Mintha csak az ablakban könyökölve várná haza kedvesét, úgy nézelődik a rácson kifelé Ábel a nap nagy részében. Gondozója szerint ilyenkor azon ábrándozik, milyen is lehetne együtt élni egy lányvidrával. A magány már meg is viselte az állatot, csak akkor jön ki a kuckójából, ha látogató érkezik hozzá némi étellel.

„Ábel sokkal lustább nappal, eszik, alszik, ha bemegyek, akkor kijön, viszont az egész éjszakát pörgéssel, forgással és sajnos így a rácson belüli udvarlással tölti. Tehát minél előbb valami kis hölgyemény kellene neki” - mondta el Balogh Márta állatgondozó.

Egy olyan vidrára vár, amelynek már a rácson belül is udvarolhatna és megmutathatná saját játékos magánszámát. Ábel már soha többé nem mehet vissza a természetbe, annyira megszokta az embereket, ezért is fontos, hogy egy olyan vidralányt találjanak neki, amely szintén bírja a bezártságot. Lili, a vidrapark kicsit félszeg lakója valószínűleg alkalmas lenne a vidranászra, de egyikőjük kifutója sem lenne elég nagy kettőjüknek. A vidraparknak pedig nincs pénze nagyobbat építeni. Így egyelőre magányosan fürdőzik tovább Ábel, az ivarérett vidra. (rá)

FH