“Igaz, van köztünk 10 kilométer a veszélyeztetett övezet határától, mégis úgy döntöttünk; nem hagyjuk el az otthonunkat. A meghibásodott reaktorok 40 kilométernyire vannak tőlünk, így a 350000 lakos egynegyede már maga mögött hagyta a falut a pénteki rengés óta. Fukushima központjához a mi falunk van a legközelebb”- állítja a magyar Gabriella.

Csütörtök reggel 1.7-es volt a sugárzás, ami péntekre 1.4-essé csillapodott (a normális mérték 0.035 lenne). Ez az összeg magasabb, mint az átlagos mutató, de még nem káros az egészségre. A helyi kórházban kötelezővé tettek egy vizitet a lakosoknak, hogy megmérjek a bennük található radioaktív anyag mennyiségét. A magyar lány nem érzi fontosságát ennek a tesztnek. “Érdekességképp megcsináltatnám a tesztet, de engem ne kötelezzen senki. Főleg azért nem veszek részt benne, mert félek, hogy kitelepítenének. Egy újépítésű lakást bérlek, ami tökéletesen ellenáll a rengéseknek.” A katasztrófa ellenére a pár tökéletesen biztonságban érzi magát.

A 28 éves Gabriella tavaly augusztusban költözött keletre, és nem szeretne máris csomagolni. „Itt otthon érzem magam, és abban biztos lehetek, hogy a többi japán átsegít a nehézségeken. A városban már a legtöbb bolt zárva van az áruhiánynak köszönhetően, de nem baj, vannak tartalékaink. Felhalmoztunk ivóvizet, és konzervből is akad bőven. Egy hónapra el vagyunk látva.” Gabriella kedd óta nem tette ki a lábát a lakásból. 24 órából 24-et a kedvessel tölteni összezárva… a laikus számára börtönnek tűnik.

A magyar lány családja nem ért egyet gyermekük döntésével. „ Aggódnak értem, ez természetes. Ám számolniuk kell azzal, hogy sosem fogom elhagyni a férjem, ő pedig nem teszi ki a lábát az országból. Egy kompromisszum lehetséges; régiót váltunk, ha tarthatatlanná vállnak az állapotok. Ám ez a döntés fájdítaná a szívemet, idejöttem teljesen egyedül és Iwaki befogadott.”