Hát igen, szép dolog a karácsony, csak utána nem győzöd kipihenni. Már hetekkel előtte elkezdesz készülődni, és nemcsak az ajándékokra gondolok. Azt is ki kell találni, hogy mi legyen a menü, amit lehetőleg mindenki szeret, kellően tükrözi az ünnep hangulatát, és azért nem annyira bonyolult elkészíteni, mert rengeteg teendőd van aznap is. Hogy mikor kezdődik a karácsonyi hajrá? Valamikor Mikulás után!

Ajándékvásárlás: hosszas fejtörés, tanácskozás után először a gyerekek ajándékát veszem meg, aztán sorra a többiekét. Igyekszem munka után, délutánonként megejteni ezt, nem vagyok a rendelés híve, szóval járkálok. 8-10 napon keresztül, két órát töltök ezzel, ez 16 óra.
Étel megvásárlása: ez a legkönnyebb, ha kitaláltam a menüt, akkor csak néhány óra megvenni, a kacsacomb és a velős csont szokott némi fejtörést okozni, mert azt nem lehet mindenhol kapni: 4 óra
Takarítás: határozottan hosszadalmas, mert nálunk csak az ablakpucolás 10-12 óra, ha az egész házban csinálom. Portörölgetés, függönymosás, felmosás, fürdőszobák csillogásának megteremtése plusz porszívózás: 20 óra
Ajándékcsomagolás: 2 óra
Főzés, sütés az ünnepek alatt, előtt: 10 óra
Ez 52 óra a karácsonyra fordított nettó idő, azaz több mint 3 napot töltök azzal, hogy minden meglegyen, ami nekem, nekünk fontos, mert levontam belőle az alvással töltött időt is. Mivel dolgozom, ezért ezt órákra lebontva hetekig csinálom. Arról nem is beszélve, hogy januártól nekiállok spórolni az év végi kiadásokra. Pontosan tudom, látom, hallom, hogy nem egyedi estről beszélek, valószínűleg az összes anyuka hasonlóképpen dolgozik azon, hogy mindenkinek szép legyen az ünnep…

Így telik a 24-e nálunk – megszakadok

A tavalyi december 24. pont úgy telt, mint az előtte lévő 17. Egy komplett diliházban, egész napos kapkodással. Mikor reggel felébredtem, már akkor tudtam, hogy nem fogom utolérni magam, mert reggel nyolc óra volt, és hétkor kellett volna kelnem, de elfelejtettem beállítani a telefonomat. Gyors kávé, macskaetetés, és egy frissítő zuhany, aztán nyomás a konyhába, kezdődhet a főzés. Ekkor már 9.15 volt, szóval sietni kellett. Nálunk nem vacsora van szentestén, hanem egy kiadós ebéd, mert régebben, amikor a gyerekek egészen kicsik voltak, akkor annyira izgultak az ajándékok miatt, hogy nem tudtak enni sem. Így áttettem ebédre a nagy karácsonyi étkezést, ráadásul akkor még élt a nagybátyám, aki mindig vacsorára volt hivatalos a lányáékhoz, ezért sokkal kézenfekvőbb volt, hogy nálunk ebédeljen. Na, szóval, ebéd van. Rendes, minimum háromfogásos, ünnepi, szóval van mit főzni, mosogatni. Apropó, pont tavaly december 24-én romlott el a mosogatógépem, úgyhogy tényleg kellett mosogatni, nem is keveset. Leves: általában marhahúsból húsleves velős csonttal, finnyás gyerekeknek málnakrémleves. Aztán sült kacsacomb, krumplipürével, savanyúsággal, finnyás kölyköknek valami csirke, mondjuk szalonnába tekert, sajtos, tejszínes. Nálunk a hal nem nyerő, karácsony első napján pedig töltött káposzta vagy székely káposzta van, meg a maradékok. És a desszert: madártej, bejgli, pogácsa és minden más süti, ami eszembe jut, vagy az anyukám megsüti. Én még sosem sütöttem bejglit, ez az igazsághoz tartozik, nem is nagyon szeretem, mindig anyu szokta elkészíteni.

