A képzésről Balla-Kiss Erzsébettel, a főzősuli vezetőjével beszélgettünk.

- Mi volt a célja a csokimanufaktura elnevezésű képzés első részének?

- Elsősorban magának a főzőiskolának a célja az, hogy megismertesse a fogyasztókkal a minőségi alapanyagokat és a belőlük készíthető minőségi termékeket. Nem véletlenül hangsúlyozom a minőségit. Sajnos ma Magyarországon számos helyen találkozunk silány minőséggel, és a legszomorúbb az, hogy ez sem olcsó. Ezen kívül még, ha van is, aki megfizetné a minőséget, sem tudja ezt megtenni, mert ma már nem jellemző az ár és az érték összhangolása. Tehát, ha valami drága az még nem biztos, hogy jó is. Ezért is gondoltam, hogy kezdjük a fogyasztótól a változást és „tanítsuk” meg neki, hogy mi az, amit elvárhat a pénzéért. A kurzusok alkalmával – így a csokinál, illetve a bon-bonnál is – megkíséreljük kialakítani az emberek igényeit, illetve visszaterelni a normális mederbe, azaz megmutatjuk nekik, hogy ha bemennek egy vendéglátóipari egységbe, édességboltba, cukrászdába, vagy pékségbe mi az, amit valóban elvárhatnak, sőt mi az, amit el kell hogy várjanak. Azonban mindezek mellett tudniuk kell azt is, hogy a minőséget mennyiért lehet előállítani, ha valaki valóban „emberi fogyasztásra alkalmas” alapanyagokkal dolgozik, az majdan miért kerül annyiba, amennyibe.

Nem akarok senkinek a lelkébe taposni azzal, hogy ne a bevonómasszákat vegye mert az kritikán aluli, tele van növényi zsírral és nem is finom. Azonban, ha belegondolunk, hogy elmegy a vásárló a multiba és vesz egy tortát, amin előzőleg eleve csak a kilós ár van feltűntetve, majd hazaviszi és nem tudják megenni, erre gyorsan bemegy a cukrászhoz, hogy gyorsan valamit dobon össze, tulajdon képpen kétszerannyit fizet ki egy tortáért. Akkor most mi is a luxus?! Egyszer kifizetni a minőségi terméket, vagy költekezni egy ehetetlentért és mellé egy ehetőért. Igen tudom most jön az, hogy de melyik cukrászda tud minőséget produkálni. Nos ezt nem az én reszortom eldönteni, de meg tudom mutatni az irányt és talán ezáltal több cukrászatnak is lesz bátorsága a minőségibb drágább anyagokhoz nyúlni majd, ha már a tudatos vásárló keresni fogja.

- Hányan vettek részt?

- 13 jelentkezőből 12 igen kreatív, aktív és érdeklődő résztvevője volt az első alkalomnak, aztán az utolsó napon jött volna még két ember, azonban mivel későn értesültek a rendezvényről, csak a jövő heti bon-bon kurzuson vesznek részt így be is telt a jövő heti alkalom. Kényelmesen 13-15 embernél többet nem fogunk, hisz nem érdemes foglalkoztatni egy alkalommal, mivel mindenkivel kell tudjunk foglalozni, segíteni, magmutatni.

- Milyen volt a hangulat?

