A fenti idézet egy apró, ám annál nagyobb jelentőséggel bíró részlet a végtörlesztésre vonatkozó törvény szövegéből, amellyel az otthonvédelmi törvényt utólagosan módosították. Az indoklás szerint ezzel a szabályozással szeretnék kizárni az állítólag indokolatlan hitelközvetítői közreműködést. A kormány szerint ugyanis ez a hitelt felvett személyek számára szükségtelen plusz kiadásokkal járna, mivel a bankok az ügyfelekre hárítanák a hitelközvetítők jutalékának díját.

Magyarról magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy akik az ingatlanhitelüket másik hitel felvételével, kedvezményes árfolyamon szeretnék kiváltani, teljes mértékben magukra vannak utalva. Önállóan kényszerülnek felderíteni lehetőségeiket, ám kellő szakmai ismeretek hiányában sokan az első elutasítás után feladják. Mivel a bankok és az adósok érdekei ellentétesek a kedvezményes visszafizetést illetően, a pénzintézetek sok esetben nemhogy segítenék, sokkal inkább hátráltatják ügyfeleiket a hitelkiváltás megvalósításában. Ennek következtében rengetegen esnek ki a rendszerből, akik fel tudnának venni hitelt a végtörlesztésre – ha megfelelő szakértői segítséget kapnának.

A jelenleg ismert, a PSZÁF által közölt hivatalos adatok szerint eddig mindössze huszonháromezren éltek, valamint ezen felül negyvenháromezren igényelték a végtörlesztés lehetőségét- szemben a törvény megalkotásakor 150.000-re becsült értékkel.

Molnár Kristóf, az Openhouse Országos Ingatlan és Hitel Hálózat ügyvezetője szerint kijelenthetjük, hogy a hitelközvetítők kizárásával a törvényalkotó magát a kanócot vágta le a bombáról, amitől a nagy durranást várta.

A fent említett adatok is tükrözik, hogy a várt végtörlesztési „nagy-bumm” eddig elmaradt. Molnár Kristóf elmondta, hogy a hitelközvetítők jelenléte erősíthetné a piaci versenyt a bankok körében. Az ügyfelek számára így lenne leginkább biztosított a kedvezményes lehetőség kihasználása.

- A törvényhozó jó szándékát nem vitatom, azonban az biztos, hogy a gyakorlatban semmilyen anyagi hátránnyal nem járt volna az ügyfelekre nézve a hitelközvetítők beengedése a rendszerbe. Kizárásuk viszont jelentősen megnehezíti és ellehetetleníti törvény adta joguk kihasználását. Úgy gondolom, felül kellene vizsgálni az ügyet és feloldani a tiltást, hiszen a rendelkezésre álló idő egyre fogy. A végtörlesztési igény bejelentésétől számított 60 napon belül az ügyfélnek teljesítenie kell a kifizetést. Ez az idő azonban hitelközvetítői segítség nélkül nagyon rövid, sokaknak nincs ideje végigjárni a bankokat, hogy megtalálhassák a legjobb megoldást. A jelenlegi banki forinthitel-konstrukciók közt akár 4-5% közti kamatkülönbözet is lehetséges, amely egy rosszul megválasztott hitel esetében nagyon komoly plusz anyagi terhet róhat az adósokra. Ha például tízmillió forint hitelt igényel valaki 20 éves futamidőre, az általunk jelenleg ismert legalacsonyabb törlesztőrészlet 88.302,- Ft, a legmagasabb pedig 121.097,- Ft havonta. Egy gyors számolást követően hamar kiderül, hogy ez a majd’ 33.000,- forintnyi különbség a 20 éves futamidő alatt a kedvezőtlenebb hitel választása esetén összesen 7.870.800,- Ft többletköltséget jelent a most végtörlesztő ügyfélnek! A számok tükrében egyértelmű, hogy jelentős gazdaságélénkítő hatása is lehetne annak, ha a hitelközvetítők segítségével a legkedvezőbb konstrukciót vehetnék igénybe a hitelből végtörlesztők. Így egy rossz hitelen megspórolt forintok jelentős vásárlói értéket képviselve visszakerülhetnének a kereskedelmi rendszerbe, élénkítve ezzel a válság kirobbanása óta folyamatosan stagnáló kiskereskedelmi forgalmat.

A bankok és az adósok ellenérdekelt felek a végtörlesztés esetében, megfelelő jogi és szakmai ismeretek hiányában sokan nem tudják érvényesíteni jogaikat. A végtörlesztési lehetőség azért született meg, hogy segítséget nyújtson a devizahiteleseknek. Ahhoz, hogy ez meg is valósulhasson, a legjobb megoldás az lenne, ha az adósok jogszerűen igénybe vehetnének szakértői segítséget devizahitelük forinthitellel történő kiváltásához - mondta el az Openhouse ügyvezetője.