Délután öt óra van, meguntam a sétálóutca nyüzsgését. Kezemben a magazin, amit még reggel vettem, de azóta sem volt rá idő, hogy belenézzek. A Bécsikapu tér felé vettem az irányt. Tegnap is erre jártál, talán ma is elém sodor a sors, vagy a képzelet.

Fehér fonott székbe ülök, rendelek valamit és Rád gondolok.

"Mióta tegnap megcsókoltalak

s te sóváran csak egy pillanatra,

mert máris tiltakoztál) remegő térdeid közt hagytad a térdemet..."

Gyerkkacaj hasít ketté egy rólad szőtt fantáziát két falat között. Nézem a kicsiket, a nagyok terasza mellett. Ugyanazt a bájt látni a mini széken ülő "mini nő" arcán, mint tegnap a tiéden. De ő talán még megelégszik egy adag tripla csokis fagylalttal.

Kétség nem fér hozzá, ez Győr egyik legszebb helye. Nem véletlenül jár-kel erre ennyi gyönyörű nő. A szépség igazodik a környezethez, vagy fordítva? Nem is érdekes. De csak így fordulhatott elő, hogy megláttalak egy kávé mögül, s legközelebb már Te is kértél süteményt.

".. folyton elém rajzol a hála, folyton

előttem állsz, utcán és munka közben

folyton beléd ütközöm: hátracsukló

fejedet látom, kigyúlt arcodat,

csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy

gyönyörű mosolyát az ajkadon."

Rendelek édeset, kábítóan sokat, hogy elfedje ezt a keserű érzést.

"Ilyenkor egy-egy pillanatra én is

lehúnyom aszemem és szédülök:

érzem közeled, arcom arcod édes

vonalaiban fürdik, kezemet

sütik forró kebleid, újra csókolsz..."

Igazi Dolce vita életérzés vár téged is a belvárosban,

folyamatos akciókkal, cukormentes, egyedi ízvilágú fagylaltokkal, csodás kelyhekkel, friss gyümölcsökkel és

a legszebb terasszal, ami szerelemre született.

Versrészlet: Szabó Lőrinc- Pillanatok

Fotó: Nagy Péter