Csillagászok öt lehetséges bolygót szúrtak ki a Tau Ceti csillag körül, mely kevesebb, mint 12 fényévre van a Földtől. Az újonnan megtalált világok egyike (HD 10700e) a jelek szerint a csillag lakhatósági zónájában kering, mely éppen megfelelő távolság ahhoz, hogy folyékony vizet hordozzon felszínén. Mivel minimális tömege a Földénél csak 4,3-szor több, amennyiben megerősítést nyer, eme potenciális világ az eddigi legkisebb lehet, melyet egy Nap-szerű csillag lakhatósági zónájában fedeznek fel – írják a kutatók. „A felfedezés megfelel ama lassan kialakuló nézetnek, hogy jóformán minden csillagnak van bolygója, és a galaxis számos potenciálisan lakható, Föld-méretű planétának adhat otthon” – mondja Steve Vogt a vizsgálat társszerzője.

Az öt bolygójelölt mind relatíve apró, minimális tömegük a Földének 2-6,6-szorosa, keringési idejük 14 naptól 640 napig terjed. A lehetséges lakható világ – mely 168 naponként kerüli meg a Tau Cetit – valószínűleg nem a Földhöz hasonló kőzetbolygó. „Lehetetlen megállapítani az összetételét, de nem hiszem, hogy ez a planéta sziklás felszínnel rendelkezik – mondja Mikko Tuomi, a vizsgálat vezetője. - Vízvilág is lehet, de jelenleg ez is csak sejtés.” A Tau Ceti némileg kisebb és haloványabb Napunknál. 11,9 fényévre található a Cetus (Bálna) konstellációban, és az éjszakai égbolton szabad szemmel is látszik. Közelsége és Nap-szerű természete miatt évek óta a sci-fi irodalom prominens „alakja”.

A csillagászok korábban is kutattak már exobolygókat a Tau Ceti körül, de nem találtak semmit. Az új vizsgálatban viszont öt lehetséges bolygójelzést szúrtak ki a rengeteg zajban. Tuomi és csapata a Tau Cetiről három különböző spektrográf – olyan készülék, mely lehetővé teszi, hogy a kutatók észleljék ama apró gravitációs ingadozásokat, melyeket a keringő planéták idéznek elő gazdacsillaguknál - készített mintegy hatezer megfigyelését elemezte ki újra.

Három készüléket használtak. Az Európai Déli Obszervatórium 3,6 méteres teleszkópjának HARPS (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher ) műszerét; az ausztráliai Siding Springben lévő angol-ausztrál teleszkóp UCLES (University College London Echelle Spectrograph) műszerét, valamint a hawai Mauna Keán lévő, 10 méteres Keck teleszkóp HIRES (High Resolution Echelle Spectrometer) készülékét. Új elemzési és modellező technikákkal a kutatók öt gyenge jelzést szúrtak ki, melyeket sikeresen elkülönítettek a csillagaktivitás és más tényezők kiváltotta zajból. A finomított elemzési módszerek segíthetik a kisebb bolygók utáni kutatást, és lehetővé tehetik, hogy még többet szúrjanak ki a galaxisban.

Az öt planéta egyelőre jelölt marad, és csak akkor válik hivatalos felfedezéssé, ha további megfigyelésekkel és elemzésekkel megerősítik jelenlétét, ami a kutatók szerint sem biztos. Amennyiben a bolygók tényleg léteznek, közelségük elsődleges célponttá teszi őket a későbbi készülékes vizsgálatra. „A Tau Ceti legközelebbi kozmikus szomszédaink egyike, és olyan fényes, hogy a nem túl távoli jövőben eme planéták atmoszféráját akár vizsgálni is tudjuk – mondja James Jenkins, a vizsgálat egyik kutatója. – A Naphoz hasonló közeli csillagok körül talált bolygórendszerek azt mutatják, hogy eme rendszerek elterjedtek a Tejúton.”

