A zenével zeneszerető családja és nővére zeneiskolai tanulmányainak köszönhetően került kapcsolatba. Először mindössze 15 évesen mutatkozott be a nagyközönségnek a fővárosban, zongoristaként. A zongorista karrierről egy betegség miatt a századfordulón le kellett mondania, ezért aztán a zeneszerzés felé fordult.
Gimnáziumi évei alatt változtatta a nevét Kálmánra, így vonult be a zenetörténelembe. 1900-ban lett a Zeneakadémián a híres Koessler-osztály tagja, melybe például Kodály Zoltán is járt. Koessler zeneszerzés-óráin ismerkedett meg Jacobi Viktorral és Szirmai Alberttal is. Első szimfóniáját 1904. február 29-én mutatták be a Magyar Állami Operaházban, a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés-szakon végzett növendékei hangversenyének keretében. A zene mellett néhány szemesztert a jogi egyetemen is elvégzett. 1904-től 1908-ig a Pesti Napló zenekritikusa volt, ez idő alatt írt műveiből a Saturnalia illetve az Endre és Johanna című szimfonikus költeményeket mutatták be. 1907-ben dalaiért elnyerte a Ferenc József-díjat, amely lehetővé tette számára, hogy Bayreuthban, Münchenben és Berlinben folytassa tanulmányait. Ugyanebben az évben bemutatták néhány humoros kabaré-dalát, amelyek sikere – és nem utolsósorban a bennük rejlő anyagi lehetőségek – véglegesen a könnyűzene felé irányították érdeklődését.

Ekkor játszották a művet először és utoljára.
Az első operett-szövegkönyvet Jacobi Viktor segítségével kapta meg. Bakonyi Károly éppen megvált zeneszerzőjétől, Huszka Jenőtől. Egyik daljátékukkal, a Bob herceggel fergeteges sikert arattak, viszont a másik csúfosan megbukott és persze mindegyik a másikat hibáztatta. Bakonyi két hónap alatt szállította le a szövegkönyvet. Kálmán Imre elvonult a Graz melletti Kroisbachba, ahol egy olcsó padlásszobát bérelt, hogy senki se zavarja és megkomponálta első operettjét, a Tatárjárást.
1940-ben a Genovából induló hajó, a Conte di Savoia fedélzetén érkezett meg a Kálmán-család New Yorkba, majd Grace Moore színésznő unszolására Hollywoodba utaztak. Ott Louis B. Mayer, az MGM stúdió főnöke fogadta őket, aki korábban már megszerezte a Marica grófnő megfilmesítésének a jogait.
Házassági válsága megoldódása után , Kálmán ismét belevetette magát a munkába. A Rudolf herceg és Maria von Vetsera tragikus történetéről szóló Marinka szövegkönyvét Farkas Károly és George Marion írták. A darabot 1945. július 18-án mutatták be a New York-i Winter Gardenben hatalmas sikerrel. Egy hónappal a bemutató után egy újságcikkből értesült arról, hogy húgai, Ilonka és Milike, Győr közelében meghaltak, a náci zsidóüldözések áldozatai lettek.
Kálmán Imre az 1930-as évek végén a náci uralom elől menekült Párizsba, majd az Egyesült Államokba, ahol a világháború végéig élt és alkotott. Ott ismerkedett meg Arnold Schönberggel, majd az ő révén szinte az összes emigrációban élő muzsikussal, akiket gyakran vendégül látott manhattani lakásában. Néhány éven belül az amerikai zenei élet vérkeringésébe is sikerült beilleszkednie, műveit gyakran játszották a rádióban és két egyetem is díszdoktorává avatta. Magyar állampolgárságát egészen 1942-ig megtartotta.
Európába való visszatérése után 1949-ben Párizsban telepedett le, ahol röviddel 71. születésnapja után, 1953. október 30-án halt meg.

Az utolsó művét az Arizona Ladyt, fia fejezte be.
A műfaj elkötelezettjei 2002-ben Kálmán Imre születésének 120. évfordulóján, születésnapját, október 24-ét, a Magyar Operett Napjává nyilvánították. Ezen a napon- 69 évvel ezelőtt- halt meg a másik híres operettszerző, Lehár Ferenc.

Forrás: internet