Mit jelent a karácsony a társadalmunk számára?

Társadalmunkban szinte teljesen lehetetlenné vált, hogy valaki ne vegye észre a karácsonyt vagy, hogy megfeledkezzen róla. A gazdaság számára az ünnepnapok óriási üzletet jelentenek, a hívők számára fontos egyházi ünnepet, a nosztalgiázók számára pedig a gyermekkor emlékeit. Sokak számára ez az ünnep becses rituálék ismétlődését és a családi együttlétet jelenti. Néhányan alkalmasint pragmatikusan is megközelíthetik: „Az emberek többsége azért ünnepli a karácsonyt, mivel az emberek többsége megünnepli a karácsonyt”, írta Tucholsky (1890-1935).

Miért kerülnek sokan nyomás alá a karácsonyt megelőző időszakban?

Röviden összefoglalva akkor jelentkezik stressz, ha a személy az adott helyzetet akként értékeli, hogy az illető a vele szemben támasztott követelményekkel nem vagy esetleg nem fog tudni megbirkózni. A negatívan érzékelt stressz nem csupán egyfajta pszichológiai érzet, hanem fiziológiai reakciókkal is jár – mint például a szívverés emelkedése –, amelyek rövidtávon felkészítik a szervezetet a nehéz feladatokra, hosszabb távon ugyanakkor hátrányosak lehetnek az egészségre. A karácsonyt megelőző időszak a karácsonyi ünnepekre történő készülődés mellett gyakran egyéb követelményekkel is jár az év folyamán: sokakra vár munkaigényes éves zárás a munkahelyükön, feladatokat és projekteket kell lezárni. Mások további célokat állítanak fel maguknak a személyes mérlegük számára. Azoknak, akik karácsonykor vagy azt követően elutaznak, ezek megtervezésére is gondolniuk kell. Az év más időpontjaival összehasonlítva tehát a karácsonyt megelőző időszak gyakran különféle határidőktől terhes. 

Hogyan lehet elérni, hogy az ember kevésbé helyezze magát nyomás alá és kevésbé stresszelje magát?

A stresszérzet három aspektust figyelembe véve csökkenthető:

Az ember csökkenti az igényeket, azaz például a sikeres karácsonyi ünneppel kapcsolatos elvárásokat olyan mértékűre állítja be, amelyekkel reálisan meg tud birkózni. Vagyis: legyen egyszerű vacsora a tervezett három fogásos menü helyett.

A feladatok elvégzésére rendelkezésre álló erőforrások javítása. Azaz: növelni kell az előkészületekre fordítandó időkeretet (pl. szabadságot veszünk ki az előkészületek érdekében), vagy korábban hozzá kell fogni az előkészületekhez. A helyzet kezelése ugyanakkor az összes érintett társadalmi támogatásával megkönnyíthető, például azzal, hogy időben megbeszéljük a munkamegosztást. Ezáltal lehetséges volna, hogy a járulékosan szükséges munkát és időt, amelyet a Nielsen kutatása szerint az előkészületek mögött rögtön a második legnagyobb stressz-tényezőként említenek, könnyebbé tegyék, illetve felosszák.

A stresszkiváltó esemény saját értelmezésének megváltoztatása: melynek során az ember azt az esetet, hogy a követelményeket végül is nem fogja tudni teljesíteni, kihívásként értelmezi, hogy maga fölé nőhessen. A kutatás azt mutatja, hogy azok, akiknek ez utóbbi sikerül, nagyobb megterheléssel is megbirkóznak, mint mások. A felmérésben ennek megfelelően látható, hogy a „család kielégítése/nem szabad hibázni“ aspektus relatíve magas fontossággal bír az egyes országokban.

A teherként érzékelt követelmény esetében fontosnak, illetve az elégedettség tekintetében fordítottan érvényesnek tűnik az, vajon az ember a dologhoz a saját döntéseivel hozzájárulhat-e, és hogy a célokat, és ugyanakkor a folyamatokat illetően van-e lehetősége a beleszólásra. Tehermentesítő módon hathat tehát a karácsonyi ünnepre vonatkozóan, ha nem határoznak meg kívülről előírásokat, vagy csak kevés van belőlük.

Mi az oka annak, hogy ilyen magasak a karácsonnyal kapcsolatos elvárásaink?

Gyermekkorukban sokan szereznek igen jó tapasztalatokat a karácsonnyal kapcsolatban. Irodalmi művek, regények, költemények, valamint a filmek is általában pozitív élményeket és a karácsony idealizálását mutatják. Magunk is ismerjük ezt a „privát beszámolókból”: ritkán, és ha egyáltalán, akkor is csak nagyon bizalmas barátok esetében hallunk arról, ha egy karácsonyt nem szépként érzékeltek. Gyakran keletkezik tehát még az a benyomás is, hogy mindenki másnak mindig szép karácsonya van. Nem lehet tehát különösképpen csodálkozni, hogy a karácsonnyal kapcsolatos elvárások igen magasak.

Összefoglalva: mit csinálhatunk jobban idén karácsonykor? Mi erre vonatkozóan a Nielsen-kutatás legfontosabb felismerése?

Mindenki, aki másokkal együtt ünnepel, őszintén fel kellene tegye magának a kérdést, mi az, amivel az aktuális élethelyzete alapján hozzá tudna járulni egy jól sikerült ünnephez? És amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás az előkészületek számára, mert példának okáért a kisebb gyermekek vagy a munkahely éppen különösen sok időt vesznek igénybe, akkor meg kellene próbálni, hogy az ember engedjen az igényekből, és hagyja, hogy olyan meglepetések érhessék, amelyeket ez a különös ünnep megható és mágikus pillanatok formájában esetleg mégiscsak tartogat. Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időnként szebb lehet némely ajándéknál is. Különösen emlékezetesnek tartom a kutatásnak azon eredményeit, melyek szerint a karácsony – a gyakran említett megterhelő előkészületek ellenére – a különféle országokban még manapság is elsősorban az olyan szép élményekről szól, mint örülünk, jókat eszünk, kedves embereket viszontlátunk, ugyanakkor lazítunk és eltűnődünk is akár. Ez teszi a karácsonyt jelentőségében továbbra is felülmúlhatatlanná.