Nagyon sokat aggodalmaskodtam a meccs előtt. A horvátoktól elszenvedett vereség után az életben maradásért kellett küzdenünk, ráadásul a németekkel szemben. Azok ellen a németek ellen indultunk harcba, akik alig több mint egy éve elütöttek minket a brazíliai világbajnokságra való kijutástól, s ezzel a londoni olimpiai álmaink is szertefoszlottak. Azóta a germán lányok picit gyengültek, különösen jobbátlövő poszton. Grit Jurack befejezte pályafutását, Steffi Melbeck pedig sérülés miatt nem tudta vállalni az EB szereplést. A német szövetségi kapitány gondja még tovább gyarapodott, amikor kiderült, hogy az irányító poszton játszó Isabell Klein is kidőlt a sorból. A sérüléssel küszködő Nadja Nadgornajat az orvosi stábnak sikerült összedrótoznia. Német barátnőink azonban így sem maradtak jó játékosok nélkül: a keretben ott találjuk Laura Steinbachot, Anja Althaust és Anne Müllert. Ráadásul Katja Schülke és Clara Woltering személyében két klasszis kapusa van a német válogatottnak. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a magyar alakulat egyénileg képzettebb játékosokból áll, mint a német. Sokszor előfordul azonban, hogy nem a jobb, hanem a szerencsésebb csapat nyer.

Ijesztően kezdődött a mérkőzés. Az elején nem nagyon találtuk a játék ritmusát, így a németek gyorsan 6-1-es vezetésre tettek szert. Karl Erik Böhn tőle szokatlan módon már a meccs elején időt kért, s átalakította a csapat szerkezetét. Ezt követően a magyar válogatott már jobban játszott, s fokozatosan faragott hátrányából. Amikor azonban megvolt a lehetőségünk az egy gólra való felzárkózásra, hiba csúszott a támadásba. A szünetre a németek három gólt megtartottak előnyükből. A második félidőben sokkal harciasabb magyar csapat jött ki az öltözőből, s 14-14-nél utolértük a germán lányokat. A 39. percben a meccs során először a vezetést is átvettük, ám vetélytársunk szívósan tapadt ránk. Hét perccel a befejezés előtt két góllal vezettünk, az emberelőnybe kerülő németek azonban újra egyenlítettek. Az utolsó négy percben azonban már csak a mieink találtak a hálóba, így háromgólos győzelemmel zártuk az összecsapást.

Nézzük meg, mi volt a győzelem kulcsa?

A magyar csapat nagyon rosszul kezdte a meccset, az előző naphoz hasonlóan a széleket az első tíz percben egyáltalán nem használtuk. A magas német védőfallal szemben középen erőltettük a támadások befejezését, természetesen hatástalanul. Ráadásul túl közel mentünk az ellenfél védőihez, így felkínáltuk nekik a lehetőséget a labdaszerzésre és a gyors indulásra. A mozgékony Rédei-Soós Viktória jó ritmusérzéke sem érvényesült olyan jól a németek zárt védekezése miatt. Karl Erik Böhn és Siti Beáta az időkérést követően Bulath Anitát küldték pályára, ez nyerő húzásnak bizonyult. Anita távolról eleresztett lövései utat találtak a hálóba, így a német csapat belső embereinek egy kicsit jobban ki kellett rá lépniük. Az előző napi magyar-horvát meccs tapasztalatiból okulva a germán hölgyek Tomori Zsuzsannára és Görbicz Anitára ügyeltek leginkább, Bulath becserélést követően azonban rá is figyelniük kellett. Ennek köszönhetően a beállós Szamoránsky Piroska jóval szabadabban mozoghatott az ellenfél hatosának környékén. A második játékrészben Görbicz Anita zseniális passzokkal hozta helyzetbe Szamoránskyt, a Ferencváros beállósát, aki élt is a lehetőségekkel. Az előző naptól eltérően a magyar csapat nagyon jól mozgott, villámgyors ritmusváltásainkat a németek szabályosan nem tudták követni. Többek között ennek is köszönhető, hogy annyi büntetőt kaptunk. Itt jegyzem meg, hogy a francia hölgyek nagyon jól vezették a mérkőzést, a magyar-horvát összecsapás bírói párosától eltérően a belül védekezéseket is észrevették, s konzekvensen befújták.

Visszatérve a magyar válogatott játékának elemzésére megállapíthatjuk, hogy az igazi minőségi javulás a védekezésben következett be. Csapatunk nagyon harciasan, határozottan, keményen védekezett. Az ellenfél támadásainak elhárításában középen Szekeres Klárának és Tomori Zsuzsannának különösen komoly érdemei voltak. A második félidőben Vérten Orsolya is klasszis teljesítményt nyújtott, a mérkőzés végső fázisában, döntő szituációban szemfülességének köszönhetően nem egy alkalommal indíthattunk labdaszerzésből gyors ellentámadást. S jó volt a kapusteljesítmény is. Herr Orsolya kifejezetten jól védett, kritikus szituációban jó néhányszor hárított ziccert. Látszott az is, hogy a hálóőr és a védők között tökéletesen működött az összhang, így a második félidőben összesen hét gólt engedélyeztünk vetélytársunknak. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a siker a csapat érdeme.

A csoport utolsó meccsét legerősebb vetélytársunk, a spanyol csapat ellen vívjuk. Ez más jellegű összecsapás lesz, hiszen a hispánok a horvátokhoz hasonlóan nyitottat védekeznek. Ezen az ütközeten várhatóan nem a nehéztüzérekre, hanem a mozgékony, jól cselező

játékosokra kell építeni. Bízom benne, hogy az összecsapás során a virtuóz mozgású Kovacsics Anikó is szerepet kap.

Áldozó István

Fotó: Nemzeti Sport Online