Fényhiány, hideg, tél – ellenségei a jó kedvnek, és termőtalajai a különféle kedélybetegségeknek. Sajnos nem pusztán statisztikai legenda, hogy az ünnepek közeledtével megnő az öngyilkosságok száma decemberben – mondta a Kossuth Rádióban Bagdy Emőke pszichológus.

A szakértő szerint az elkeseredett cselekedetek többsége akkor következik be, amikor javában tartanak az ünnepek. Azokra jellemző az öngyilkosság, akik elveszítették szeretteiket, magányosak – tette hozzá. A helyzet ugyanakkor mintha javulna, ez pedig szoros összefüggésben áll azzal, hogy egyre szorosabbá válnak az emberi kapcsolatok, a pszichológia iránt is egyre többen érdeklődnek – magyarázta Bagdy Emőke.

A téli depresszió - ez a nagyjából körülírt pszichiátriai tünetekkel rendelkező kedélyállapot - mindenkire hatással van, az öngyilkosság előtti állapot pedig pszichiátriai kóros tünetnek minősül, a lényeg azonban az, hogy aki elveszve érzi magát, az jelt adjon – hangzott el a 180 perc című műsorban. Ezeket a jeleket pedig kezdjük észrevenni, mert jobban figyelünk egymásra, ez pedig életet menthet – jelentette ki a pszichológus. Az ilyenkor bekövetkező öngyilkosságok többnyire lelki tényezőkkel függnek össze, nem mindenki súlyos depressziós, aki végez magával, de az ünnepek alatt a magány elkezd sírni és fájni – jegyezte meg.

Bagdy Emőke kifejtette: az emberek nem tudnak egymás nélkül élni, alapvető szükséglet, hogy legyen egy társunk, akivel megoszthatjuk gondjainkat, problémáinkat. Ezért kell figyelni a másikra, mert mindig van valaki, akin segíteni tudunk – mondta a pszichológus a Kossuth Rádióban.

Mi a helyzet a társas magánnyal?

Karácsony környékén robbannak leginkább a feszültségek és a konfliktusok, sok családban félreértések tarkítják ezt az ünnepet. Mindenki szeretne szeretni és szeretve lenni, de saját magunk intézzük el, hogy ezt ne kapjuk meg. A valós és a társas magányról kérdezték Fodor Ildikó klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát.

Sok egyedülálló embernek komoly próbát jelentenek az ünnepek, ezek közül is talán a karácsony a legnehezebb. Valójában maga a kínzó hiányérzet és az elégedetlenség okozza a magány érzését, és sosem a konkrét tény, hogy egyedül tölti el valaki ezt az estét.

Karácsonykor ugyanaz történik lelki szinten a családokban, mint egyébként, csak még jobban felerősödnek az érzelmek. Terápiás tapasztalatom, hogy karácsony környékén robbannak leginkább a feszültségek és a konfliktusok, sok családban ilyenkor félreértések tarkítják ezt az ünnepet. Sajnos rengeteg párkapcsolat érzelmileg kiüresedett, a pároknak fogalmuk nincs, hogy milyen fájdalmakat, sérelmeket őrizget a másik velük kapcsolatban.

Ha ezt indulatok nélkül meg tudnák beszélni, kiderülhetne, hogy sok minden bizony fatális félreértés, hiszen valójában a másik egészen más szempontok alapján működik, és nem bántani akart minket, mint ahogy azt mi feltételeztük. Karácsonykor tehát megpróbál mindenki "szépen viselkedni", megfelelni, amit csak belső feszültségek árán lehet. Így aztán bármilyen apró dolog alkalmas lesz majd az ünnepi készülődés során arra, hogy ez a belső feszültség robbanjon.

Mit lehet kezdeni ezekkel a belső konfliktusokkal?

Érzelmileg kapcsolódni a másikhoz csak úgy lehet, ha megpróbálom megfogalmazni felé a saját fájdalmas érzésemet, szomorúságomat, lehetőleg úgy, hogy nem vádolom közben őt. Ha ezt hitelesen tudom tenni és a másik nem érzi közben úgy, hogy őt tettem volna felelőssé azért, amit érzek, akkor a legtöbb esetben elfogad, megért és hasonlóan reagál majd ő is. Ebből indulhat ki aztán a kölcsönös "megértve, elfogadva vagyok"-érzése, ami az alapja egy mélyebb, szeretetteli, egymást kölcsönösen megnyugtató kapcsolódásnak.

Minden érzelmi félreértésnek az az alapja, hogy nem a fájdalmunkat mutatjuk meg a másiknak, hanem a haragot, indulatot, számonkérést. A másik nem lát a vádaskodás mögé, tehát vagy védekezik vagy visszavonul. Így ahelyett, hogy kapcsolódnának érzelmileg, inkább eltávolodnak egymástól. Valójában mindenki szeretne szeretni és szeretve lenni, de saját magunk intézzük el önmagunknak, hogy ezt ne kapjuk meg. Határozottan állíthatom, hogy a legtöbb sérelmünket és fájdalmunkat mi magunk kreáljuk, de erről általában fogalmunk sincs, mert a saját perspektívánkból nem vesszük észre a valóság egy nagyobb szeletét.

