Mi szél hozott, olvasó? Találkozód van pár napon belül, méghozzá fontos, és nem akarod elrontani? Jó benyomást akarsz kelteni, és megkapni azt az állást, azt a bizonyos nagybetűs Lehetőséget?

Mellesleg sose tudhatjuk, ki az, akinek a kapcsolatára a jövőben szükségünk lehet, vagy ki az, akivel egyszer majd együtt öregedhetünk meg. Legyen hát üzleti téma vagy randi, egyszerű találkozás vagy az életed fordulópontja, a helyes kommunikáció egy olyan dolog, ami felett nem lehet elsiklani.

Elmesélek hát egy történetet. Egy történetet Katáról és Ákosról, és arról, hogyan találkoztak ők.

*Napsütéses reggelre virradt a város. Kata nagyon ideges volt, hiszen ma volt a NAGY találkozó. Jó, igazából nem is volt olyan nagy. Ma volt a napja annak, hogy először találkozott a fiatalemberrel, akivel spontán beszélgetésbe elegyed, miután kommentet nyomott egy képhez.

És már délután két óra is van. Kata a játszótér előtt áll, már látja is közeledni az ismerős idegent. Ákos az. És most jut eszébe… mit csináljon? Intsen? De hát az olyan hűvös… arcra puszi? Azt meg tolakodásnak venné… Nem igaz, hogy még ezt sem tudja eldönteni…*

ÜDVÖZLÉS
Sokan érzik furcsán magukat, amikor először találkoznak valakivel. Hogyan viselkedjek? Mennyire lehetek vidám, hogy közben ne tűnjek teljesen lököttnek, és mennyire teremthetek oldott hangulatot, ha azt is meg akarom mutatni, hogy tudok komoly is lenni?

MINDEN AZ ÜDVÖZLÉSSEL KEZDŐDIK. Egy barátságos intés tíz méterről, kézfogás, puszi az arcra, satöbbi satöbbi. Nehéz eldönteni, mikor melyik illik és melyikkel lehet már az elején jó benyomást kelteni. Az üzleti életben a kézfogást mosollyal körítve tálalják, fogyasztják. Egy fokkal lazább lehet, ha biccentünk, ez olyan, akár egy ici-pici meghajlás. Tiszteletteljes, egyszerű gesztus, mégsem használják manapság túl sokan. Gondolhatunk rá úgy, mint a keleti meghajlás nyugatiasodott, modernizált változata: használjuk hát előszeretettel!

*Most jön csak a neheze, gondolja a lány, de közben már el is hangzott három-négy mondat, és egészen kezdenek mindketten feloldódni. Ákos ekkor közelebb lép hozzá, és nahát, egy szempilla van az arcodon… Kata szívverése hirtelen szaporább lesz, reflexből hátrább lép egyet… nana, azért mégiscsak, nincs két perce, hogy találkoztunk…*

HÁROM LÉPÉS TÁVOLSÁG
Mindig, amikor a filmekben következik egy „tudok valamit rólad, és hidd el, fel fogom használni ellened, és ezt most a tudtodra is adom”-jelenet, azt látjuk, hogy a támadó szinte az arcába hajol az áldozatnak, úgy suttogja neki hidegen a szavakat. Vérfagyasztó érzés lehet, nemde? Erre mondják, hogy „megsértik az illető intimszféráját”. És ez egy létező dolog, általában 50cm körül van az a távolság, ahol a még idegen, de épp megismerni vágyó embereket megtűrjük. A távolság változó, függ a kulturális háttértől, személyes élményektől, lakhelytől és sok minden mástól is.

VEGYÜK ÉSZRE, HA TÚL KÖZEL VAGYUNK, és hagyjuk levegőhöz jutni a másikat!

