- Ennyire problémásnak látja a médiában dolgozó nők helyzetét?

- Azt gondolom, hogy aki kilóg a sorból, aki nem illeszthető be a már működő rendszerbe, az nagyon nehezen találja meg a helyét a médiában. Ráadásul ott is többnyire férfi vezetőkkel találkozunk, és a televíziózás, az újságírás meglehetősen plasztikus képet ad arról, miként boldogul egy nő általában a férfiak világában. Aki nem alkalmazkodik, az pillanatok alatt kívül találja magát a hatalmi berkeken, aki viszont formálható, azt sokszor magába szippantja a média egyre inkább elbulvárosodó világa.

- Egy tévéműsorban arról beszélt, hogy tulajdonképpen minden regényének a női önmegvalósítás és a szerelem a témája - másként. Hogyan jelenik meg ez a Hírnévben?

- Legutóbbi könyvem is a női önmegvalósítás regénye. Főhősöm, Dóra komoly morális válságon megy keresztül: lehet-e, és ha igen, miként kutatóból becsületes televíziós, vagy őt is megszédíti az olcsó siker vonzereje. Olyan kérdésekkel is szembe kell néznie, mennyire és hogyan fogadhatja el egy "keresztapa" támogatását a karrierje érdekében, és mit kell tennie viszonzásképpen. Miközben Dóra ilyen és ehhez hasonló problémákkal küzd, megismerjük őt, mint magánembert is, mint egy makacsul boldogságkereső nőt.

- Mostanában egyre több szó esik a női irodalomról. Ön, aki világéletében kiemelkedő fontosságúnak tartotta az esélyegyenlőség kérdését, hogyan vélekedik erről. Nem diszkriminatív már eleve az szóhasználat? Hiszen olyat, hogy férfiirodalom még nem hallottunk.

- A női irodalom a bulvárban egészen mást jelent, mint ami valójában. Ha ezt említik, sokan a limonádéirodalomra gondolnak. Aki azonban tájékozott az irodalomtörténetben, tudja, hogy a múlt században komoly alkotások születtek, amelyeket női irodalomnak neveztek, gondoljunk például Virginia Woolf vagy Simone de Beauvoir műveire. Utóbbi egyébként a Hírnév főhősének is tanítómestere, a regényben egy vele való képzeletbeli párbeszéd is olvasható.
Visszatérve a kérdéshez, a női jelzőt én feleslegesnek tartom az irodalom előtt. Mindemellett az természetesen igaz, hogy egy nő a saját tapasztalatait és élményeit felhasználva másképp fogalmaz meg, szűr magán keresztül egy témát, egy érzelmet, mint egy férfi. Ha valamitől, akkor végülis ettől nevezhetjük nőinek.

- Ön egyszerre politikus, szociológus és író. Vajon munkásságának mely szegmensével sikerül nagyobb hatást gyakorolnia, hol ér el jelentősebb eredményeket, melyik által jut el inkább az emberekhez?

- Íróként és szociológusként történeteken, személyes (akár fiktív) életsorsokon keresztül mutatok meg élethelyzeteket. Mindig azt kutatom, hogyan lehet valaki önmaga, hogyan talál rá a saját, személyes történetére. Ez egyfajta női tanítás. Politikusként más a helyzet, a politika intézményes és gyakorlati megoldásokat próbál adni. Amíg az előbbi roppant személyes, addig az utóbbi inkább végrehajtó szerepet jelent. De bármibe fogok is bele, mindig szenvedéllyel csinálom.

Szöveg: Losonci Edina