Bár arról nincs hitelt érdemlő feljegyzés, hogy valaha találkoztak volna, ugyanabban az évben, alig egy hónap eltéréssel születtek, egymástól alig száz kilométerre a mai Németország területén, az akkori Türingiában, illetve Szászországban. Aztán a két hosszú és legendás zeneszerzői pályafutás végén mindketten megvakultak.

John Taylor a szemsebészet korai és kiemelkedő alakja volt a 18. századi Angliában, persze a kiemelkedőt csak akkoriban gondolták pozitív értelemben, ma már egyértelműen negatív a megítélése. Taylor Londonban tanult orvosnak a kor egyik valóban úttörő sebészétől, William Cheseldentől, és már 24 éves korában a szem felépítésével kapcsolatos anatómiai könyvet írt. Miután megműtötte Edward Gibbon híres korabeli író-történészt, híre ment az angol arisztokráciában, és hamar a királyi udvarban, II. György személyes szemészének pozíciójában találta magát. Mivel ennek óriási marketingértéke volt, sok elfoglaltsággal viszont nem járt, Taylor rájött, hogyan kereshetne rengeteg pénzt vele: kinevezte magát a „szemsebészet lovagjának”, illetve „királyi, császári és főpapi optikusnak”, és egész Európát végigturnézta.

Ma már elég nehéz elképzelni, de úgy járta a vidéket, mint egy vándorcirkusz, a szemműtéteket pedig a városok főterén, óriási közönség előtt, vásári mutatványként végezte. Becslések szerint a páciensei egyharmadánál volt csak sikeres a beavatkozás, ami nem is csoda, hiszen akkoriban a baktériumok létezéséről például egyáltalán nem tudtak, és ismeretlen volt az érzéstelenítés is. Így a műtétek egyrészt roppant fájdalmasak voltak, másrészt sokszor követték fertőzések.

Händel látása az 1740-es évek végén kezdett megromlani, szürkehályog miatt. Taylor 1751-ben műtötte meg, többször egymás után, sikertelenül. A szürkehályog a szemlencse elszürkülését jelenti, amin keresztül így, hogy egyre kevésbé lesz áttetsző, kevesebb fény jut a retinára, és a látás elhomályosodik, végül teljesen megszűnik. Taylor ezt úgy próbálta kezelni, hogy...

(és most még van ideje továbbugrani, ha a horrorisztikus részeket inkább kihagyná)

...egy tűt szúrt a páciens szemébe, amivel a szemlencse elfályolosodott, hályogos részét igyekezett a retina elől elmozdítani. Mindezt, ahogy már említettük, érzéstelenítés nélkül. Bármennyire is borzasztóan hangzik, ezt az eljárást a szubszaharai Afrikában a mai napig alkalmazzák a kuruzslók és népi gyógyítók. Händelnél mindenesetre nem jött be a dolog, teljesen elveszítette a látását. Viszont legalább túlélte a műtétet, ha komponálni utána már nem is tudott, és élete utolsó nyolc évét vakon élte le.

Bachot egy évvel korábban műtötte meg Taylor, és ő sokkal rosszabbul járt: a látása elveszítése mellé egy csúnya fertőzést is összeszedett, amit a szemész hashajtóval és rendszeres érvágással próbált kezelni. A zeneszerző néhány hónapig szenvedett rettentő fájdalmaktól, majd belehalt a fertőzésbe.

Taylor később Svájcban telepedett le, és folytatta szemsebészi pályafutását, a feljegyzések szerint több száz embert vakítva meg. Ironikus módon élete utolsó éveire ő maga is elveszítette a látását.

Forrás index.hu

Fotók. Wikipédia