A Mosoni-Dunán egész fasor árulkodik a hódok tevékenységéről. A rágcsálók körberágják a nagy, 60 éves fűzfák törzsét, és többet ki is döntenek.

Király Sándorné, Mosonmagyaróvár: "Ahol a Lajta belefolyik a Dunába, ott van egy itató meg egy strand, attól felfelé mindenhol azt csinálják, meg a folyóba keresztbe-kasba így vannak a nagy fűzfák. Nem tudom, hogy miért telepítették be őket, fenn Halászi felé vannak ültetve csemeték, kanadai nyár, és a fele ki van rágva."

A folyóparti házakban attól tartanak, hogy a hódok által kidöntött fák felduzzaszthatják a jeges vizet, és veszélybe kerülhetnek otthonaik.

Lukács István, Mosonmagyaróvár: "A víz meg visszaköveteli a helyet magának, jön az árvíz majd, különösen ennyi hó után, ami leesett a hegyekben is, meg ennyi esőzés, nem csoda, hogy így áll a helyzet, ezen valamit változtatni kellene."

A regionális vízügyi igazgató azt mondja, hogy legutóbb Lébénynél volt jelentős halpusztulás, mert a hódok olyan mennyiségű fát döntöttek a vízbe, amelyről az avart a víz bemosta a halastavakba, hogy az eltűntette az oldott oxigént.

Janák Emil igazgató, ÉDUKÖVIZIG: "A német példa az, hogy ahol erdőben hódokat védenek a természetvédők, ott évente bejárják az erdőt, megállapítják, hogy mennyi hódkár van, és megtérítik. Nem kárként jelenik meg a gazdálkodónál, hanem költségként a természetvédelemnél. Ide kellene eljutni, és akkor a természetvédelem talán érdekelt lesz abban is, hogy a születési szabályozásával foglalkozzék."

Az árvízvédelmet leginkább veszélyeztető helyeken a szakemberek szétbontották a hódvárakat, ám mivel a hód védett állat, a természetvédelmi törvény szerint az általa okozott károkat az állam nem téríti meg.