Az egyik főszereplővel, a friss diplomás Bori Rékával beszélgettem.

Hogyan indult a pályád?

Nem terveztem meg konkrétan, hogy színész szeretnék lenni. Anyukámékkal sokat jártam színházba. A Nádorvárosi Közoktatási Központba tanultam ének-zene tagozaton, onnan válogattak be 13 évesen a Turandot című operába énekelni a gyerekkórusba. Ekkor magával ragadott a színház világa, de nem döntöttem el véglegesen, hogy ezt szeretném csinálni. A gimnáziumi évek alatt aztán valahogy kialakult bennem. 17-18 lehettem, amikor elkezdtem először énektanárhoz járni. Érettségi után jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de nem vettek fel, ezért elmentem a Pesti Broadway Stúdióba, ami az Operettszínház stúdiója. Ide felvettek. Budapestre költöztem. Akkor még úgy gondoltam: ez mégsem lesz majd egy életbiztosítás, ezért a suli második évében elkezdtem egy szakácsképzést. Párhuzamosan elvégeztem ezeket, és szerencsém volt, mert az Operettben az iskola után is alkalmaztak, számítottak rám. Anyukám és én is azért szerettük volna, hogy diplomám legyen, ezért elkezdtem a Corvinusra járni, élelmiszermérnök szakra.
Minden évben megpróbáltam természetesen a Színművészetire a felvételit, de továbbra sem vettek fel. Abban az évben, mikor kezdtem Corvinust, a harmadrostán estem ki, de utólag nem bánom, hisz az ezt követő évben indult a zenés-színészművész szak. (Ami, mióta én próbálkoztam bekerülni, nem indult.) Utolsó felvételi „kísérletemnél” Novák Eszter és Selmeczi György felvettek osztályukba. Rögtön abba is hagytam a Corvinust. Elvégeztem az egyetemet és ez az első évem, jelenleg szabadúszóként. 2019 júniusában diplomáztam.

Idén nyáron végeztél a Színművészeti Egyetemen és most a Te főszerepléseddel mutatja be a Győri Nemzeti Színház az Elisabeth című musicalt szombaton. Hogyan készülsz erre a szép, nagy szerepre?

Nagy boldogság számomra, hogy abban a városban játszhatom el ezt a szerepet, ahol felnőttem. Rengeteget készültem és készülök. Jó néhány könyvet olvastam a témában. Folyamatosan arra törekszem, hogy hitelesen tudjam megmutatni ezt a nőt, anyát, császárnét. Sokat tudunk róla, vannak életrajzi írások, ezért vannak támpontok is, amikre lehet támaszkodni.
Szerencsére nincs túlromantizálva a darabban az ő személyisége, de persze a fikciónak is kell helyet hagyni egy színházi előadásban, ezt a Halál képviseli a musicalben. Azonban egy valós történelmi figurából nem csinálhatunk egy teljesen más, kitalált személyt. Ugyanakkor a bezárkózottság, a félelem, a szorongás, mindenképpen meg kell jelenjen a színpadon. Sokan nem tudják Erzsébetről, de sajnos ő ezekkel sokat küzdött.
A legnagyobb megoldandó feladat számomra, hogy egész életén át végig kísérjük a darabban. 15 éves korától az 1898- as haláláig, ami közel 50 év. Ez egy nehéz színészi feladat. Ehhez próbálok gondolatokat és eszközöket keresni, amikkel meg tudom ezt mutatni a színpadon. Nagyon sportos ember, egy korát megelőző asszony, egy modern nő volt. Ő volt például az első testképzavarral küzdő nő a történelemben (anorexiás volt), akire a források alapján ez a kórkép teljesen biztosan megállapítható. Egész életében sportolt, 60 évesen is naponta több 10 kilométert gyalogolt, mikor ennyi idős volt sem mozgott görnyedten. Egy 60 éves ember még nem öreg, a gondolat erejével kell létrehozni az ő idősödését és befordulását, hogy ezt a nézőtérről is lehessen érezni.

Olyan lelkesedéssel meséltél róla, hogy biztos vagyok benne, hogy egy hiteles, csodálatos alakítást fogunk Tőled látni, kiindulva abból, hogy már az évadot bemutató sajtótájékoztatón is egy csodálatos dallal debütáltál a sajtó munkatársai előtt. Tele van szebbnél szebb dallal is az előadás. Számodra melyik a legkedvesebb?

Mindig más fog meg, inkább kedvenc soraim vannak. Bizonyos mondatokra támaszkodom, mint pillérekre, amik meghatározzák az ívet, amit megpróbálunk létrehozni.

Kettős szereposztásban fogjátok játszani az előadást Fehér Nórával. Ez mennyire okoz nehézséget számodra?

Ez így van jól. Fizikailag, hangilag egyszer is nehéz végigcsinálni ezt az előadást, nemhogy kétszer egy nap, amire ugye gyakran van példa, hogy dupla előadás van a színházban. Rengeteg az énekelnivaló és ráadásul nem egyszerű dalok, nem hangkímélő könnyed számok. Kell benne kiabálni, sikítani, magasan énekelni, ami technikailag sokszor nehéz. Nagyon elfáradna a hang egy nap két előadástól, mert a hangszalag is csak egy izom. Ha valaki futja a Maratont, akkor ő sem fut le rögtön kettőt belőle. Ezért jó, ha két szereposztás van. Nyilván vannak nehézségei a próbák szempontjából. A próbaidő ugyanannyi, mintha egy szereposztás lenne, de ez mindig megbeszélés kérdése, hogy most ki próbál éppen. Mindent meg lehet oldani. Még előny az is, hogy sokat lehet abból is tanulni, amikor kívülről nézem a másikat, mert úgy sok mindenre jobban rálát az ember. Egy csomó gondolat akkor születik, mikor kívülről nézem, mit, hogyan kellene még másképp csinálnom.

Kit tartasz szakmai példaképednek?

Tóth Ildikót emelném ki (Tóth Ildikó Jászai Mari-díjas, Prima Primissima- díjas, érdemes művész- a szerk.). Annyira tűpontosan és hitelesen játszik. Jó lenne egyszer úgy játszani, ahogyan ő tud. Még számtalan remek színművészt, rendezőt lehetne felsorolni, akiktől jó lenne tanulni, velük dolgozni, vagy akár csak nézni a próbákat, ahogyan ők próbálnak. Nálunk soha nincs vége a tanulásnak ez egy folyamatos figyelés mindenre és mindenkire.

Milyen szerepálmod van pályakezdő színésznőként?

Az Elisabeth címszerepe például egy szerepálom, ami most valóra válik. Szeretnék operettekben játszani, de a prózát sem szeretném elhagyni. .
Kívánom, hogy teljesüljön a prózai álom is!
Éppen a napokban jött egy felkérés és így ez a vágyam is teljesülni látszik a közeljövőben. Veszprémben, Móricz Zsigmond: Pillangó című szerelmi idilljében fogok játszani, Börcsök Enikő Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művész rendezésében. 2020 februárjában tervezik a bemutatót.

Kíváncsian és nagy szeretettel várunk a színpadon, első sorban szombaton Győrben és sok sikert kívánok!

Köszönöm szépen!

A riportot készítette: Csobay Dániel

Fotók: Csobay Dániel fotográfus