Honvédő háborúk a túlélésért; támadó hadjáratok végzetes, rossz döntések miatt – nemzetünknek jutott mindegyikből. Majdhogynem minden győri család tragédiák sorát cipeli: Don-kanyarnál elesett honvédek, támasz nélkül maradt édesanyák, apa nélkül felnövő gyermekek történeteit mesélik az emlékezők.

A háborúk ugyanis a polgári lakosságot sem kímélik, Platón már időszámításunk előtt úgy fogalmazott: „viszály közepette, bárhol is támad az, meghasonlik az állam, ha mindkét részről dúlják egymás földeit, fölégetik egymás házait; mily bűnös ez a viszály”. És a világ e tekintetben, mintha cseppet sem változott volna:

2025-öt írunk, és arat a halál a keleti határunkon. Magyarok halnak meg: magyar emberek házait bombázzák, magyar emberek testeit gyalázzák tonnás harckocsik vasas lánctalpai.

A hősök napján nemzetünk halott hőseire gondolunk, tudva, ha ők nem lettek volna bátrak, nem lennénk, vagy a mi vérünk folyna.

Fotó, forrás: Facebook/Pintér Bence