Bartha Guszti küldte:

M1-ES HÓVIHAR:
Avagy 29 órás út Budapestről Győrbe.
Sziasztok,
Aki ismer, az tudja, hogy ezt a „kis” bejegyzést nem a szereplési vágyam ihlette, hanem az, hogy megtudják minél többen, pontosan mi is történt és, hogy kik is segitettek valójában az elakadt embereknek az M1-ES AUTÓPÁLYA 95-100 km közötti részénél. Nem tudom, hogy máshol mi történt, de ezen a pályaszakaszon én is ott voltam több mint 24 órát a hófúvásban, ebből az idő nagy részében az autómban, magamra hagyva, viz és élelem nélkül. A sajtóban megjelent, hivatalos szervek általi jelentések, valamint a valóságban történtek között óriási különbség van. Nem hibáztatni és másokra újjal mutogatni szeretnék, csak leirni, hogy talán, ha máskor máshogy csinálják, csináljuk, akkor ez nem ismétlődik meg!
A munkámból csütörtökön kb. 14:30-kor indultam el Budapestről. Tatabányáig tökéletesen lehetett haladni. Komárom után kezdett igazán lassulni a menet, ami aztán Bábolna után átváltott araszolgatásba, kb. 15 perces szünetekkel. Este 6 órakor megállt az autópályán a forgalom. Én akkor kb. a 99-es km-nél voltam, ahonnan aztán csak pénteken este 6-után szabadultam ki az autómmal. A viharos idő és a vonalak leterheltsége miatt a telefonomon csak üzenni és üzenetet fogadni tudtam, hivást kezdeményezni és fogadni csak nagyon ritkán, mert félredobálta a vonalat. A sajtóban megjelent, hogy 2 kamion keresztbe csúszott és az okozta a bajt, és a sok felelőtlen ember aki útnak indult. Szerintem a kamionosok a munkájukat végezték, a sok ember pedig megpróbált a hosszú hétvége miatt elmenni a szezon talán utolsó sielésére, vagy pedig a munkából indult haza a családjához. Igazából, azonban a bajt az okozta, hogy a hivatalos szervek ISMÉT nem készültek fel az időjárásara! Jogos a kérdés: hogyan készülhettek volna fel? Például: a kamion stopot nem pénteken reggeltől, hanem már csütörtökön déltől kellett volna megkezdeni. Hol vannak a hófogók? –> Merthogy pár éve már sem a főutak, sem az autópályák mellett nem igazán látom a régen használt és jól bevált hófogókat! Miért nem jártak a sózóautók? Merthogy Ausztriában, Németországban, stb. sokkal nagyobb havazások vannak, és nem alakul ki ilyen helyzet, mert alásóznak. Apropó havazás? Nem is esett sok hó, maximum 20 cm, az igazi probléma az volt, hogy a nagy szél a nyitott pályaszakaszokon befújta a veszteglő autókat, akiket magukra hagytak!!! Én pénteken délelőtt találkoztam először emberekkel, akik NAGYSZENTJÁNOSI ÖNKÉNTESEK voltak!!! Ők jöttek ki és, kezdték el az embereket kimenteni az autókból. Hólapáttal hányták el a havat, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. A pályán gyalog jártak be több km-t egész nap fel le, a -5 fokban, amit az erős hideg szél még elviselhetetlenebbé tett! Aki ott volt az tudja, hogy miről beszélek. Ételt, italt, ruhákat, takarókat hordtak. Az embereket gyalog kisérték le a 101-es kijáratig onnan pedig a saját autóikon, szállitottak minket az óvodába és az iskolába, ahol meleg teával, ennivalóval, meg fekhejekkel láttak el mindenkit. EGY MUNKAGÉPES dolgozott a pálya megtisztitásában, a SAJÁT MARKOLÓJÁVAL. Eközben az önkéntesek, meg az autótulajdonosok összefogva ásták ki az autóikat a hófalakból. Nekünk egy KAMIONOS adott lapátot. Nem hiszem, hogy őket kellene hibáztatni! Mert, ha alásózott lett volna az út, és nem fagy le, akkor azt a 2 kamiont a nagy szél nem forgatja keresztbe. És, ha a kamionstopot egy fél nappal előbb kiirják, akkor nem történik ez mind meg, sem ők, sem mi nem veszteglünk.
