A győr-likócsi segítőházban 300, férőhely hiányában az intézményen kívül további 200 hajléktalanról gondoskodnak. Közülük a harmincat is meghaladja már azoknak a száma, akik korábban gyógykezelés alatt álltak, szakorvos foglalkozott velük. Sütő Csaba intézményvezető elmondta: ezek az emberek teljesen szakmaiatlan ellátásban részesülnek, nagy részük krónikus pszichiátriai beteg. A szakember nem hiszi, hogy csak gyógyszerrel és egy ilyen bezárt, rögzített elhelyezéssel megoldható problémáik vannak. Mint mondta: előfordult, hogy a beteg emberek dührohamot kaptak, a menhelyen élőkre támadtak. Nappal sem könnyű megfékezni őket, éjjelente pedig két női alkalmazott felügyeli a 250 ellátottat - tette hozzá.

Mosonmagyaróváron kevesebb a gyógykezelt hajléktalan, de arányaiban a számuk a Lajta-parti városban is eléri az 5-7 százalékot. Nagy István, a város fideszes alpolgármestere úgy véli, feltétlenül a szociális háló egy újabb láncszemét kell megalkotni. „Erre tettünk is lépéseket, egy magánalapítvány szerveződik" - tette hozzá.

Egészségügyi szakemberek és önkormányzati vezetők egyetértenek abban, hogy a megoldás kormányzati feladat volna, ha már az egészségügyi és a szociális ágazat leépülésével a hajléktalanszállók pszichiátriai feladatok ellátására kényszerülnek. Varga Gábor, a győri pszichiátriai centrum főigazgatója kifejtette: az ágyredukciók a magyar egészségügyön belül 30 százalékban a pszichiátriát érintették. Hozzátette, a Lipóton is különösebb előkészítés nélkül történt meg közel 800 ágy felszámolása. Az ellátatlanság miatt gyakori jelenség, hogy Budapest parkjaiban gyógyszert osztanak a lelkes nővérek a ma már inkább hajléktalanná váló, személyiségzavarral vagy inkább pszichiátriai kórképekkel küzdőknek - mondta.

A főigazgató szerint a válság és az elszegényedés következtében tovább növekedhet a gyógykezelésre szorulók száma, akiknek a szakszerű ellátásához egyre kevésbé vannak meg a feltételek.