Amennyiben megerősítést nyer jelenlétük, a Tau Ceti bolygói akkor sem válnak a Földhöz legközelebbi exoplanétákká. Ez a cím az alfa Centauri Bb-nek jár. Eme forró kőzetbolygót nemrégiben szúrták ki alig 4,3 fényévre, a legközelebbi csillagrendszerben. Az új vizsgálatot az Astronomy & Astrophysics folyóirat fogadta el publikálásra.

Mit érdemes még tudni?

A Tau Ceti (τ Ceti) csillag a Cetus (Cet) csillagkép egyik tagja. Tömege és színképosztálya a Naphoz hasonló. A naprendszertől való távolsága kevesebb mint 12 fényév, ezért viszonylag közeli csillagnak számít. Akár szabad szemmel is észlelhető az őszi, téli hónapokban, a déli horizont felett. Vizuális fényessége 3,50 magnitúdó, ami közepesnek számít. Átmérője csak 10%-kal kisebb a Napénál. Felszíni hőmérséklete pár száz fokkal marad el a Nap 5500 Celsius-fokos felszíni hőmérsékletétől. Luminozitása - fénykibocsátása - a Napénak 52%-a. Más ismert csillagoktól eltérően nem rendelkezik hagyományos elnevezéssel.

A földön kívüli élet keresése szempontjából fontosak az olyan exobolygók, melyeknek fizikai tulajdonságai (felszíni hőmérséklet, anyagi összetétel, méret) hasonlóak a Földéhez, különösen, hogy az elsőnek felfedezett ilyen égitestek nagy része nemhogy a Földtől, de a Naprendszer többi tagjától is jelentősen különbözik.

Az első, a lakható övezetben felfedezett exobolygó a Gliese 581c, mely a tőlünk 20,5 fényévre található Gliese 581 csillag körül kering. Átmérője 50%-kal nagyobb a Földénél, tömege a Föld tömegének ötszöröse. Felszínén valószínűleg 0-40°C közötti átlaghőmérséklet uralkodik, így elvileg megfelelő környezet lehet az élet számára.

Összesen három bolygót fedeztek fel a Gliese 581 csillag körül, a másik kettő a Gliese 581b és Gliese 581d. Ezen kettő közül a Gliese 581b óriásbolygó, a Gliese 581d viszont szilárd felszínű. Három potsdami klímakutató és egy amerikai (Arlington Texas egyetemi) fizikus májusban közölt számításai szerint Gliese 581c nem alkalmas élet számára, a gyorsuló üvegházhatása miatt. Ezzel szemben szerintük a csillagtól valamivel távolabb keringő bolygó, a Gliese 581d megfelelő lehet, annak ellenére, hogy ennek a bolygónak az elliptikus keringési pályája naptávolban rideg körülményekhez vezet, ami az életet primitív életformák lehetőségére korlátozza.

Az első olyan exobolygó, melyről nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy felszíne szilárd, a CoRoT–7b, melyet 2009-ben, fedési módszerrel fedeztek fel. A bolygó méretét a csillag fedésének mértékéből, tömegét az ESO la sillai 3,6 méteres távcsövére szerelt HARPS spektrográffal, a csillagra kifejtett gravitációs hatásából számították ki, ezekből viszont következtetni tudtak átlagsűrűségére.

A lakható övezet egy csillagrendszer ama területe, amelyben az általunk ismert élet ki tud alakulni. A Naprendszerünk esetén ez a tartomány 0,95 és 1,37 CsE között van, így csak a Föld található a lakható övezetben. A csillagászok már találtak olyan exobolygót is, amely a lakható övezeten belül fekszik, például a Gliese 581 c. A lakható övezetben lévő bolygó felszínének egy részén a víz állandóan folyékony állapotban van, ami elengedhetetlen feltétele az általunk ismert élet kialakulásának. Az övezet kiterjedését a naprendszeren belül nem csak a központi csillagtól való távolság határozza meg, azt módosítja az adott bolygó légkörének felépítése is. A fiatal csillagok körül nincs lakható övezet, mivel az erős sugárzás megakadályozza a bolygókeletkezést, és egyfajta „halálzóna” kialakulásához vezet néhány fényévnyi térségben.