Összefogás

Tegyük fel, hogy a kisgyermeked kivitte magával a kedvenc homokozószettjét a játszótérre, ám egy másik gyermek se szó, se beszéd elveszi tőle. Ilyenkor elég nehéz elkerülni a kellemetlen konfliktust, pláne, ha a másik szülő nem hajlandó foglalkozni a problémával. A magától értetődő cselekedet ilyenkor az lenne, ha a szülők összefognának, és együtt, teljesen nyugodt hangnemben beszélnék meg a gyerekekkel a problémát.

Ne szólj bele!

Egyértelmű, hogy ha az egyik gyermek testi egészsége veszélybe kerül, mindegy, kihez tartozik, te segíteni próbálsz. Azonban ennek is megvannak a maga fokozatai. Lehet, hogy a másik anyuka kisfia igazi rosszcsont, aki imád felmászni a legmagasabb mászókára is, és az anyukája tisztában van azzal, hogy nem esik baja, míg te ijesztőnek látod a helyzetet. Ilyenkor jobb, ha nem szólsz bele, mert a másik szülő kritikának veheti a jó szándékodat. Azonban ha te vagy az egyetlen a közelben, mert a többi szülő épp egy távolabbi padon beszélget, és valóban veszélyesnek látod a szituációt, nyugodtan megkérdezheted a gyermeket, hogy kell-e neki segítség.

Már kiskortól tanítsd őket!

Ha sok gyerek van a játszótéren, biztos, hogy sorba kell állniuk a csúszdánál, a hintánál vagy a mászókánál. Ezzel nincs is semmi gond. A baj ott kezdődik, amikor egyesek úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak a szabályok, és nyugodtan megelőzhetnek másokat, akik türelmesen várják a sorukat. Ezeket a szituációkat minden szülőnek magától értetődően kezelnie kellene, ám vannak, akik legyintenek egyet, mert “ők még csak gyerekek.” Pedig valójában nem lehet elég korán elkezdeni megtanítani egy gyermeknek azt, hogy mit jelent etikusnak lenni, és betartani a morális szabályokat.

FORRÁS
BIEN.HU