Egy friss debreceni rendőrségi jelentésben, miután felsorolják a már ismert „meséket” a trükkös tolvajlás, vagy csalás új módszerére, a gyógymatracos trükkre hívják fel a figyelmet. A cívisvárosban a kéményseprő, az áramszolgáltató dolgozója, vízszerelő, papírgyűjtő diák, a biztosító képviselője, az unokának tartozó személy és álrendőrök szoktak kopogtatni kiszolgáltatott, idős emberek ajtaján, hogy aztán a lakásba bejutva az értékekkel távozzanak. A felsorolás korántsem teljes, az ilyen tolvajlásoktól leginkább fertőzött Baranyában, Somogyban, Bács-Kiskunban és Békésban jelenleg a legtöbb trükkös az „önkormányzattól vagy a nyugdíjfolyósítótól” jön és pénzt hoz. Általában egy 20 ezrest vesz elő, amiből pár ezer forintot mindig vissza kell adni. Így többnyire ki is derül, hogy a hiszékeny emberek hol tartják a megtakarított pénzecskéjüket, ami aztán a figyelmük elterelése után a tolvajok zsebébe vándorol. Akik általában ketten vannak – míg egyikük valamilyen ürüggyel elcsalja az áldozatot, a másik a tettek mezejére lép. Ezután többnyire az idős emberek hálálkodásától kísérve elegánsan távoznak, csak később jönnek rá a meglopottak, hogy az otthagyott 12-17 ezer forint az összes pénzük, a többi örökre elveszett számukra. (A „segélyes” lopások egyik jellemző alfaja, amikor az ünnepek előtt a nagy címletű pénz mellett pár kiló krumpli is van a tolvajoknál, talán a nagyobb hitelesség érdekében.)