- Elképesztő, hogy mennyire nyitott, kommunikatív, barátságos társaság jött össze a stúdióba (biztos a csokifogyasztás teszi a jókedvet…) Elmondhatom, hogy nagyon gyorsan családias légkör alakult ki és nagyon bátor volt mindenki, senkiben nem volt feszélyezettség érzet, hogy 13 ember csak őt figyeli épp. Mindenki beszélt, kérdezett, jelentkezett, szinte mindenki első szóra felállt és csinálta a gyakorlatokat. Tapasztalataim alapján sokkal interaktívabb a laikus közönséggel egy ilyen jellegű gyakorlatias „bemutató”, mint szakmai körökben.
- A csokoládé, mint alapanyag nem a legegyszerűbb az egyszerű háziasszony számára. Milyen feldolgozási tanácsokat kaptak a résztvevők?
Mint ahogy az előbbiekben már említettem a külöböző bevonókat, itt is felmerült a résztvevőkben, hogy „de hát az az olcsóbb” és, „hát mit vegyünk, ha nem azt”. Aztán a végére mire megkóstolták és dolgozhattak is A Csokoládéval, már szinte nem volt kérdés egyik sem. Valóban nem a legegyszerűbb hozzájutni az általunk bemutatott csokoládéhoz, főleg nem ilyen áron, de rajtunk keresztül ez is megoldható. Ezen kívül mindenki megnézhette, megtanulhatta, hogy kell csokoládét temperálni, miért is van arra szükség, és milyen dolgokat lehet aztán a temperált csokival produkálni. Különböző díszítési technikákat gyakorolhattak a hallgatók, valamint megalapozván a továbbiakat elmondtuk, hogy ezzel a pompás alapanyaggal, hogy lehet tortát, desszerteket áthúzni, ganachot, krémeket készíteni és még sorolhatnám. Olyannyira sikeres volt a minőségre való rávezetés, nagy örömömre már az első alkalommal, hogy már adtak is le rendelést, csokira és bon-bon formákra, amiket pedig még csak jövő héten fogunk készíteni.

- Egy hét múlva folytatás. Mi lesz a következő téma?

- Következő téma tehát, a bon-bon készítése lesz házilag, ami úgy vélem egy nagyon meghitt, romantikus és kreatív ötlet ajándéknak is. Bármilyen alkalomra is adjuk, biztosan elkápráztatjuk vele az illetőt, hátha még elmondjuk mellé, hogy „ezt csak neked, csak én, csak a kedvenc ízeidben készítettem”. Nem véletlenül használták a csokoládét anno fizetőeszköz gyanánt, hisz már akkor is tudták micsoda értékes anyag, gyakran hozták összefüggésbe az arannyal is. A kakaófa elnevezése is a növény emberekre gyakorolt hatását tükrözi „Theobroma Cacao” azaz az „Istenek eledele”. Napjainkban is, ha igazán kedveskedni szeretnénk egy számunkra kedves embernek, a csokoládé lesz, ami igazán mindig szívhez szól. Nézzük csak meg a csokoládék, a bon-bonok csomagolásait, mind az eleganciát, a „gazdagságot” – és itt a lelki gazdagságról beszélek – a romantikát, sugározza magából. Ebből az okból és a nagy érdeklődésre való tekintettel kerül Novemberben megrendezére a Csokoládémanufaktúra II. (karácsony) kurzus, ahol szó szerint belevetjük magunkat a csokiszökőkút mélyébe, a táblás csoki készítésbe és ráfókuszálunk a karácsonyra is már a bon-bon készítésénél.

- A facebookon láttam, hogy a bon-bon készítésre már minden hely betelt. Általánosan mekkora az érdeklődés a kurzusok íránt?

-Általánosan most azt tudom mondani, hogy a csokoládé az jöhet minden mennyiségben, tehát nincs az a kurzus, ami ha csokiról szól valamilyen formában, akkor arra ne lenne jelentkező. Ezen kívül a kenyér készítése házilag (szendvicsek, cipóban sült csülök, stb.), ami érdekli az embereket, főleg, hogy mi nem kenyérsütőben, hanem formában és otthoni sütőben, csupán egészséges anyagokból fogunk kenyeret készíteni, azaz tönköly, rozs, hajdina, köles, stb. anyagokból. Természetesen, ha szükséges a fehér kenyeret is megmutatjuk, de úgy látom erre nem nagyon lesz igény. Ezt követi a hidegtálak, fingerfood – ebből is látszik, hogy visszajött a divatba a házibuli, az otthoni rendezvények szervezése – majd a nemzetközi estek és, ami még nagy sikert arat az a baráti társaságoknak háznál, tartott főzőcske, partyra való felkészülés, akár grillezés (pácolás), bogrács, saláták, stb.

Nagy örömömre szolgál, hogy egyre többen keresnek meg, különböző kérésekkel, köztük ajándékutalvány vásárlásával, tehát úgy látom, hogy érdekli az embereket a konyhaművészet, a kreatív ajándékozás, kikapcsolódás, akár barátokkal, családtagokkal, vagy csak a maguk szórakoztatására a társas sütés-főzés kedvéért.