Portálunknak az egyik kedves színházrajongó, Dobos-Szalay Melinda nyilatkozott.

Több szempontból is rendhagyó volt a 139. Primadonnák

" Az előadás kezdete előtt már kapásból egy hatalmas meglepetéssel kerültünk szembe, amikor Ördög Nóra és férje Nánási Pál beléptek a Győri Nemzeti Színház előcsarnokába. Természetesen megindult a nagy sutyorgás, kuncogás a várakozó emberek között, hiszen mindenki számára nem mindennapi élmény volt, hogy velük együtt egy nézőtéren nézhettük a mi győri társulatunkat.

Több alkalommal volt már szerencsém látni ezt az előadást, az én nagy kedvencem, amolyan lelki akkumulátornak nevezem, minden alkalommal feltölt, és nyújt valami újat. Szenzációs darab, a végén mindig hasizomlázzal térek haza a rengeteg nevetéstől.

Minden karakter hozta ma is a csúcsformáját, egytől egyig igazi művészek. A tökéletes improvizációk, amit ez a társulat zseniális játékkal visz véghez, most sem maradtak el. Járai Máté például a nem mindennapi vendéget is bravúros módon belevitte a darabba. Szerepe szerint, mikor süketnémaként "véletlen megszólal", arra a kérdésre, hogy milyen érzés beszélni, most így felelt: "Kicsit meglepő, belül úgy hallottam magam, mintha én lennék Zördög Nóra a világhírű tévés személyiség..."

A mai előadás azonban a meghatódottságtól és könnyektől sem volt mentes. Egyrészt bizonytalan ideig ez volt az utolsó darab, amit még ma lejátszottak a kihirdetett vírus állapotok miatt. Másrészt drága Kiss Tündénk ma játszott utoljára. A babavárás örömeit és színészpartnerével Járai Mátéval egymás iránt érzett tiszteletüket, szeretetüket olyan megható módon, könnyek közepette beleszőtték a darabba, hogy mi is velük együtt pityeregtünk.

Ezt a csodálatos estét volt szerencsém az első sor közepéről átélni. Természetesen már most várom a következőt" - nyilatkozta a színházrajongó.

Járai Máté a Kisalföld Napilapnak ezt nyilatkozta: " A közönség szeretete áradt felénk a színpadra. Éreztük, hogy ez az előadás számunkra is mást jelent. Minden eddiginél jobban kellett koncentrálnunk, félre kellett tennünk aggodalmainkat, félelmeinket. A társulat nagy rése nem közalkalmazottként dolgozik, hanem fellépések után kap gázsit. Mindannyian azért izgulunk, hogy ne legyenek olyan tragikus következményei a járványnak, mint Olaszországban, de az a teher is nyomja a vállunkat, hogy hogyan fogjuk biztosítani a családjaink megélhetését. Most arra kell felkészülnünk ugyanis, hogy akár hónapokon át egyáltalán nem kapunk majd fizetést. Az is nehezíti a dolgot, hogy egy teljesen ismeretlen helyzettel kell szembenéznünk. Életünkben még nem volt példa hasonló járványra, és nincs még protokoll, hogy hogyan kell ilyen esetben eljárni."

Szerkesztette: Csobay Dániel

Főkép: Archív felvétel szabadtéri előadásról - Csobay Dániel fotográfus

További fotók: Ördög Nóra Facebook