'Istennek ajánlottam életemet, és sokkal többet kaptam vissza, de nem csak papként kerülhetünk közel hozzá: ima a párunkkal folytatott meghitt beszélgetés, a jó házasság pedig a mennyország egy részét hozza el' - vallja Legeza József. A görögkatolikus parókus a Rádió Orient műsorában örömhír közvetítéséről, a mindennapok teljes megéléséről mesélt, amit még egy súlyos betegség fájdalmai sem vehetnek el.

Az Istennel való kapcsolathoz legeza szerint nem kell az embernek papnak mennie - azt kell megnéznünk, hol vagyunk boldogok, hiszen Isten is erre szánt minket. „Már gyermekkoromban megszerettem Őt, saját döntésemből választottam a papi pályát - nagy csomaggal indultam a templom felé, azonban végül elvárások nélkül vállaltam fel a pap életét. Elmentem, odaadtam az életemet, és cserébe mindent, sőt még többet is visszakaptam” - mesélt életéről a parókus.

„Nagyon fontos az is, hogy kivel él az ember. Olyan feleséget kell választani, aki a jobbik énedet hozza el, akire fel lehet nézni – aki a mennyország egy részét hozza el” – Legeza József szerint ha a házasság rendben van, az Istennel való kapcsolattal sincsen gond - a meghitt beszélgetéseken keresztül megtanulunk imádkozni, elsajátítjuk az áldozathozatalt, az alkalmazkodást, valamint rácsodálkozunk a másik szépségére és jóságára. „A házasság gyakorlat arra, hogy elfogadjuk a másik másságát és hibáit. Istenen kívül senkihez nem tudunk olyan közel kerülni, mint a házasságban valakihez. A férfi csak akkor tud kiteljesedni, ha nő mellett él, míg a nő csak a férfi mellett. A házasságban egymáson keresztül nyújtjuk a kezünket Isten felé, Isten pedig nyújtja a kezét felénk.”

„A papnak kempingfelszerelést kell vennie” – utalt viccesen a vendég a gyakori püspöki áthelyezésekre. Legeza József a sok költözködés ellenére mindig kedvére való helyre került. „A váltás mindig nehéz, azonban nem voltam még olyan helyzetben, hogy ne mentem volna szívesen valahová” – a görög katolikus parókus mindenhová magával viszi pozitív életszemléletét és örökös derűjét. Az örömhírt örömmel kell hirdetni, látszódnia kell a papság és a templomba járás örömének, hiszen a pap egy küldött, az evangélium hírnöke – emelte ki Legeza József.

Legeza József vidám életszemléletét a hosszú betegeskedés sem törte meg. A daganatos rákos betegséget a pap feladatként, kihívásként élte meg, amely során megmutathatja, hogy a nehézségek ellenére is szereti-e Istent. „Nem a Jóisten adta a betegséget, az életnek van autonómiája” – a vendég hozzátette, betegsége során sűrítettebben élte az életét, jobban odafigyelt arra, hogy jó benyomást hagyjon maga után. Családja inspirálta, hogy ne nehezítse meg a maga életét: igyekezett megmutatni nekik, hogy a rákkal folytatott küzdelem nem szenvedés. „Nem engedtem belülre jönni a bajt, nem fogadtam be a lelkembe a betegséget. Nem szabad belegondolni a saját helyzetbe, mivel az önsajnálatra csak elmegy az energia.”

A betegség visszatérése nagyon nehéz helyzet elé állította Legeza Józsefet. „A rák első 10 éve a nehéz, utána meg lehet szokni. Nem én vagyok beteg, hanem csak a konstrukció, amiben élek. A betegség nem akadályozhatja meg, hogy szeressem az embereket, hogy alkossak és kommunikáljak” – a pap elmondta, idősebb korában ráébredt, hogy sokkal többet tesz azzal, ami, mint azzal, amit cselekszik. Isten is a létével váltott meg minket, nem pedig a beszédével – tette hozzá.

„Egy pap nem csinál nagy dolgokat, nagyon kevés területen képes hatni. Sok esetben nem tudjuk úgy elvezetni az embereket Istenhez, ahogy azt gondoljuk” – a Rádió Orient vendége elmondta, szeretni kell a reményvesztett embereket, tudatni kell velük, hogy fontosak. Úgy kell beszélni velük, mintha minden beszélgetés sorsdöntő lenne – mondta el tanácsait a pap. „Úgy kell élni, hogy űrt hagyjunk magunk után” – zárta szavait Legeza József.