- Fáj?
- Nemrég keltem fel a műtét után, most kezdem érezni. Felvágták a kézfejemet, úgy varrták össze a műtét után. Érzékeny is, nézze csak: ha itt az ujjam hegyét egy picit megnyomom, máris fáj a csuklómnál.

- Azért jól viseli?
- Most már jobb. Reggel nehezebb volt.

- Amikor eldőlt, hogy nem lesz ott Norvégiában?
- Igen. Doktor Balogh Péterrel abban maradtunk vasárnap este, hogy megvárjuk a reggelt, de addigra úgy bedagadt a kezem, hogy nem maradt sok választásom: orvosilag egyértelmű volt, hogy az azonnali műtét a legjobb megoldás.

- Csak orvosilag volt egyértelmű?
- Én mindenképp szerettem volna utazni, de be kellett látnom, hogy ha nem műtenek meg, akkor sem tudtam volna segíteni a csapatnak. Vagy két hétig egyáltalán nem is edzhettem volna, mert ahogy futok, a rázkódástól mindig begyulladt volna az a kezem. Mondja meg, ki lehet menni egyetlen edzés nélkül egy világversenyre?

- Kimenni lehet, csak nem érdemes.
- És ha ott vagyok, akkor sem tudtam volna rendesen labdát fogni, márpedig én sokat használom a bal kezemet is. Ráadásul ha várok a műtéttel, már csak plasztikázni lehetett volna a szalagot, máshonnan kivenni egy darabot, és akkor az egy újabb sérülést jelent, amellyel ismét lehet valami gond, ezt sem kockáztathattam meg - szóval nem dönthettem másként, bármennyire is elszomorító a valóság.

-Gondolom, a szövetségi kapitányt az elsők között hívta a rossz hírrel.
- Persze. Ő is le volt sújtva, de próbált biztatni, és azt mondta, az egészségem a legfontosabb.

- És a csapattársak?
- A győrieknek most van edzésük, utána jönnek be. A többiekhez pedig lemegyek majd Tatára, mielőtt még elutaznak, hogy sok sikert kívánjak nekik - ennél többet most nem tehetek. De nem aggódom miattuk. Jó a csapat, ügyesek a lányok - meg fogják oldani nélkülem is a feladatot.

Kép és szöveg: Nemzeti Sport