttünk 8-10 auto aki akkor meg uton volt, Tatára menteni ennivalót vinni.Rettentö nap volt.Soha többet nem kivanom sem a látványát ,sem ujra átélni.Mindenki elfáradt,átáztunk minden bajunk volt de mikor sirva köszöntek meg a Lajtan mert a férje ott volt az autopalyan az mindig erőt adott.Sokan kerdezték fennt kik vagyunk amire mindig azt mondta A GYőriek. Röviden tömören az én szemszögemböl igy telt a marcius 15. nap.Hazafisagbol jelesre vizsgáztunk eme napon,es mindenkire büszke vagyok föleg akikkel aznap eggyütt hajtottuk vegre segitsegnyujto akcionkat.Körülbelül 100-150teli auto elelmiszert szalitottunk ki a Lajta utca 26 elöl.

Köszönöm mindenkinek, annak a kb 10.000 győrinek aki segítette a munkánkat.

Közben egy másik kedves "olvasónk" is elküldte a történetét:

Nuszika Mária : Sziasztok! Csütörtökön este fiam kiment a 82-en Nyúlon buszmegállóba, mert Győrbe kellett mennie 18.30-kor telefonált, hogy ugyan neki nem olyan fontos, de vigyem be, mert többen is állnak a buszmegállóban s nem jön a busz. Azaz Veszprémi és Audis busz ment, de mivel itt nincs megállója, a nyúli temetőnél, ezért meg sem állt, pedig akkor már rendesen kavarta a szél a havat. Mikor kiértem a faluból kocsival telepakolt emberekkel, mást sem tudtam csinálni, mint imádkoztam, hogy csak most érjek be Győrbe, s vissza. Az út szélét, s a közepét sem láttam, amikor kiértem a fasor takarásából. Rengeteg autó, s persze mint mindig most is voltak olyanok, akik 2 percért veszélyeztették mások életét. A visszaút még borzalmasabb volt, mert akkorra már nagyon elfáradt a szemem, s az idegeim is végig csak magamban imádkoztam, hogy tegyek se magamban, se senki másban kárt.Akkor mentem fel a facebokra hogy tájékozódjam mi a helyzet. Először a Talenttatto Győr oldalán olvastam a segítő felkéréseket.Akiknek nagyon nagy elismerésem, hogy Ők is szintén összefogták koordinálták, informáltak a helyzetekről bennünket, s szállást élelmet vittek. Mivel elindulni bátorságom nem volt, hisz örültem, hogy hazaértem, osztottam a felkéréseket. A helyzet másnapra sem javult, de akkora már én sem tudtam, hogyan megyek éjszakára dolgozni a kórházba. Azonban tudtam ott s szükség van rám, mert vannak kolléganőim nem kevesen, akik már több mint 24 órája dolgoznak a betegekért, mert nem jött a váltás, vagy nem tudtak hazamenni. Délutánra a facebokon kért segítségemre egyik ismerősöm felhívott, Győrújbarát, Csanak felé el tudunk menni. A gyermekemnek a volán információnál aki haza akart jutni, azt mondták talán este 7 körül indítanak buszt. A kolléganőmet felvettük Barátin, a gyerekemet a kórháznál. Párom telefonált, hogy miután hazaértek, gyermekem átöltözött, csinált 10 liter teát és elindult, hogy akik a 82-es felhajtójánál várakozzanak, és a rendőröknek teát vigyen. Közben dolgoztam, hallgattam a rádiót amikor tudtam, s azon görcsöltem, hogy most hol lehet a gyermekem. Örültem, hogy segít, de féltettem is. Reggel jött értem a párom, addigra már berendelték a győri kolléganőket. Könnyes szemmel mondta, hogy látta, hogy 1,5 éves kislányt sétáltatnak egy autó mellett a 82-en. Nem volt továbbra semmi kérdés számunkra sem. Közben szitkozódott miért is nincs terepjárónk, akkor már úton lenne a pályán. Mikor odaértünk, kérdeztük hol vannak gyerekek, kik szorulnak segítségre. Mikor megláttam a 1,5 és 9 éves gyermeket kétségbeesett szülőkkel, elszorult a torkom. Nagyon nehezen lehetett Őket meggyőzni, hogy jöjjenek velünk, 10 percre lakunk. Az