Az első magyar filmet 1901-ben (Zsitkovszky Béla: A tánc), az első egész műsort kitöltő filmet 1912-ben (Kertész Mihály: Ma és holnap), az első a mai filmek terjedelmét elérő filmet 1916-ban (Uher Ödön: Mire megvénülünk) mutatták be. Az első magyar hangosfilm 1931-ben a Lázár Lajos rendezte A kék bálvány volt, de igazi sikert csak Székely István ugyanabban az évben bemutatott, hazai helyszínt és karaktereket felvonultató Hyppolit, a lakáj című vígjátéka aratott.

A színes technikát először Radványi Géza rendező próbálta ki 1941-ben A beszélő köntösben, a fekete-fehérben forgatott filmben akkor úttörő módon három tízperces színes betét volt látható, a színes technikában itt szerezte első tapasztalatait Hegyi Barnabás operatőr.

Az első teljes egészében színes magyar film a második világháború és “a fordulat éve”, a kommunista hatalomátvétel után készült el. A kultúrpolitika vezetői az államosított filmgyárat is “ideológiai üzemként” kezelték, a forgatás például 1949. augusztus 20-án, az új alkotmány hatályba lépésének napján kezdődött.

Az új magyar film büszkeségének szánt alkotáshoz olyan főhőst kerestek, aki a szegény ember igaz ügyét mindenki által átélhetően viszi diadalra, s a párt Filmpolitikai Bizottságának választása végül Fazekas Mihály Lúdas Matyijára esett.

A rendezéssel a tapasztaltabb Nádasdy Kálmánt bízták meg, a társrendező Ranódy László, az operatőr Hegyi Barnabás, a zeneszerző Szabó Ferenc, a jelmeztervező Márk Tivadar, a díszlettervező Fülöp Zoltán lett; a forgatókönyvet jegyző Szinetár György a kor ideológiai elvárásainak megfelelően változtatott Fazekas művén.

A címszerepre először Gábor Miklóst szemelték ki, de aztán túl intellektuálisnak találták és a húszéves éves Soós Imrét választották. A női főszerepet a 19 éves Horváth Teri kapta – ők mindketten nemcsak tehetségesek voltak, hanem szegényparaszti családból is származtak. Döbrögit Solthy György alakította, a filmben a magyar színjátszás olyan nagyságai tűntek fel, mint Ruttkai Éva, Somlay Artúr, Görbe János, Kiss Manyi, Horváth Teri.

A forgatókönyv 120 jelenetet és 662 beállítást tartalmazott, a forgatás helyszíne Alsódabas, Dömsöd, Felsődabas, Gödöllő és Sári volt. Döbrögi kastélyát a ma már Dabashoz tartozó Gyónon, a Halász Móricz kúriában rendezték be, de Döbrögi megveretésekor egy gödöllői óriásplatánfát ölelt át.

A magyar filmgyártás addigi történetében példátlanul nagyszabású alkotásban több mint hatszázan statisztáltak, a forgatás külső helyszíneken, korabeli ruhákkal, korábban nem alkalmazott sminkelési és világítási technikával folyt.

A statiszták jelmezeit kölcsönözték vagy a filmgyárban kialakított alkalmi varrodákban gyártották, a legfontosabb szereplőkét az Operaház szabóműhelyében készítették, Matyi ingét – hogy minél hitelesebb legyen – egy helybéli parasztemberről vették le (szó szerint).

A forgatás alatt számos nehézségen kellett úrrá lenni, például a libacsapat csak gazdasszonyának hangjára hallgatott, ezért neki mindvégig ott kellett lennie. A dömsödi református templom előtti térre felépített döbrögi vásáron példátlanul nagy tömeget kellett mozgatni és irányítani, ezért a négy részre osztott területnek egy-egy segédrendezője volt.

A legnagyobb kihívást a viszonylag ismeretlen színes technika jelentette: a napfényben is nagyon erős világítást kellett alkalmazni, az árnyékban pedig szinte korrigálhatatlanul viselkedett a nyersanyag. Döbrögi piros ruhája a vásznon bíbornak tűnt, a nagy erősségű lámpákkal bevilágított vacsorajelenetben a gyertyák elolvadtak a hőtől. A megfelelő színek eléréséhez több ezer szűrőt használtak és a látványt kellett a nyersanyag adottságaihoz alkalmazni.

A bemutató díszelőadást 1950. február 27-én tartották, de ezt megelőzően a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából Budapestre látogató szovjet küldöttség tagjai már láthatták a filmet. A Ludas Matyit a következő naptól a főváros 12 filmszínházában vetítették, vidéken először március 12-én, Abonyban tűzték műsorra. Az alkotók közül Nádasdy Kálmán és Hegyi Barnabás Kossuth-díjat kapott, Soós Imrét pedig a Karlovy Varyi nemzetközi filmfesztiválon tüntették ki.

A nem túl jó minőségű kísérleti nitrofilm színtartósságára a belga Gevaert vállalat csak egy év garanciát vállalt. Nem véletlenül: a negatív már az ötvenes években elvesztette színét és hangját, így amikor 1961-ben fekete-fehérben ismét forgalmazni kezdték, újra kellett szinkronizálni, Ludas Matyi sokáig Csíkos Gábor, Döbrögi pedig Greguss Zoltán hangján szólalt meg. A filmet a felújítás utáni nézőket is beleértve több mint ötmillióan látták Magyarországon.

A filmet a Magyar Nemzeti Filmarchívum 2004-ben mintegy 35 millió forintos költséggel, digitális technikával újította fel. Az első egész filmre kiterjedő hazai digitális színrestaurálás során több filmhibát szoftverrel nem is lehetett kijavítani, a munkát manuálisan, kockánként kellett elvégezni, s a hangokat is helyreállították.

Az újjászületett alkotás 2010-ben DVD-n is megjelent, s 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia által összeállított legjobb 53 magyar film közé.

Forrás: hirado.hu

Kép: MTVA