AZ OTT TÖLTÖTT IDŐ ALATT NEM TALÁLKOZTAM EGY AUTÓPÁLYÁSSAL, KATASZTRÓFAVÉDELMISSEL, KATONÁVAL, RENDŐRREL VAGY TŰZOLTÓVAL SEM!!! De vajon ők a hibásak? Szerintem nem! A tűzoltók pont azok, akik mindig mindenhol segitenek, sokszor a saját egészségük kockáztatásával! Azt gondolom, hogy A VEZETŐSÉG SZERVEZETLENSÉGE és FELKÉSZÜLETLENSÉGE miatt nem jött senki segiteni a hivatalos szervek közül, az emberek itt csak EGYMÁSRA ÉS AZ ÖNKÉNTESEKRE SZÁMITHATTAK, MERT SZÁMITHATTAK! A BELÜGYMINISZTÉRIUMTÓL kapott sms péntek délben érkezett. Ekkor már 16 órája voltam én és a többi ember elakadva, de segitség ezután sem jött! Oda nem jött egy hótoló sem! Az otthon aggódó feleségem, nagy nehezen órák után érte csak el az autópálya felügyeletet, ahonnan a katasztrófavédelemhez irányitották, mondván ez már rájuk tartozik. A katasztrófavédelemnél pedig hosszas mismásolás után azt mondták neki, hogy a parancs szerint először a Budapest felé vezető irányt mentik, addig, amig az nem tiszta nem is kezdik el a Győri irányt felszabaditani. Ez volt péntek hajnali 1 óra körül. Nem értem, hogy miért nem adnak ki ilyenkor hivatalos tájékoztatásokat a médiumokon keresztül, tudván, hogy mindenki a rádiót hallgatja?! Miért nem hivják fel az emberek figyelmét pl: hogy tisztitsák el a havat a kipuffogó útjából, nehogy mérgezést kapjanak a visszaáramló kipuffogógáztól, stb! Csoda, hogy nagyobb tragédiák nem történtek! Mert tőlük aztán történhettek volna! Itt jegyezném meg, a GYŐR PUSZ és OZON FM RÁDIÓK összehangolt munkáját, akik nonstop segitettek helyzetjelentéseikkel, és tolmácsolásaikkal! AZ Ő MUNKÁJUKNAK KÖSZÖNHETŐEN CSATLAKOZOTT BE ENNYI ÖNKÉNTES EMBER, MERT A KIALAKULT HELYZET MEGOLDÁSÁBAN A LEGNAGYOBB SZEREPET AZ ÖNKÉNTESEK JÁTSZOTTÁK! Még nekünk is egy kiszolgáltatott kimeritő helyzet volt, mit érezhettek a külföldiek, akik nem értettek semmit és azok akik gyerekekkel akadtak el?! Elfogyott az ital, étel, sőt már sokaknak üzemanyaguk sem volt, hogy fűtsenek! Az is a Győr Plusz rádiónak volt köszönhető, hogy több nyelven tájékoztatást adtak, sőt a külföldi kamionsok frekvenciáira is ők üzentek több nyelven. Mit tett eddig a katasztrófavédelem? Ez nekik miért nem jutott eszünkbe? Miért nem volt 1 vezető, aki átlátja a helyzetet, összefogja a szerveket, egyeztet és irányit? Merthogy ez lenne a katasztrófavédelem dolga nem? Miért kellet több mint 12 órának eltelnie, mire észbe kaptak és komolyabb intézkedéseket léptettek életbe?! De addigra már késő volt, mert óráról órára súlyosbodott a helyzet! És Ausztriából jönnek a hótolók? Szégyen és gyalázat, leszerepeltünk megint!
Én személy szerint köszönöm a segitséget a NAGYSZENTJÁNOSI ÖNKÉNTESEKNEK, akik időt, energiát és anyagiakat nem kimélve segitettek mindenkinek, A GYŐR PLUSZ RÁDIÓNAK A TÁJÉKOZTATÁST ÉS SZERVEZÉST, VALAMINT AZOKNAK, AKIKKEL „ÖSSZEVERŐDVE” SEGITETTÜNK EGYMÁSNAK!

