Szegény Fülöp is megsínylette az évszázados vérfertőzést, már első látásra szembetűnt származása: jellegzetes Habsburg-álla udvari festője, Velázquez képein is feltűnő, s alig tudott beszélni. A festményekről az is kiderül, hogy a király idegrendszere nagyon zilált volt, mosolyogni az életben nem látta senki, így a képeken is mindig búskomor.

Mániákus rend- és rangkórságban szenvedett, percnyi pontos időbeosztás és a rendkívül szigorú spanyol etikett szabályai szerint élt, s a legkisebb váratlan esemény is szörnyen megviselte. Egyszer például régen látott lánytestvére, Anna francia királyné örömében majdnem megpuszilta, mire a király kis híján elájult.

Miközben az államügyeket a kormány intézte, Fülöp órákig ült bambán maga elé meredve az Escorial kriptájában, sőt, gyakran előre megcsináltatott koporsójában aludt. Egyedül szerelmi élete - pontosabban szexuális kapcsolatai - vittek egy kis változatosságot az életébe. Két feleségének kötelességtudatból tizenhárom gyermeket nemzett, de e téren nem bánta a protokoll felrúgását sem, hiszen barátnői harminckét törvénytelen gyermeket szültek - a püspökök utánpótlása így biztosítva volt, és az apácazárdák is futószalagon fogadták be a kis csöppségeket.

A protokollból utolsó percéig nem engedett. Halálos ágyán háromszor is meg akarta látogatni az egyik fia, de ő ezt üzente neki: "Most nem tudok mással foglalkozni, csak meghalni."