Hogyan könnyebb egyedül egy alapvetően keresztény ünnepet ünnepelni: hívő emberként vagy annak, akinek ez csak egy ünnep a sok közül?

Az dönti el, hogy hol tartok a szeretet érzésében. Érzem-e ezen a tiszta érzésen keresztül, hogy mélyen mindennel és mindenkivel kapcsolódunk, hogy valahol egy kerek egész minden, még ha számtalan formában és módon is jelennek meg a világunk dolgai. A karácsonynak is talán ez az üzenete: hogy nem vagyunk egyedül. Ha ráérzünk a hitre, akár az Istennel való kapcsolatunkra, vagy egyszerűen csak arra, hogy ha figyelni tudok befelé magamra, én sem leszek teljesen egyedül, mert van az "én" és a "figyelő" is bennem. De amikor azt élem át, hogy milyen jó érzés mások társaságában lenni, az is erről szól: nem vagyunk egyedül.

Pedig sokan ilyenkor úgy csinálnak, mintha menekülnének az ünnep elől.

Nem az ünnep elől menekülünk, hanem önmagunk elől, hogy máshogyan élünk, nem a szívünk szerint. Talán ezért is több a balesetek, öngyilkosságok és a családi konfliktusok száma ilyenkor.

Lehet ezen valahogy segíteni, egyáltalán tudunk másoknak segíteni?

A szeretet kifejezésének nem csak az ajándékozás az egyetlen módja. Lehet szívességet, gesztusokat felajánlani a másiknak, együtt töltött időt, egy kedves, szeretetteli írást róla, amit egyébként talán szemérmességből élőszóban nem tudnánk megfogalmazni. Egy közös élményt, egyszerű programot, amibe bele tudok feledkezni, élvezni tudom. Együttérző szavakat, egy ölelést, ami semmit nem akar, egyszerűen csak jelzi, hogy itt vagyok melletted.

A hozzám fordulók emlékeiből tudom, hogy a legszebb karácsonyok, amiket őrizget mindenki az emlékeiben, valójában nagyon egyszerű dolgokhoz kapcsolódnak. Akár egyedül leszünk karácsonykor, akár nagycsaládban, mindenképpen javaslom saját magunk megajándékozását is.

Karácsonykor mindenki egy kicsit megengedőbb a másikkal, elfelejtünk, megbocsátunk dolgokat, sőt sokan hirtelen alapvető változást is ígérnek a családi kapcsolataikban. Erről szól akkor az ünnep?

Szerintem fölösleges hamis, önmegnyugtató "jóság" gesztusokba kezdenünk. Ha hitelesen vagyok jelen a társas kapcsolataimban, az is egy ajándék a másik számára, az őszinteségem ajándéka. A gyerekek és az idősek ezt mindig nagyon pontosan megérzik és végtelenül hálásak érte. Nehezen akarjuk tudomásul venni, pedig így van: érzelmeken keresztül kapcsolódunk egymáshoz és akkor is érzékeljük, hogy mit érez a másik, ha azt hisszük, fogalmunk sincs róla.

Ha csak jó akarok lenni, bűntudatot oldani magamban, a másiknak örömet szerezni úgy, hogy én nem számítok magamnak, elvesztem a saját valódiságomat. Ilyenkor menekülök el önmagamtól. A hiteles jelenlétből azonban megszülethet az a belső béke is, mélyebb kapcsolódás mindenhez, ami a jézusi tanításokban is benne van a maga egyszerűségében és szépségében. Sokszor egyedül még talán könnyebb is megteremteni ezt a belső békét, mert befelé figyelni általában nehezebb, ha a család apraja-nagyja körbevesz. Ha önmagával és a világgal harmóniában van valaki jelen mellettünk, az egy nagy ajándék, mert észrevétlenül is képesek vagyunk a másikra hangolódni.

Karácsony alkalmával gondolom sokkal többen hívják a lelki segélyszolgálatokat, mint máskor.

A telefonos lelki segély szolgálatok az ünnepek alatt, szentestén is fokozott készültségben várják a telefonálókat, mert sok értelmetlen szenvedést old fel a meghallgatottság, megértettség élménye. Személyes együttlétet, közösség-élményt is kínál számtalan szervezet, felekezet, karitatív szolgálat, bár inkább az ünnep további napjain.

Érdemes a közösségi oldalakon is böngészni, manapság egyre több spontán szerveződő, emberi gesztusokban, együttes élményben gazdag programot találunk ingyenesen. Természetesen nagyobb bajban a kórházak krízis intervenciós osztályai tudnak segíteni és a családsegítő szolgálatok is nyitva tartanak a két ünnep között.

Fotó:szulokiskolaja.hu