Akad néhány fogyasztható darabja Robert Thomasnak. A harminc éve elhunyt francia írónak angol pályatársa, Agatha Christie volt a példaképe. Nem véletlen hát, hogy némi iróniával fűszerezett bűnügyi regényeket vetett papírra. A népszerűbbek közül, idei repertoárjában a Nyolc nő címűt állította színpadra a Szolnoki Szigligeti Színház.
„Kapj el, ha tudsz!”, „Gyilkostársak”, „A hölgy fecseg és nyomoz”, „Hajtűkanyar”. Csak néhány, nálunk is gyakran játszott Robert Thomas-darab.

Krimik, krimiparódiák, tragikomédiák, bűnügyi vígjátékok. A Nyolc nő is e sorba tartozik: vidám, pergős, életrevalóan hullaszagú darab.

Sok kísérlet volt már a megrendezésére, többször sikerrel futott, sokszor azonban valamin elcsúsztak az előadások. Utóbbi tekintetében, egyéb kritikák szerint a helytelen válogatás terelte kudarc felé a színre vitt művet.

A szolnoki Nyolc nő vonatkozásában azonban a tapasztalt, a remek szemmel megáldott Málnay Levente rendező kiváló érzékkel osztotta ki a szerepeket a Szigligeti hölgyművészeire. Látva a végeredményt, telitalálat volt a válogatás…

A szolnoki Nyolc nő középpontjában egy férfi áll, Marcel. Nem látjuk, nem halljuk, ő csak van. Vagyis volt, hiszen a darab elején a díszlet fedte másik szobában egy késsel a hátában, holtan fekszik.

„A gyilkos köztünk van!” – hangzik el többször is e közhely. Másként nem is lehetett, hiszen a hótól elzárt vidéki villában összesereglő hölgykoszorú volt csak a házban a gyilkosság időpontjában.

A rendőrséget nem lehet értesíteni, ugyanis valaki elvágta a telefonzsinórt, és egyéb megoldás sincs a külvilággal való kapcsolatteremtésre.

A nők így maguk kezdenek el nyomozni. Mindenkinek mindenki gyanús. Egy valami biztos, hogy senki sem ártatlan. A vallatások kiderítik, hogy a halott Marcellel mindegyikőjüknek volt ügye. Valami piszkos ügye.

Így aztán Mamynak, a férfi anyósának, Gabynak, a feleségének, Suzonnak és Catherine-nek, a lányainak, Pierette-nek, a húgának, Augustine-nek, a sógornőjének, Chanelnek, a nevelőnőnek és Louise-nak, a szobalánynak egyaránt érdeke fűződött Marcel halálához. Álnokság, árulás, bujaság, csalás – kiderül a szemen szedett valóság.

Málnay remek tempót diktáltat nyolc színészével. Ugyan maga az író is egyenrangú hangsúlyt ad a szereplőknek, így aztán a rendező sem engedi kilengeni egyik karaktert sem az egyenlő vonalvezetésű sorból e homogén környezetben.

A mély tartalom nem keresendő, hiszen az nem titok, hogy a hazugság az igazság része. A darab az elejétől fogva végig magas feszültségen izzik, időnként a poénbombák olykor hangos nevetés közben robbannak, olykor viszont szerényebben pukkadoznak.

A színdarab közben előkerülő fegyver – szintén teátrumi frázis – a végén sül el, adva ezzel kissé váratlanul gyors végszót, s előbányászva és rálapátolva a kevésbé népszerű komitragédia műfaját e kellemesen eltölthető másfél órás darabra.

Mind a nyolc szereplő zsinórmértéken húzva hozza az egyenlően kimért attitűdöt. Az előadás tragikomikái intelligensen és ízlésesen magas színvonalon egyenletesek, ez a Szigligeti Nyolc nőjének sikere.

Gyöngyössy Katalin, Radó Denise, Gombos Judit, Lugosi Claudia, Sárvári Diána, Jankovics Anna, Kertész Marcella és Molnár Nikolett e Robert Thomas-műben nézőbarát, győztes csapatot alkotnak.

Forrás: szoljon.hu

Kép: Csabai István