Amikor felkérték, legyen a rádió szakmai tanácsadója, mennyit gondolkodott azon, hogy elvállalja-e?

– Egy napot. Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, azt kellett mérlegelnem: akarok-e még Magyarországon a médiában részt venni. Régóta vagyok jelen az elektronikus médiában tartalomfejlesztőként, műsorok létrehozójaként, moderátorként is.

– Mi döntött mégis a folytatás mellett?

– A rádió. Nekem ez az életem. Őszintén mondhatom, nagyon boldog vagyok, hogy igent mondtam. Igazából a rádió a műfaj csúcsa. Soha nem úgy kezeltem a munkát, hogy az munka legyen. Ez most teljesen más állapot, mert semmi olyannal nem találkoztam, amit az elmúlt évtizedekben elrontottak. Tavaly november 18-án éjfélkor hihetetlen izgalommal azt figyeltük, megszólal-e az, amit többhetes, megfeszített munkával az alkotók összeraktak. És akkor megszólalt, s azóta is szól.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatják. (da)