A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó Csévi-szirtek alatt elhelyezkedő, a Leány-Legény-Ariadne- és a Vacska-Rejtekút-barlangrendszerek összekötésével létrejött óriásbarlang nemcsak hosszúsága, hanem mélysége okán is a harmadik helyen áll Magyarországon. A leghosszabb hazánk legismertebb és legrégebben kutatott barlangrendszere, az aggtelek-jósvafői Baradla-Domica a maga 25,5 kilométeres hosszával, második a budai Pál-völgyi–Mátyás-hegyi barlangrendszer (20,1 kilométer). A december 12-én, az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület, valamint a Szent Özséb Csoport lelkes tagjai által összekötött járatrendszer ráadásul harmadikként tudta átlépni hazánkban a tíz kilométeres álomhatárt.

Hatalmas barlangtermek

A Pilisszentlélek közelében található területen körülbelül száz évvel ezelőtt kezdődött a hévizes kialakulású barlangok kutatása. Felfedezésük egy régészeti feltárásnak köszönhető, melynek során kiderült az is, hogy közülük többet már az őskorban is használtak az emberek. Aztán sokáig senki sem foglalkozott az üregekkel, a '30-as és a '70-es években volt ugyan egy-egy hullám, de a rendszerváltásig nem nagyon haladt a feltárás. Aztán 1991-ben megalakult az Ariadne egyesület, ezzel pedig megváltozott a helyzet – mesél az MNO-nak a kezdetekről Kovács Richárd, a feltárást végző barlangászok egyike.

Munkájuk nagyságát jól jelzi, hogy színre lépésükkor 17 barlangot ismertek a szirtek mélyében, ma pedig már negyvenhat kisebb-nagyobbat. Az ismert járatok 1990-es – mintegy másfél kilométeres – hossza folyamatosan növekedni kezdett. 1997-ben sikerült összekötniük a Leány- és a Legény-barlangot, létrehozva egy öt kilométeres járatrendszert. Hatalmas lépés volt a Vacska-barlang 2008-as felfedezése, ekkor már a Szent Özséb Csoporttal közösen. Itt találhatók a Dunántúl legnagyobb barlangtermei, mint ahogy cseppkőgazdagsága is kiemelkedő. Ráadásul járathosszúsága meghaladja a hat kilométert – ecseteli a felfedezés jelentőségét Kovács Richárd.

A barlangászok hétvégéken, szabad idejükben végezték a kutatást, ennek ellenére évente száznál is több napot töltöttek a föld mélyén. Kovács Richárd elmondása szerint mindezt úgy érték el, hogy a két egyesület 23 fős taglétszámából átlagban hat fő tud részt venni a feltárásban, nagyon ritkán érnek rá egyszerre tíznél többen. (da)