Harminc évvel ezelőtt még kiemelt mezőgazdasági tényezőnek számított a térség; innen, tanyasi gazdálkodásokból származott a hazai tojástermelés 60-70 százaléka, és számos kerti termesztésű zöldség és gyümölcs is. A kilencvenes évekre, a termelőszövetkezetek szétesésével és a külföldi beszállítók megjelenésével azonban drámaian csökkent a háztáji gazdálkodás mértéke: 1990 és 2000 között például 15 ezerről 2300 csökkent a kecskeméti kistérségi termelés aránya- idézte fel az elmúlt évtizedeket Csatári Bálint, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke. A közrádiónak nyilatkozó szakember szerint azonban a Duna-Tisza közi agrárkultúra feltámasztható: az élelmiszer drágulása, a beszállítói árak növekedése maga is előidézi, hogy a kertgazdálkodás erőre kapjon, hiszen így helyben és olcsóbban is meg lehet termelni a jó minőségű élelmet.

Csatári Bálint szerint a gazdálkodás fejlesztésének alapja a jó vízellátás: ha nincs elég, a Dunáról kell a térségbe vezetni vízutánpótlást, fogalmazott az MNVH elnöke. Csatári a terület adottságait egyébként optimálisnak tartja, szerinte itt egy pár holdas gazdaság is életképes lehet, anyagi és ökológiai értelemben egyaránt.

OrientPress Hírügynökség
Kép: OrientPress Hírügynökség/ archívum