- Egy közel két órásra tervezett műsorba kaptam meghívást, melynek keretén belül fellépet még a helyi Terbete Néptáncegyüttes, és a környék legnépszerűbb zenekara, az Atlas is. Az előttem fellépő produkciók több, mint két és fél órán keresztül szórakoztatták a tisztelt közönséget. Az öltözőmben várakozva azt gondoltam, mire színpadra kerülök, a közönség nagy része már teljesen fáradt lesz. Szerencsére a színpad világa sokszor kiszámíthatatlan! Amint felléptem a világot jelentő deszkákra, a közönség kitörő tapssal és szeretettel fogadott.

A hosszú műsor ellenére a közönség lelkesedése és szeretete végig kitartott, ám a műsor végén tiltakozás tört ki a nézőtéren.

- Jó volt hallani , hogy a műsoromban szereplő dalaimat egytől egyig velem énekelték. Az utolsó dalt követően őrületes tapsvihar kerekedett. A közönség ráadás dalt követelt. Az órámra pillantva kérdeztem Tőlük: „Ti tudjátok hány órája ültök itt a művelődési házban és tapsoltok, énekeltek, velünk fellépőkkel?” Mire egy hangos, öblös férfi hang megszólalt a negyedik sor környékén: „Palikám! Mi itt, Zilahon nem hordunk órát és nem nézzük az időt.” Erre felbuzdulva sokan tiltakozni kezdtek a hazamenetelemmel szemben.

Az énekes figyelembe vette a közönség kérését, ráadás dal után ismét egy újabb dal szólalt meg, mindeközben pedig a saját óráját is levette karjáról, s nagy lendülettel betette zakója zsebébe.

A nézőtéren hatalmas ováció és vastaps lett úrrá. Pali számtalan jó érzést, szép élményt kapott már a közönségétől, de egy biztos: óralevételért cserébe még soha életében nem tapsolták meg.