Két ellentétes stílusú csapat találkozott egymással az Európa-liga döntőjében, Hamburgban, ahol most rendeztek először európai kupadöntőt. A spanyol Atlético Madridra elsősorban a gyors labdajáratások és a veszélyes támadások a jellemzők, szemben az angol Fulham ívelgetős, szigorú védekezésből induló játékával. A két együttes még soha sem találkozott a nemzetközi porondon, így történetük során most feszültek egymásnak először. A szigetországi csapat kezdőjében ott volt Gera Zoltán, aki közel negyedszázad után az első magyar labdarúgó, aki eljutott egy európai kupasorozat fináléjába.

A londoni együttesben egyébként ott volt a korábban sérüléssel bajlódó Hangeland, Duff, Konchesky és a Gerához hasonlóan hat El-gólnál járó Zamora is, míg a spanyoloknál Tomás Ujfalusi érezhette otthon magát az észak-német városban, hiszen három évig volt a HSV játékosa.

Az első lehetőség az Atlético előtt adódott, a 12. percben a Fulham a saját térfelén vesztette el a labdát, Agüero lecsapott rá, majd kiugratta a bal oldalon meglóduló Forlánt, aki a bal oldali kapufát találta el. Négy perccel később Reyes szabadrúgását védte magabiztosan Schwarzer, majd a másik oldalon Gera tüzelt kapu fölé. A 20. percben Davies már a kaput is eltalálta, de De Gea a helyén volt. A 32. percben aztán senki nem tudott megálljt parancsolni az Atléticónak, s Agüero lecsorgó lövésébe Forlán tette be a lábát, ami így a jobb alsó sarokban kötött ki (1-0). Mindössze öt minutumig tartott a spanyol gárda előnye, s Gera lágy beívelése után Davies bődületes bombájával egyenlített a Fulham.

A fordulás után sokáig visszafogott játék folyt a pályán, egyik csapat sem akart hibázni, ezt a csendet ismét Davies törte meg, aki újabb elemi erejű lövést küldött a fiatal spanyol hálóőr kapujára, de ebből most nem született gól. Majd tíz perccel később Duff lövése zúgott el a kapu mellett. A hajrához közeledve az Atlético támadott többet, ám az átütőerő hiányzott a spanyol akciókból is, így ezek jobbára befejezetlenek, veszélytelenek maradtak. A Fulham ebben az időszakban csupán néhány labdaszerzés után tudta megtartani a játékszert, ellentámadásokra már nem maradt ereje. A védelme viszont jól állta a sarat. Olyannyira, hogy a rendes játékidőben már nem is esett több találat, jöhetett a hosszabbítás.

Amelynek első félidejének utolsó percében az Atlético könnyen megszerezhette volna a győztes gólt, ehelyett kihagyta a találkozó addigi legnagyobb lehetőségét. Forlán száguldott végig Baird mellett a bal oldalon, középre adását azonban sem Salvio, sem pedig Agüero nem tudta a gólvonal mögé juttatni. A 116. percben aztán ez is összejött a madridi csapatnak: Agüero cselezgetett a bal oldalon, majd beadott, a rövid oldalon érkezett Forlán pedig a hosszú sarokba pörgette a labdát. Igazi mestermunka volt! Az Atlético ezzel meg is nyerte az összecsapást, története második európai kupagyőzelmét aratva.

MNO