A nyugat-dunántúli térségben az elmúlt másfél évben 15 ezer munkahely szűnt meg a válság következtében, jobbára az autógyártásban és az elektronikai ágazatban, valamint az építőiparban. A régióról kialakult kép, amelyet az elemzők az erős, gyakran külföldi érdekeltségnek tulajdonítottak, lassan, de biztosan megdőlt a válság hatására. Az elbocsátásokban leginkább érintett bérmunkási réteg elhelyezése még várat magára, az erőt gyűjtő cégek elsősorban nem rájuk számítanak.

A Vállalkozók Országos Szövetségének Győr-Moson-Sopron megyei elnöke szerint a recesszió következményei átmenetiek. Különösen a győri Audi-fejlesztés, valamint a Samsung tatabányai beruházása jelent majd élénkülést a Nyugat- és a Közép-Dunántúl munkaerőpiaca számára. Sragner László úgy véli, a negatív hatások ellenére a vállalkozói kedv nem csökkent, amit indokolnak az új kormány adóváltozásai, és a Széchenyi Terv folytatása is. Győr-Moson-Sopron megyében idén eddig 96 szolgáltató létrejöttét regisztrálták, ami megközelíti a tavalyi, egész évet 106-ot.

- Valószínű, hogy sokakat nem lep meg, hogy a válság következményei nálunk erőteljesebbek voltak, mint az ország más részein, ez jelentős mértékben annak is köszönhető, hogy nálunk korábban a fejlődés is nagyon dinamikus volt, valamint a térségünkben találhatók nagyobb számban azok a magas innovativitást és jelentős nemzetközi kapcsolatokat felmutatni képes cégek, akik a legjobban ki tudták használni a korábbi konjunktúrát, és a legjobban tudtak igazodni a nemzetközi követelményekhez - mondta Sragner László, a Vállalkozók Országos Szövetségének Győr-Moson-Sopron megyei elnöke. - Mivel a visszaesés nagyon erőteljes volt, különösen azokban a szektorokban, ahol ezek a cégek a legsikeresebbek voltak, jelesül elsősorban az autóipari beszállító cégekről beszélek, ezért aztán a válság következményei is nagyon erőteljesen jelentkeztek. Az ország olyan részein, ahol a vállalkozások jelentős része valamilyen helyi szolgáltatás, helyi tényező kihasználásán alapul, azok valamennyire át tudták ezt vészelni a lokális viszonyok között, de hát, az ő sikereik és az ő lehetőségeik nagyon messze vannak a térségünkben lévő cégeknek a lehetőségeitől. Úgy érzem, hogy minden nehézség és minden lehangoló számadat ellenére továbbra is mondhatjuk azt, hogy ez a régió képviseli azt a gazdasági potenciált, és azt az innovativitást, ami a válság után újból egy nagyon komoly fellendülést fog tudni eredményezni. Ennek a jelei egyébként már láthatók, számos olyan cég van már most is, amely túljutott a válságon, szerencsére elsősorban azok a cégek tudnak túllépni az elmúlt időszakon, akik eddig is sikeresek voltak, eddig is jól menedzselték magukat, akik eddig is jól tudtak bánni a pénzügyi eszközeikkel. Hát azok, akik nagyon sérülékenyek voltak, vagy a piac, vagy a pénzügyi fedezet oldaláról, azok a cégek valóban nagyon megsínylik a válságot.

- A térségünkben lévő cégek többsége azon volt, hogy megtartsa a kvalifikált munkaerőt, ha másképp nem ment, akkor a munkaidő négy napra szűkítésével. Mégis, a válság során a bérmunkaerő mellett sérült a jó szakembergárda is?

- Az igazán jó szakemberekből a válság mélypontján is hiány volt, ahogy ma is hiány van. Az elbocsátások nagyon jelentős mértékben olyan munkaerőt érintettek, akik nem biztos, hogy a nemzetközi követelmények szerint a szakképesítettségnek a túl magas fokán voltak találhatók, és akkor most nagyon óvatosan fogalmaztam. A nagyon jó szakember-réteget nem rázta meg olyan mértékben a válság, részben azért, mert a visszaesés ellenére az ő munkájukra továbbra is szükség volt, ráadásul ők végszükség esetén külföldön is bármikor megállják a helyüket.

- Ellentétes vélemények ütköznek: régiónkban véget ért már a válság, vagy még nem? Vagy vannak már bíztató jelek?

