Tökéletes védelem - no, nem a fogszuvasodás és nem is a perzselő napfényt kísérő UV B-sugárzás ellen. Kezdő szóösszetételünk a dél-afrikai világbajnokság hétfői középső meccsén pályára lépő felek jelszava. Az első fordulóból egy Honduras elleni, 1-0-s diadallal érkező Chile a Svájc elleni találkozóig 436 perce nem kapott gólt (legutóbbi 11 meccsén 19-3-as gólkülönbséget produkált), azonban a rutinos Ottmar Hitzfeld legénysége egyrészt az az Európa-bajnok ellen úszta meg kapott gól nélkül, másrészt zsinórban 5 vb-találkozóján nem kapott gólt (2006-ban is úgy esett ki, hogy egyszer sem mattoltatott az alpesiek védelme).

Nagyon úgy tűnt tehát, hogy egyetlen találat is dönthet a három pont sorsáról, ami a nyertes 16 közé jutását is jelenthette volna, de Svájc nem járt volna rosszul egy döntetlennel sem, ugyanis az utolsó fordulóban Honduras ellen minden esélye megvan arra, hogy 6 pontossá váljon, s így Brazília vagy Portugália ellen nyolcaddöntőt játsszon. A FIFA-ranglistán egyébként mindössze hat hellyel jobb Chilének az egymás elleni mérleget tekintve (2 vereség, 1 győzelem) viszont alkalma nyílt az egyenlítésre a H csoport meccsén. A két taktikus tréner egyébként változtatott első fordulóban nyertes csapatán: Bielsa kihagyta Millart, ott volt viszont a kezdőben Suazo, a dél-amerikai selejtezősorozat gólkirálya. Hitzfeld nélkülözni kényszerült a megsérült Senderost, padoztatta Barnettát, visszatérhetett viszont Frei és Behrami is.

Kezdetben valamivel tudatosabb játékkal rukkolt elő a dél-amerikai alakulat, de a 10. percig nem forgott veszélyben Benaglio portája. Ekkor azonban ostrom alá vették, Vidal és Carmona is megtornáztatta a hálóőrt. Ezek után színt viszont csak a szaúdi játékvezető vitt a játékba, kiosztott négy sárga lapot, és hogy ne unatkozzunk, elővette a pirosat is, és szinte minden ok nélkül felmutatta a kézzel-lábbal küzdő Behraminak - emberhátrányba került Svájc, a semleges néző pedig lemondhatott arról, hogy alpesi támadást lásson a hátralévő 60 percben. Néhány pillanattal a félidőt jelző sípszó előtt Sánchez előnybe juttathatta volna Chilét, de maga alól, támaszkodó lábbal csak Benaglióba tudta pofozni a labdát.

Térfélcsere - al-Ghamdi nem hagyta a sárga és piros lapot az öltözőben, folyamatosan fenyegetőzött, hogy előveszi valamelyiket. Először a meg nem adott chilei (les)gól esetén került sor erre, másodszor pedig a 60. percben, amikor egy lökdösődéskor három sárgát is kiosztott, majd heves kézmozdulatokkal jelezte, hogy most két percig mindenki maradjon nyugton, nem akar „kártyázni". A 69. perc vb-történelmi eseménye volt, hogy Svájc új kapott gól nélküli csúcsot állított fel; átadta a múltnak Olaszország 550 perces rekordját, amit a '86-os és '90-es tornán állított fel. De alighogy nyújtóztak egyet a siker örömére, Chile teljesen megérdemelten betalált! A csereként beállt Valdivia passzából a csereként beállt Paredes futott le az alapvonalig (kicselezve a kapust), Benaglio fölött átemelt a túloldalra a szintén friss erő Gonzáleznek, aki látványos mozdulattal kapufás gólt fejelt - Bielsa kapitány „szemét" dicséri, hogy a három új játékos hozta össze a győztes találatot. Merthogy újabb gól már nem esett, de a csoportban így sem dőlt el semmi...

Chile győzelmével a helyzet ugyanis igencsak pikáns: minden esély megvan arra, hogy Spanyolország, Svájc és Chile egyaránt 6 pontos legyen a H csoportban, ez esetben a gólarány számít, majd a több rúgott gól. Papíron a győztes Chile dolga a legnehezebb, a Svájc ellen botló, de bikaerős Spanyolország ellen kellene pontot szereznie a biztos továbbjutáshoz.