Két különleges kiállítóval ismerkedtünk meg a Hét szabad művészet szentélye Galériában. Dr. Puha Katalin és Dr. Eke Gyula ismert győri gyógyítók alkotásai sokat mesélnek a betérő látogatóknak.

A két győri orvos más- más úton került közelebb a művészethez, nyugdíjazásuk után viszont egyre több teret nyert az alkotás életükben. Míg az egyikük a hegedűtokot csukta be, hogy az orvosi tanulmányokra koncentráljon, aztán az ecsetet vette újból kézbe, hogy kiteljesedjen az alkotásban, addig a másikuk már gyerekkora óta farigcsál, hol fát, hol követ, hol az embert magát.

Dr. Puha Katalin csallóközi születésű, de már kisgyermek kora óta Győrben él. Tüdőgyógyászként, illetve a győri Tüdőgondozó vezetőjeként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. A boldog, hét unokás nagymama alkotásai között ott mosolyognak, az unokák portréi is.

- A művészeteket gyermekkorom óta szerettem, eleinte inkább a zenéhez vonzódtam, hosszú éveken át hegedültem, a gimnáziumi éveim végéig- meséli Dr. Puha Katalin.- Még az első pár évben az egyetemi zenekarban is játszottam, aztán ötödéven sajnos ellopták a hegedűmet. Hosszú évtizedeken keresztül nem volt rá alkalmam, hogy újra zenéljek, de gyakran foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon mit tudnék még eljátszani. Két éve karácsonykor nagy meglepetés ért, a Jézuska meglepett egy hegedűvel. Azóta a régi barátságokat felelevenítve kezdtem el újra hegedülni.

Körbenézve a képeken, csendéleteket, portrékat, szén, és akvarell munkákat látunk, mind-mind a tökéletes, élethű ábrázolásra törekszik.

- Sokat gondolkoztam nyugdíjazásom idején, hogy mi lesz azzal a sok szabadidővel, amit ajándékba kapok az élettől- emlékszik vissza első munkáira Dr. Puha Katalin.- Így találtam rá szomszédasszonyom segítségével a Paletta Hétvégi Vizuális Műhelyre, itt próbálom elsajátítani a technikákat, rövid ideig Lakatos Gy. László grafikusművész rajzszakkörét is látogattam. Próbálom az egyéniségemet megtalálni, arra törekszem, hogy a technika tökéletesítése mellett egyre nagyobb teret adjak az önálló jegyeimnek, amik összetéveszthetetlenné teszik a munkáimat.

Dr. Eke Gyula baleseti sebész, Tolna megyében, Nagyszokolyon töltötte gyermekéveit. Kés az emberben. A kép, a látvány, az érzés, már gyermekként sem állt távolt a kiváló sebésztől.

- Én amolyan háborús gyerek vagyok- mondja az 1937-ben született Dr. Eke Gyula.- Nem nagyon voltak akkoriban játékok, amiket pedig a szövetségesek dobtak le, nem szabadott felvennünk, mert azok felrobbantak néha. Édesapám ügyes kezű ember volt, engem is ellátott olyan szerkezetekkel, bicskával amikkel el tudtam készíteni a saját játékaimat. Volt azok között minden, amire szükségünk lehetett, nagy becsben tartott darabok voltak. Amikor úgy döntöttem, hogy már nagy vagyok már a játékhoz, az összeset bedobozoltuk egy gyerekkori barátommal, és felvittük egy padlásra. Sajnos, amikor lebontották az épületet, az összes játékomnak nyoma veszett, nem maradt egy sem.

Biztosan kuriózuma lehetett volna a kiállításnak egy-egy játék, de a gyerekkor és a hozzá tartozó bicskás faragás azért megjelenik egy uszadékfából készült alkotásban.

- Már orvos voltam, amikor letelepedtem, lett egy kis műhelyem, ezzel együtt lehetőségem az alkotásra. A Balatonnál is akkoriban építettünk házat, ahonnan sok kő került elő. Egy alkalommal, délelőtt vendégek voltak nálunk, s miután elmentek, elkezdtem egy szoborral foglalkozni. Sokat nem kellett ugyan alakítani rajta, a fejet megformálni, a testen alakítani, de délutánra állt az a szobor. Még aznap este visszajöttek a vendégeink, s csodálkozva kérdezték, hol vettük a szobrot. Viccesen megjegyezték, hogy azonnal hagyjam ott az orvosi pályát és inkább ezzel foglalkozzak. Ez volt talán az első olyan beköszöntőm, ami a kőfaragás útjára terelt.

A kiállításon a legkülönbözőbb anyagú, témájú, méretű alkotások között ott áll sok orvos példaképe, Petz Aladár vörös márványból megmunkált fejszobra, ami mellett állva megérzi az ember, mit jelenthet gyógyítóként, sebészként, megalkotni egy olyan példakép szobrát, akinek világhírű neve szó szerint igévé vált, noha nem magyar, csak német nyelvterületen.

Sokfelé elvihetne innen a történet, de a tapasztalásnak is helyet kell hagyni. Példamutató emberek, példás alkotásai között sétálva megállhatunk egy szénrajz mellett és szabadjára engedhetjük a gondolatainkat. Elmélázhatunk azon, vajon milyen hatással van egy tüdőgyógyász alkotásaira az, hogy évtizedeken keresztül fekete-fehér röntgenfelvételek fény-árnyék kapcsolata rajzolt ki a szeme előtt emberei sorsokat. Hogy kirajzolódik-e olykor-olykor a halált jelentő kór képe. De ha az ember mellett ott áll az alkotó, gyorsan lecsapja a misztikumot kereső újságíró kezét:

"Dehogy! Nincs emögött semmi, csak tetszik és kész".

A nagy érdeklődésre való tekintettel 2013. február 20-ig meghosszabbították Dr. Puha Katalin ny. főorvos képeiből és Dr. Eke Gyula ny. főorvos szobraiból válogatott kiállítást a "Hét szabad művészet szentélye" Galériában (Győr, Zrinyi u. 13.), tuduk meg a kiállítást szervező Dr. Németh Máriától, akinek reméljük még sok hasonló élményt köszönhetünk.

Fotó: Nagy Péter