Ugyanis ezzel fejlődhet a gyermek önuralma, önismerete, empátiája, belső motivációja, és mindemellett fejlődnek a szociális készségei is. Ez elsősorban a társas kapcsolatok terén lényeges. Amit az érzelmi intelligencia fejlesztése érdekében először is tehetünk, az az, hogy segítünk megtanítani a gyermeket arra, hogy felismerje és kezelje is az érzéseit.

Magyarázzunk!

A gyermekek rengeteget kérdeznek. Ennek csak örüljünk, hiszen így lehetőségünk van elmagyarázni bármit, ami pedig az érzelmi intelligencia fejlődését segíti. Tehát ha a gyermek kérdez, válaszoljunk. Próbáljunk az életkorának megfelelő módon magyarázni. Legyen szó rajzfilmekről, állatokról vagy az autók működéséről.

Beszélgessünk az érzésekről is!

Nem csak az fontos, hogy a gyerek tisztában legyen a körülötte lévő anyagi világgal, hanem még ami ennél is fontosabb, hogy képes legyen felismerni és megnevezni érzéseit. Egy nap rengetegszer érzünk dolgokat, akár fáradtságot, boldogságot, csalódottságot vagy épp izgalmat. De ami nagy baj, hogy ezekről nem beszélünk. Nem nevezzük nevén az érzelmeket, és nem magyarázzuk el a gyereknek. Pedig ha ezt megtennénk, hatalmas fejlődést érhetnénk el. Képes lenne megnevezni érzelmeit, és így bízzunk benne könnyebben képes lenne kezelni is azokat.

Az érzelmi intelligencia fejlődését segítheti, ha a szülő mesél a gyermekének. A történet során is találkozik érzelmekkel, illetve a mese végén beszélgethettek például a szereplők érzéseiről is. Illetve a meséken kívül még számos társasjáték is segítheti az EQ fejlesztését.

A jó és a rossz érzések

Sajnos az érzelmi nevelést nagyrészt elhanyagolják a szülők. Pedig hihetetlenül fontos lenne, hogy az érzelmeiket megtudják nevezni a gyerekek. Ne csak azt magyarázzuk el a gyereknek, hogy miért vagyunk boldogok vagy vidámak, hanem a rossz érzéseket is. Hiszen előfordulhat az is, hogy egy hosszú nap után fáradtak vagyunk, ilyenkor magyarázzuk el a gyereknek, hogy miért viselkedünk nyűgösen. Ennek a segítségével megtanulja az érzelmek neveit és azt is, hogy a rossz érzésekről is fontos beszélni.

Segítsük elfogadtatni az érzelmeket

Ne csak arra törekedjünk, hogy a saját érzéseit fogadja el, hanem segítsük, hogy képes legyen mások érzéseit is ugyanúgy elfogadni. Ezt leginkább úgy érhetjük el, ha mi magunk is példát mutatunk neki. Tehát ha megütötte magát, ne próbáljuk helyette megmondani, hogy az a sérülés “nem is fáj annyira”, hanem hagyjuk, hogy elmondja, mit érez. Tegyünk így akkor is, ha például egy számunkra kedves helyről vagy személyről van szó, de gyermekünk máshogy érez. Hallgassuk meg és fogadjuk el érzéseit.