- Nagyon sok olyan céget látunk, ahol már elkezdődött a fellendülés, szerencsére az autóipar kezd beindulni, sajnos az építőiparban még egyelőre nagyon komoly gondok vannak, én úgy látom, hogy pillanatnyilag a legnagyobb problémák ebben az ágazatban figyelhetők meg. Az építőiparban a válság kezdete után volt még egy túlfutás, amíg a cégek befejezték azokat a beruházásokat, amelyeket elindítottak, de utána rendkívül jelentős visszaesés következett be. A legnagyobb rostálódás és tisztulás minden bizonnyal ezen a területen fog bekövetkezni a helyzet konszolidálódása után. A legmagasabb technológiai szintű iparágban, az autógyártásban, az autóipari beszállítóknál nagyon sok céget megrázott a válság és nagyon sok cég került nehéz pénzügyi helyzetbe, de hogyha eddig át tudták vészelni az elmúlt másfél évet, akkor most már valószínű, hogy jelentős fellendülésre számíthatnak. Érdekes módon egyesek nagyon komoly technológiai fejlesztésre használták ki a válságot, ez egyébként örömteli.

- Azt mondtuk, hogy kendőzetlenül beszélünk a válság következményeiről. Voltak-e a recessziónak pozitívumai? Hisz minden természetes vagy mesterséges rostálódás egyben szűrőt is jelent...

- Bármennyire is kegyetlenül hangzik, de azért előnyei is lesznek a válságnak, mert elég jelentős tisztulást fog eredményezni. Igaz, hogy nagyon sok olyan vállalkozás volt, amelyeket talán vétlennek tekinthetünk a saját sanyarú sorsuk kialakulásában, hiszen nem kalkuláltak és nem kalkulálhattak előre azzal, hogy egy ilyen mértékű recesszió be fog következni, és hogy a pénzügyi lehetőségek, a hitelek, és a pénzvilág általában ilyen kedvezőtlen irányba fordul. Sok éven keresztül utána szaladtak a vállalkozásoknak, mindenféle vállalkozásfejlesztési hiteleket kínáltak, szinte utánuk hajították a pénzt, aztán pedig egyik pillanatról a másikra bekövetkezett az, hogy embereknél, akik nagyon jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, jelentkezett a bank, hogy na, akkor most kérem vissza a pénzt, vagy többet már nem adok! Biztos, hogy lesznek olyanok is, akik érdemtelenül hullanak ki, vagy talán szerencsésebben fogalmazva, érdemesebbek lettek volna arra, hogy megmaradjanak, és mégis kihullanak, de bízzunk abban, hogy az igazán jó vállalkozásokat át fogja valaki venni. Azok pedig, akik kirostálódnak, és nem kellenek majd senkinek sem... Hát, szóval ez a válság ára! Az egésznek lesz azért egy nagyon komoly, minőségi javító szerepe is, hiszen azért akik ezt túlélik, és akik ennél fogva egyértelműen a versenyszektor tagjainak tekinthetők, nem pedig valami sajátos körülmény révén prosperáló vállalkozásoknak, azok majd most olyan késztetéseket éreznek a technológiai fejlesztések irányában, hogy ez szerintem nagyon pozitívan fog hatni. Az elmúlt időszakban nagyon sok cég átvilágította magát, áttekintette a pénzügyi, üzleti és gazdálkodási lehetőségeit, ennél fogva racionalizált és átszervezett. Magam is sok ilyen céget ismerek, és azt kell mondjam, hogy a legjobbak még talán megerősödve is kerülnek ki ebből a válságból, ez a térségnek biztosan előnyére fog szolgálni, az a kérdés, hogy mi lesz még az építőiparral, mert ott biztos vagyok benne, hogy nemcsak egyszerűen egy nemzetközi konjunktúra beindulására lesz szükség, hanem ott biztosan egy konkrét politikai programra is.

- Végül beszéljünk jó példáról is. Győr, de az egész térség számára rendkívüli fejlődési lehetőséget predesztinálnak a közelmúltban bejelentett autóipari fejlesztési törekvések. Milyen kihívásokat, járulékos feladatokat ró ez a régió gazdaságára, oktatására, szakemberképzésére?

- Ez nagyon komoly hatással lesz a jövőben, és ahogy mondja, ez valóban messze túl fog nyúlni a megye határain. A komplett autógyártás beindítása olyan léptékű nagyságrend, ami az egész térségnek az életét befolyásolni fogja. Rendkívül komoly kihívást jelent a szakképzés számára, ennek mindenképpen meg kell majd felelni, ez most az egyik elsőszámú társadalmi feladat, hiszen egy olyan ország, mint Magyarország, amely nem rendelkezik semmilyen extra erőforrással, olaj, gáz, satöbbi, egyértelműen a humán erőforrásra kell, hogy támaszkodjon, a fejlődésnek is ez az egyetlen lehetséges motorja. Ebben az oktatás a legfontosabb tényező, de természetesen az általános mentális és egészségügyi helyzetnek is nagy szerepe van. Ez egy rendkívül komplex humán-erőforrás politikát igényel, bízzunk abban, hogy ez most megteremtődik. Akárcsak abban, hogy az elmúlt évtizedek rendkívül szerencsétlen oktatási, és azon belül még szerencsétlenebb szakképzési gyakorlata meg fog változni, és ebben alapvető változás fog bekövetkezni.