első kérdés az volt, hogy mennyibe kerül. Mondtam semmibe. Mondtam? Kicsit nagyon kicsit beszélek angolul, de jol ectivitizem mikor közöltem velük, hogy kb 6-7 óra, akkor már jöttek utánunk egy Németországban dolgozó bolgár család volt. Fáradtak, kimerültek, s nagyon bizonytalanok. A szobába, az ágyba, alig tudtam bekönyörögni őket. Barátnőm lánya elmondta nekik németül. hogy milyenek az utak, s hogy muszáj az apukának is pihenni, mert Ő csak azt mutogatta, hogy kiugrik a szíve. Majd többek közt a Ti oldalatokon is kértem segítséget, hogy ki beszél jól németül. vagy bolgárul. Reggeli után lepihentek akkor hívott egy hölgy, hogy Ő szívesen fordít, és tájékoztat, testvérék is az utakon segítenek. Kértem had maradjunk kapcsolatba egész nap. Édesanyámat, aki 70 éves, s itt lakik a faluban megkértem, hogy főzzön ebédet, mert az edényekkel sem mertem zörögni, had pihenjenek. Mikor felébredtek, együtt ebédeltünk. Csodálatos volt látni, hogy megnyugodtak, hogy az aggodalom és a kétely, hogy kik is vagyunk mi, elmúlt az arcukról. a 1,5 éves csöppség megtöltötte élettel a házat . 24 éves fiamat levette a lábáról. A google fordítóban kommunikáltunk, s ott írták le, hogy előtte a Metrónál voltak éjszaka, s ott kaptak élelmet, meleg teát., s hogy minket is beleértve, soha sem gondolták volna azt sem hogy ilyen helyzetbe kerülnek, de azt sem, hogy Magyarországon ilyen segítő és odaadó emberek vannak. Míg aludtak én osztottam, s kerestem hol lehet segíteni. Talenttatto Győr segítséget kért útvonal infót , hogy hazahozzák a Győr Pécs Volán járat utasait, aki 40 órát töltöttek a hó fogságában. Jobb ötlet híján, mivel ismerem a mentős kollégákat Őket hívtam fel, Győr , Pannonhalma, Pápa, Veszprém Fejérmegye ügyeletes mentőtisztjei minden gond nélkül adták a felvilágosítást . Ezúttal is millió köszönet nekik. Ebéd után ismét ágyba dugtam őket, közben végig kértem, és kaptam az infókat tőletek és a Talenttatto Győr-től, s azoktól akik oda írtak. 4órakor minden lebeszélés ellenére úgy döntöttek elindultak. A búcsú nagyon nehéz volt. Könnyekkel küzdve köszönték meg segítségünket, szeretetünket. Miután felpakoltuk Őket kajával, s készítettünk egy közös fotót, s minden elérhetőséget cseréltünk egymás közt, sírva búcsúztunk egymástól. Csak peregtek a könnyein. A féltéstől, a boldogságtól, hogy legalább egy családnak tudtunk segíteni. 48 órája voltam fenn mikor elmentek, de nem tudtam el aludni. Egyszer csak 2,5 óra múlva szólt a telefon "Budapest OK" . Ők voltak. akkor már kicsit megkönnyebbültünk. Majd kb 3 órájára " Szeged OK" . Az örömünk még nagyobb volt, hogy nem érte őket baj. A legnagyobb öröm azonban akkor jött, mikor reggel 6.30-kor megjött az sms, szerencsésen megérkeztünk Bulgáriába mindenki jól van. Sírtunk, de akkor már a felhőtlen boldogságtól. Köszönetet szeretnék itt mondani még nagy fiam barátnőjének, aki Sopronból telefonon fordított, és németül tartotta bennük a lelket, nektek, a a Talenttatto Győr-nek, s minden barátomnak, anyukámnak, a hölgynek akinek a nevét nem csak a telefonszámát tudom, (csak azért nem teszem közzé, mert erre nem hatalmazott fel) szóval mindenkinek aki segített. S köszönet a bajbajutott emberek nevében azoknak akik bármit is tettek értük! Nélkülük sokan haltak volna meg! Büszke vagyok rájuk! S ezzel eleget tettem a nálam elszállásolt család kérésnek is, hogyha tudom tolmácsoljam a köszönetüket, aki a Metronál ételt, italt adtak nekik. Üdvölettel: Marcsi