Károly Ujhelyyi küldte:

Tamasics Gábor Lajta út 26 alatti gyűjtési kezdeményezése!
Gábor reggel felkelt meghallotta a híreket,tudta hogy tenni kell valamit mert ha az emberek maguktól megindulnak csak káoszhoz vezetne a sok igyekezet ellenére.
Sokan akartak segíteni de nem tudtak hogyan tegyék.Ő személyesen bement a rádióba és elmondta ott az ötletét ami lement adásban hála az O-Zone fm stábjának. Körülbelül 10óra 30perckór már a Lajta utcán gyűjtötte a felajánlásokat.Egyre többen jöttek ekkor mar tudta fejlesztenie kell mind autó mennyiségét mind az embereket akik részt vennének a munkában. Tudta hogy mennie kell ki az autópályára dolgozni mert ott is szükség lenne rá a rendőrség és katasztrófavédelem pedig a lejelentés alapján csak őt és azokat engedte fel az autópályára akik vele voltak hisz szembe forgalommal méteres hóban kellett menniük. Bárhol kérdeztek ki vagy ki küldött annyit mondott egy Győri a sok segítő ember közül.Rettentő jól kordinálta a csapatot mindig tudta hova mennyi kocsinak kell menni. Marcsi később csatlakozott akit Gábor megbízott az élelmiszerek további gyűjtésével még ő kint a társaival ásott ,kocsikat mentett élelmet osztott,telefonon mindenről kommunikáltak igy mindig tudtak hány autó telt meg és hova kell élelem meleg tea.Estére kb 100-150 teli autónyi kaját teát pokrócot sikerült kikoordinálni ,miközben autókat mentettek ki barátaival a terepjárókkal saját magunk elakadtak de kiásták és mentek tovább nem adtak fel.Mikor az autópályán megkérdeztek kinek köszönhetik annyit mondott nem a Győr polgárainak.
Külön köszönet :
O-zone fm stábja
Adorján Tibor---terepjáró sofőr
Budai Henrietta---terepjáro sofőr
Németh Szilárd
Korcz Balázs
velük indult.
Marcsi és barátai---étel gyűjtés hordás
stb,stb
Ígérem akiknek a nevét megtudjuk fel fogjuk Írni de rengetegen vagytok akiknek több száz ember hálás lehet,elnézést ha nem jut mindenki neve eszünkbe
Tettük amit tennünk kellett.
Ez a Lajta út bátor kezdeményezőjének,HŐSÉNEK a története!

( Szakács István bejegyzését osztottam meg)

Döme Adrián Dabool:

Lipovics Tamás:

Felháborít Pintér Sándor nyilatkozata.Mindenkit hibáztat,hogy nyári gumikkal közlekednek,a kamionok délutáni kamion stop ellenére autópályán közlekedtek.A valóság az,hogy téli gumim van,hó láncom stb.Egy óriási szerencse,hogy haza jutottam az M1-ről.A Kollegám Tatánál ragadt,már két napja kamionnal.Üzenem Pintér Úrnak,hogy a kamion stop elött megálltak a kamionok.A Kamion stop este 22h-kor kezdődött terv szerint,és az autópályán álló kamionokkal ezt nem közölték.Hangsúlyozom Kollegám 14.-én délután 15h-tól áll.Pintér Úr ! Miért nem tereltette le a kamionokat időbe ,rendőr kollégáival biztonságos kamion parkolóba?Elmondom a választ is: Mert nincsen ekkora számú kamionnak megfelelő parkoló,sőt nincs is normális kamion parkoló Magyarországon.A másik pedig azt sem tudták mit kell csinálni.A kollegám 1db szendvicset kapott 15.-én reggel,és egy kis flakon vizet.Azóta csak azt látni föl alá rohangálnak szirénázva,az emberek éheznek,szomjasak.Ha civilek nem segítenének ,ételel,italallal már tragédia lenne.Nem a rendőröket,katonákat,tűzoltókat,mentőket hibáztatom.Hanem Önt ,mert nem ért a munkájához,ez megelözhető lett volna...Tudja kamionparkolók,leterelések a már meglévő kamion parkolókba stb..Mielött mindenki mást hibáztat,nézzen a tükörbe,gyakoroljon önkritikát...MONDJON LE..A Hősöket,kik civilek és nem civilek,kik valóban dolgoznak ne Ön tüntesse ki..Tisztelettel:Lipovics Tamás..

Ébner Balázs:

