Cinikusnak lenni könnyű, optimistának lenni meg kihívás!

Akadnak az életben olyan emberek, akik ösztönzik a művészetet. Felfújjuk őket ezekké a mitikus karakterekké, és felruházzuk őket mindenféle varázslatos tulajdonsággal. De lehet, hogy csak egy lépcsőfokot jelentenek valami nagyobbhoz, jobbhoz.

A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy soha nem talál rájuk a szerelem. Persze tagadják, mert mindenki a saját romantikus vígjátékának a sztárja, de mind kamuznak. Minket tényleg szerettek, pusztán önmagunkért, úgy szerettek, ahogy vagyunk. De mi jól elcsesztük.

Nem emlékszem, hogy mikor változott meg minden, csak éreztem, hogy megtörtént. Egy nap még legyőzhetetlen voltam, érinthetetlen, a következőben a szívem mintha a mellkasomon kívül vert volna, kitéve minden veszélynek.

- Mindegy, hogy mit tettél. Ne add fel, soha ne add fel! (...) Ha szeret téged, meg fog bocsájtani.
- Te ezt el is hiszed?
- El kell hinnem, különben nincs tovább.

Attól, hogy egy vers depressziós, még nem biztos, hogy igazat mond.

A világ tele van veszélyekkel, és elég, ha az ember pislant, máris lemarad valamiről.

Önmagáért kell szeretned őt, nem azért, aki lehetne.

A beteljesülés a vágy halála.

Az élet túl rövid a bűntudathoz.