Régóta várt munkálatok kezdődtek el, hiszen akik évtizedek óta élnek Győrben, jól tudják, hogy korábban a megyeszékhely történelmi központja, utcái és terei roppant elhanyagolt állapotba kerültek. Felkopott utcafrontok és homlokzatok, szürkére színeződött burkolatok, elhasznált kültéri bútorok fogadták a látogatókat, és fájdították a városuk iránt elfogult győri emberek szívét.

Kevés olyan projekt volt ebben a városban, amelynek megvalósulása oly sokáig húzódott volna, mint a Győr lelkeként, kirakataként emlegetett Széchenyi tér felújítása. Joggal merült fel sokakban: tényleg ilyen körülményes, ilyen lehetetlennek tűnő vállalkozás a megyeszékhely barokk terének helyreállítása, kicsinosítása? 2006 októbere után kiderült, hogy korántsem. A győri önkormányzat, élén Borkai Zsolt polgármesterrel, erős elhatározással látott munkához, hogy a Széchenyi teret rekordidő alatt Győr ékszerdobozává változtassa. Olyan térré, amely imponáló adottságaival elegáns és színvonalas kulturális rendezvények helyszíne lehet, no és olyan találkozási ponttá, ahol a győriek, és a városba érkező vendégek kellemes miliőben, esztétikus környezetben beszélgethetnek egymással, tölthetik az idejüket, helyet foglalva a hangulatos teraszokon. Az új tér megálmodóinak persze számos akadékoskodással, gáncsoskodással kellett szembenézniük. Voltak, akik a tér felszíne alatti régészeti értékeket féltették, vagy csupán azért háborogtak, mert nem tudtak a korábbi évekhez hasonlóan autójukkal a belváros közepén parkolni. Voltak, akik az új kövezet miatt zúgolódtak, mások azért emeltek szót, hogy miért nem lehet majd gördeszkázni az új téren. Aztán, ahogy egyik napról a másikra kiemelkedett a földből az új Széchenyi tér, úgy csendesedtek el a károgó kritikusok, az alaptalan vádaskodások, és úgy erősödött az igazi lokálpatrióták hangja, amely elismerően állapította meg: Győr főtere a város új, díszbe öltözött ékköve, amellyel bátran lehet ablakot nyitni Európára.

A győri önkormányzat belvárosi rekonstrukciójának első nagy sikere volt az új Széchenyi tér. Érdemes felidézni, milyen volt a Széchenyi tér a nyolcvanas években, és milyenné vált 2009-re! A győriek legnagyobb örömére. És nem telik el úgy hét, hogy ez az új, csodálatos centruma a városnak ne teljen meg élettel, pezsgéssel, eseményekkel. Amíg korábban a hét végére kiürült a méltánytalanul elhanyagolt, szürke kabátba burkolódzott Széchenyi tér, most olyan, mint egy gyönyörű esküvői ruhába öltöztetett menyasszony, aki mindenkit elbűvöl, akinek mindenki a csodájára jár, és akiről mindenki elragadtatással beszél.

És a nagy munka folytatódik. Megújulnak a belvárosi épületek, utcák és terek. Következik a Dunakapu tér. Elkezdődtek a földmunkák, épül az új rakpart, a tervek grandiózusak, európai léptékűek. Aki járt már a kontinens nagy hagyományokkal rendelkező, tradícióktól gazdag városaiban, tudja, milyenek azok a terek, amelyek visszacsempészik a természet derűjét, a béke szigeteit a metropoliszok középpontjába. Ahol a harmóniát nem törik meg a füstölő gépjárművek, hiszen azokat elirányítják különböző mélygarázsokba, ahol a nézelődést, a délutáni sétákat, a felejthetetlen együttlétet nem háborgatják oda nem illő körülmények. Ilyen lesz a Dunakapu tér is. Ahol át lehet szellemülni a Püspökvár tövében, ahol ki lehet ülni a felújított Duna-partra, és ahol érdemes lesz részt venni a minőségi zenei eseményeken. Ahol rendezett feltételek között, ugyancsak mélygarázsban parkolhatnak az autósok, és ahol nem sérülnek a város történelmi értékei sem.

Persze illúzió volna azt hinni, hogy - miként a Széchenyi tér esetében - nem köszörüli majd a hangját itt is a gáncsoskodók kórusa, nem jönnek, és akadékoskodnak a magukat hirtelen „városvédőknek" aposztrofálók, a szavakban Győr múltjáért aggódó szőrszálhasogatók, akik nem riadnak vissza semmilyen eszköztől sem, csakhogy fékezzék, ami a város egyértelmű érdeke. A fejlődést, a megújulást, a haladást. De mindez nem érdekes. Mert az új Dunakapu tér is elkészül majd, és hirdeti az új Győr sikerét.

A belvárosi rekonstrukció nagy elhatározáson alapul. Az egyik legnagyobb szelete, leglátványosabb fejezete Győr teljes átalakulásának, megújulásának. A város, amelynek ma Magyarországon oly sokan a csodájára járnak, nemcsak gazdaságát, iparát tekintve újul meg. Győr olyan polgári várossá kezd válni, amelyre méltán figyelnek oda Bécsben, Münchenben vagy Zürichben. Amely gyarapodása mellett fontosnak tartja azt is, hogy tisztelve múltját, emlékeit, az itt élők ősei előtt kalapot emelve, kinyújtózzon, és a jövőbe vetett tekintettel felkeltse az érdeklődést maga iránt. Győr ma az új egzisztencia, az új munkahelyek építése, létrehozása mellett erősíti a turizmusát, idegenforgalmát, kulturális életét sokszínűvé, vonzóvá teszi, tereket nyit, amelyet élettel tölt meg, és reményei szerint fényesebben csillog majd, mint bármikor eddig.

Az ország gazdasági életének új nagyvárosa nemcsak iparilag kíván erős lenni, de a legjobbá akar válni a kulturális örökség védelme, az építészeti vívmányok bemutatása, a családbarát környezet megteremtése, és a városmarketing eszközeinek magas szintű alkalmazása terén is. Győr mindenben első akar lenni. Ez a cél, és ez a feladat.

Mi itt, mindannyian elkötelezettek vagyunk az új Győr iránt. Amely befogadja az új irányzatokat, és helyükön is kezeli őket. Amely elkötelezett az értékek védelmében, és ápolja, erősíti azokat. Amely nem mond le a megújulásról, és fiatalos lendülettel, dinamizmussal halad a céljai felé - eltántoríthatatlanul.

Az új Győr új szimbólumokat emel. Ilyen a megújult Széchenyi tér, és ilyen lesz nem is olyan sokára a megszépült Dunakapu tér is.