Anyúm németből, Őcsém svájból kedden értek el hozzám Csanakra, úgy volt hogy pénteken elmegyünk mindannyian a fiamhoz, aki Vácott lakik és elhozzuk ide Győrbe magamhoz, Ők már igen régen nem láthatták a fiamat, az hogy csütörtökön este már olyan rossz idő volt, nem nyugtalanított, mentem már cudarabb időben is a fiamért,(gondoltam addig), meg volt neki igérve hogy jövök és hogy megyek is másnap, várt már nagyon, Csanakról indultam, végül is csak egyedül indultam útnak, a többieket nem keltettem fel, hóláncot, olajat, pokrócot raktam be a kocsiba, hótaposó, 2 nadrág, 2 polárkabát, meg egy snowboard dzseki volt rajtam, a metró felhajtónál állt egy kocsi német rendszámmal, én felhajtottam pest felé, sehol nem láttam amúgy egy autót se az autópályán, csak én, az autó, meg a hóvihar, viszont az autóm megállt a kanyarban, nagy nehezen beindult, de nem tetszett ahogy ketyegett, így visszatolattam a felhajtóról, akkor beszéltem a sofőrrel, aki elmondta h ő is azon van h nem tudja h mit csináljon, neki a határtól Győrig, 6 órába tellett, megkérdezett engem is h hallottam a rádióban híreket, addig a fogalmam se m volt h mi zajlik kb. 10 kilométerrel arrébb, pest felé. végül a shell kútnál álltam meg és hallottam először a győri rádióban a híreket, még vagy egy órát álltunk ott, míg végül úgy döntöttem haza megyek

Tibor Bali
Szia InfoGyőr!
Nekem nincs történetem, viszont írtam egy kis versikét a mi hőseinkről!

Március idusán a tél újra beköszönte,
Míg sokak keze tetten, atyáinké ölbe.
Tízezrek a fagy és a hó által fogva,
Mégis egy sms üti a nemzetet orrba.
Együtt érezve, elszántan, a téllel dacolva,
Nyújtja jobb kezét tucatezer szolga.
Mivel bajban ismerszik meg az igaz barát,
Ismét itt a nap, mikor megy menteni a hazát.
Mert népünk semmi nem küldheti térdre,
A márciusi ifjak e napon ismét visszatérve…

