Néhány igazolt hiányzó kivételével a nyolcvanas évek győri sikercsapata teljes létszámban megjelent azon az ünnepségen, amelyet a győri ETO FC vezetése és az ETO 100 Baráti Kör rendezett a tiszteletükre.
Ez alkalomból emlékkiállítás nyílt az ETO Shopban.

Az esemény főszervezője, Horváth Cs. Attila klubmenedzser köszöntője után a megnyitóbeszédet Simon Róbert Balázs, Győr alpolgármestere tartotta, aki személyes élményekkel fűszerezve emlékezett a dicsőséges időkre. A régi relikviákat egy hónapig tekinthetik meg az érdeklődők.
Ezt követően a fogadáson Tarsoly Csaba, az ETO elnök-tulajdonosa, Szániel János egykori elnök, Verebes József volt vezetőedző és Széles Sándor kormánybiztos idézte fel a legendás időszak néhány nagyszerű eseményét.

Volt miről beszélni, hiszen a Verebes József vezetőedző által irányított gárda az 1981/82-es évben 102 gólt lőve szerezte meg a bajnoki címet és sokan futballforradalomnak titulálták, amikor a több évtizedes fővárosi uralmat megtörve, gólgazdag játékkal a Rába ETO végzett a táblázat élén. A zöld-fehérek abban az idényben többek között ilyen győzelmeket arattak: Videoton 5–1, DVTK 7–1, Ózd 9–2, Szegedi EOL AK 8–0, Csepel 5–0, Debrecen 8–1...

„Kezdetben egymás közt csak mosolyogtunk a szavain, amikor azt mondogatta az öltözőben, hogy mi vagyunk a legjobbak és ehhez hasonlókat. Aztán elkezdődött a felkészülés, majd a bajnokságban egyre-másra jöttek az eredmények is. Életem egyik legnagyobb élménye, amikor szakadó esőben 1982 áprilisában az Üllői úton négy-háromra legyőztük a Fradit. Utána a Pécs elleni bajnokavatón én szereztem a csapatunk századik gólját abban a bajnokságban, amelynek én lettem a gólkirálya. Szívesen gondolok a Debrecen elleni nyolc-egyre vagy az Ózd felett aratott kilenc-kettes győzelemre is. Mi volt a titka az akkori csapatnak? Elsősorban Verebes József személyisége, aztán a játékosok tudása, mentalitása. Nem szabad elfelejteni, hogy a jelenleginél még jobb volt a magyar foci, ezért is tartom nagy dolognak, hogy meg tudtuk védeni a bajnoki címet, majd utána még kétszer ezüst-, egyszer pedig bronzérmesek lettünk" – emlékezett Hannich Péter.

A sikerek ellenére Szentes Lázár volt az egyetlen győri játékos a csúcsformában lévő Rába ETO-ból, aki 1982-ben részt vehetett a spanyolországi világbajnokságon.

Póczik József, a Rába ETO irányító középpályása nyerte abban az évben a legjobb osztályzatokért járó Népsport-kupát. Sokan biztosra vették, hogy legalább ő bekerül a vb-csapatba, ám nem így történt. „Győrből én voltam az egyetlen, aki helyet kapott a huszonkettes keretben, de sérülésre hivatkozva lemondtam a válogatottságot. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány elbeszélgetett velem és közölte, hogy a vb-n csak a harmadik mérkőzésen számít rám. Hiú voltam, ezt nem tudtam elfogadni. Inkább lemondtam a vb-szereplést! Most már belátom, nagy hiba volt, hiszen egy világbajnoki szerepléssel lettem szegényebb... Helyettem került be Szentes Lázár, aki az egyik meccsen gólt is rúgott. Közvetlenül a vb előtt a válogatott a Népstadionban 1–1-re végzett a német bajnokság negyedik helyezettjével, a Kaiserslauternnel, mi pedig az ETO-val néhány nappal később 7–0-ra vertük őket. Nekem is jól ment a játék és ebből adódott egy kis gond: az illetékesek és a sajtó azt firtatták, hogyan lehetek sérült, ha így tudok futballozni..."

A német csapat kapusa, a svéd világklasszis, Ronnie Hellström talán azóta sem felejtette el azt a hetest.

Ahogy telt az idő, úgy elevenedtek meg egykori történetek, amelyeket jövőre újra lehet szőni. Az ETO FC elnök-tulajdonosa, Tarsoly Csaba ugyanis ígéretet tett rá, hogy megünneplik az 1963-as és az 1983-as bajnoki cím jubileumát is. 

forrás: www.kisalfold.hu