Az ebéd főzése alatt felébrednek a gyerekek, akiknek ugyan semmi kedvük segíteni, de rájuk förmedek, hogy legalább a karácsonyfát díszítsék fel. Már majdnem dél van, minden fut, fél szemmel a konyhából nézem, hogy a díszek jó helyre kerülnek-e, minden rendben halad-e, mert a veszekedést remekül hallom, de az nem nyugtat meg. Régen volt még egy kör a fa talpba farigcsálással is, a férjem diszkréten káromkodott a teraszon, hogy mi a frásznak kell ezzel foglalkoznia. Tartok tőle, hogy ez nemcsak nálunk neuralgikus pont, hanem máshol is, mostanra műfenyő van, azt is utálja, mert össze kell rakni, de sajnálom, ez van. Még mindig kényelmesebb, mint tűleveleket takarítani hetekig és mindent összegyantázni.

Egykor kezdődik a nyafogás, éhesek, én pedig egyre idegesebb vagyok, mert minden félkész, és egyáltalán nem látom a végét a napnak. Ráförmedek a férjemre, hogy emelje fel a porszívót, mert az egész nappali csupa szemét a tűlevelektől, meg a díszektől, ja, meg a macskáktól is, akik szőröznek, tekintet nélkül a karácsonyra.

Lassan a célegyenesbe érek, minden kész, hulla vagyok, hiszen 6 órája állok és rohanok, ja, meg éhes is vagyok, és még csak a nap fele telt el. Előveszem a gondosan kivasalt nagy piros terítőmet, szépen megterítek, ehetünk végre. Legalább ízlik, nem hiába dolgoztam, az jó! Aztán elpakolás, 1,5 óra mosogatás, közben lassan besötétedik, és a karácsonyfa fényei felgyulladnak. Ez az a pillant, amit igazán nagyon szeretek! Mert gyönyörű! Hullafáradtan felvánszorgok az emeletre, átöltözöm, és összeszedem a gondosan eldugott és becsomagolt ajándékokat, amiket becsempészek a fa alá, pedig tudom, hogy ők is tudják, de azért mégis… Nem akarom, hogy lássák, hogy én teszem be a fa alá a csomagokat. Közben a gyerekek is felöltöznek, karácsonyi zene szól, és megérkeznek a szüleim.

17 óra, a nagy asztalon sütemények vannak, italok és üdítők, mindenki bontogat, eszeget, beszélget. A gyerekeket kicsi korukban órákra, sőt napokra lekötötte a kapott ajándék, a fiammal azonnal össze kellett rakni az új legót, mindig együtt csináltuk, órákig molyoltunk. Már nem kér legót, már nem akar játszani velem, megnőtt. Határozottan hiányzik a legózás, bevallom. Az egész ünnepben az volt a legszebb, ahogy a gyerekek örültek, izgultak, csillogott a szemük, nekem felnőttként ez volt a varázslat, ezért érte meg dolgozni. És imádom az ajándékaikat, mindig saját maguk készítik el…

Fél hét felé a szüleim hazaindulnak, a gyerekek pedig vacsorát kérnek. Aztán együtt tévézünk, vagy beszélgetünk, ameddig el nem fáradunk. Én csendben erőt gyűjtök, mert másnap jönnek az újabb vendégek, akiknek főzni kell, szóval reggel indul a tortúra megint.

Mindig irigyeltem azokat, akik vendégségbe mentek karácsonykor, akiket vendégül láttak, nálunk az évek során az a rossz gyakorlat alakult ki, hogy mindenki hozzánk jön. Hogy megváltozik-e ez valaha is? Nem hiszem, de megfogadtam, hogy idén egyáltalán nem idegeskedek majd amiatt, ha egy kicsit később eszünk, és megpróbálok kevesebbet főzni, és többször gondolni arra, hogy mi a jó nekem. Hátha így a többieknek is eszébe jut, hogy egy kicsivel többet tüsténkedjenek.

Titokban azt tervezem, hogy egyik évben egyszerűen csak elutazunk karácsonykor, valami klassz meleg helyre, és nem csinálok semmit. Szó szerint nem csinálok SEMMIT, és az sem baj, ha nem kapok ajándékot…

Forrás: nlcafe.hu