Nuszika Mária : Sziasztok! Csütörtökön este fiam kiment a 82-en Nyúlon buszmegállóba, mert Győrbe kellett mennie 18.30-kor telefonált, hogy ugyan neki nem olyan fontos, de vigyem be, mert többen is állnak a buszmegállóban s nem jön a busz. Azaz Veszprémi és Audis busz ment, de mivel itt nincs megállója, a nyúli temetőnél, ezért meg sem állt, pedig akkor már rendesen kavarta a szél a havat. Mikor kiértem a faluból kocsival telepakolt emberekkel, mást sem tudtam csinálni, mint imádkoztam, hogy csak most érjek be Győrbe, s vissza. Az út szélét, s a közepét sem láttam, amikor kiértem a fasor takarásából. Rengeteg autó, s persze mint mindig most is voltak olyanok, akik 2 percért veszélyeztették mások életét. A visszaút még borzalmasabb volt, mert akkorra már nagyon elfáradt a szemem, s az idegeim is végig csak magamban imádkoztam, hogy tegyek se magamban, se senki másban kárt.Akkor mentem fel a facebokra hogy tájékozódjam mi a helyzet. Először a Talenttatto Győr oldalán olvastam a segítő felkéréseket.Akiknek nagyon nagy elismerésem, hogy Ők is szintén összefogták koordinálták, informáltak a helyzetekről bennünket, s szállást élelmet vittek. Mivel elindulni bátorságom nem volt, hisz örültem, hogy hazaértem, osztottam a felkéréseket. A helyzet másnapra sem javult, de akkora már én sem tudtam, hogyan megyek éjszakára dolgozni a kórházba. Azonban tudtam ott s szükség van rám, mert vannak kolléganőim nem kevesen, akik már több mint 24 órája dolgoznak a betegekért, mert nem jött a váltás, vagy nem tudtak hazamenni. Délutánra a facebokon kért segítségemre egyik ismerősöm felhívott, Győrújbarát, Csanak felé el tudunk menni. A gyermekemnek a volán információnál aki haza akart jutni, azt mondták talán este 7 körül indítanak buszt. A kolléganőmet felvettük Barátin, a gyerekemet a kórháznál. Párom telefonált, hogy miután hazaértek, gyermekem átöltözött, csinált 10 liter teát és elindult, hogy akik a 82-es felhajtójánál várakozzanak, és a rendőröknek teát vigyen. Közben dolgoztam, hallgattam a rádiót amikor tudtam, s azon görcsöltem, hogy most hol lehet a gyermekem. Örültem, hogy segít, de féltettem is. Reggel jött értem a párom, addigra már berendelték a győri kolléganőket. Könnyes szemmel mondta, hogy látta, hogy 1,5 éves kislányt sétáltatnak egy autó mellett a 82-en. Nem volt továbbra semmi kérdés számunkra sem. Közben szitkozódott miért is nincs terepjárónk, akkor már úton lenne a pályán. Mikor odaértünk, kérdeztük hol vannak gyerekek, kik szorulnak segítségre. Mikor megláttam a 1,5 és 9 éves gyermeket kétségbeesett szülőkkel, elszorult a torkom. Nagyon nehezen lehetett Őket meggyőzni, hogy jöjjenek velünk, 10 percre lakunk. Az első kérdés az volt, hogy mennyibe kerül. Mondtam semmibe. Mondtam? Kicsit nagyon kicsit beszélek angolul, de jol ectivitizem mikor közöltem velük, hogy kb 6-7 óra, akkor már jöttek utánunk egy Németországban dolgozó bolgár család volt. Fáradtak, kimerültek, s nagyon bizonytalanok. A szobába, az ágyba, alig tudtam bekönyörögni őket. Barátnőm lánya elmondta nekik németül. hogy milyenek az utak, s hogy muszáj az apukának is pihenni, mert Ő csak azt mutogatta, hogy kiugrik a szíve. Majd többek közt a Ti oldalatokon is kértem segítséget, hogy ki beszél jól németül. vagy bolgárul. Reggeli után lepihentek akkor hívott egy hölgy, hogy Ő szívesen fordít, és tájékoztat, testvérék is az utakon segítenek. Kértem had maradjunk kapcsolatba egész nap. Édesanyámat, aki 70 éves, s itt lakik a faluban megkértem, hogy főzzön ebédet, mert az edényekkel sem mertem zörögni, had pihenjenek. Mikor felébredtek, együtt ebédeltünk. Csodálatos volt látni, hogy megnyugodtak, hogy az aggodalom és a kétely, hogy kik is vagyunk mi, elmúlt az arcukról. a 1,5 éves csöppség megtöltötte élettel a házat . 24 éves fiamat levette a lábáról. A google fordítóban kommunikáltunk, s ott írták le, hogy előtte a Metrónál voltak éjszaka, s ott kaptak élelmet, meleg teát., s hogy minket is beleértve, soha sem gondolták volna azt sem hogy ilyen helyzetbe kerülnek, de azt sem, hogy Magyarországon ilyen segítő és odaadó emberek vannak. Míg aludtak én osztottam, s kerestem hol lehet segíteni. Talenttatto Győr segítséget kért útvonal infót , hogy hazahozzák a Győr Pécs Volán járat utasait, aki 40 órát töltöttek a hó fogságában. Jobb ötlet híján, mivel ismerem a mentős kollégákat Őket hívtam fel, Győr , Pannonhalma, Pápa, Veszprém Fejérmegye ügyeletes mentőtisztjei minden gond nélkül adták a felvilágosítást . Ezúttal is millió köszönet nekik. Ebéd után ismét ágyba dugtam őket, közben végig kértem, és kaptam az infókat tőletek és a Talenttatto Győr-től, s azoktól akik oda írtak. 4órakor minden lebeszélés ellenére úgy döntöttek elindultak. A búcsú nagyon nehéz volt. Könnyekkel küzdve köszönték meg segítségünket, szeretetünket. Miután felpakoltuk Őket kajával, s készítettünk egy közös fotót, s minden elérhetőséget cseréltünk egymás közt, sírva búcsúztunk egymástól. Csak peregtek a könnyein. A féltéstől, a boldogságtól, hogy legalább egy családnak tudtunk segíteni. 48 órája voltam fenn mikor elmentek, de nem tudtam el aludni. Egyszer csak 2,5 óra múlva szólt a telefon "Budapest OK" . Ők voltak. akkor már kicsit megkönnyebbültünk. Majd kb 3 órájára " Szeged OK" . Az örömünk még nagyobb volt, hogy nem érte őket baj. A legnagyobb öröm azonban akkor jött, mikor reggel 6.30-kor megjött az sms, szerencsésen megérkeztünk Bulgáriába mindenki jól van. Sírtunk, de akkor már a felhőtlen boldogságtól. Köszönetet szeretnék itt mondani még nagy fiam barátnőjének, aki Sopronból telefonon fordított, és németül tartotta bennük a lelket, nektek, a a Talenttatto Győr-nek, s minden barátomnak, anyukámnak, a hölgynek akinek a nevét nem csak a telefonszámát tudom, (csak azért nem teszem közzé, mert erre nem hatalmazott fel) szóval mindenkinek aki segített. S köszönet a bajbajutott emberek nevében azoknak akik bármit is tettek értük! Nélkülük sokan haltak volna meg! Büszke vagyok rájuk! S ezzel eleget tettem a nálam elszállásolt család kérésnek is, hogyha tudom tolmácsoljam a köszönetüket, aki a Metronál ételt, italt adtak nekik. Üdvölettel: Marcsi