*Hőseink ezután beülnek egy kávézóba… Sok az üres asztal, van romantikus kétszemélyes, családos négyszemélyes, és van egy az ablaknál, a sarokban is. Végül az utolsót választják, talán ez lesz a legmegfelelőbb arra, hogy megismerjék egymást…*

LÉGY KÖZVETLEN, MÉGIS…
…mégis hagyj egy kis barikádot kettőtök között! Ez általában az asztal szokott lenni, legjobb, ha első találkozónál nem szemben, hanem egymáshoz közel, az asztal sarkánál helyezkedtek el. Így mindketten szemmel tarthatjátok a másik gesztusait, ami jó biztonságérzetet ad, mégis ott az asztal sarka „akadálynak”. Mindenki szeret egy kicsit elbújni, védelmezni magát a veszélyektől. A buszokon, vonatokon is gyakran lehet látni, hogy bár van hely, a nők szívesebben tartják a táskájukat az ölükben, míg a férfiak megelégszenek a karkorláttal. Legyen bármilyen mozdulat, megnyugtató, amikor a kezünkkel, vagy bármilyen eszközzel eltakarjuk a mellkasunkat, védelmezve ezzel fontosabb szerveinket.

*Ákos most épp egy történetet kezd mesélni, közben erőteljesen gesztikulál. Kata meglepően jól érzi magát, hiszen a srác őszintének hat, és érdekes, amit mond.*

MUTASD MEG A TENYERED!
Ezzel azt üzened: nincs rejtegetni valód, őszinte szándékkal közeledsz. A kezünk az a testrészünk, amit a leggyakrabban használunk védekezésre és támadásra is, így a másik kezének látványa biztosít minket arról, hogy nem vagyunk veszélyben.

KERÜLD AZ UJJAL MUTOGATÁST! Próbáld ki, tényleg szívesebben fognak neked odaadni valamit, ha nyitott tenyérrel kéred azt. A legrosszabb, ha ujjal mutogatsz, könnyen ellenérzést válthat ki.

GESZTIKULÁLJ MINÉL TÖBBET! Nem úgy, ahogy a szúnyogokat próbáljuk elijeszteni nyáron általában teljesen sikertelenül, a kargesztusokra gondoltam. Az emberek sokkal könnyebben megjegyzik azt, amit látnak, mint amit hallanak, és sokat segít nekik, ha a kettőt össze tudjuk kötni. Milyen gyakran fordul velem is elő, hogy emlékszem arra, az illető hogyan mondta azt, amit, persze az nem ugrik be, mit is mondott…

*Most Katán a sor. Elmondja, hogy neki két kiscicája van, és képzeld el, az egyik a múltkor… de Ákos belevág, és valami egész más felé kezd elkanyarodni a sztori, pedig a lány ezt igazán el akarta mesélni. Mindegy, gondolja magában, bár kicsit csalódott. Már nem is figyel igazán arra, amit a fiú mond…*

HALLGASUK MEG, AMIT A MÁSIK MOND! Már milliószor olvashattuk ezt a mondatot a témában, és nem is véletlenül. Mindenki örül, ha érdeklődő közönségre talál. Viszont amit a legjobban szeretünk, az az, hogy ha valami olyasmit oszthatunk meg a másikkal, amihez értünk. Szeretünk magyarázni, felvilágosítani másokat, és igen, jó érzés, ha valamilyen tudás birtokosa vagy. Ne tagadjuk tehát le, ha valamit nem értünk, nyugodtan kérdezzünk rá, és hallgassuk figyelmesen, amit a másik mond!

VÁLJ JÓ HALLGATÓVÁ! Van néhány trükk is. Lehet, hogy először nehezünkre esik majd ezeket alkalmazni, de könnyen rutinná válhatnak. Bólogassunk a fontosabb információknál, így a másik tudatára adhatjuk, hogy értjük, amit mond, és ösztönözzük a folytatásra. Döntsük oldalra a fejünket, ez szintén érdeklődésre utal, valamint nagyon bizalmas gesztus. Ekkor a nyakunk szabaddá válik, semmi nem védi, így jelezzük, hogy megbízunk társunkban.

*Szép a szemed –hallja a mondatot immár Ákostól is a lány. Hm, gondolja magában, vajon ha holnap megkérdezném, akkor tudnád-e, milyen színű… Mindeközben elkalandozik a tekintete, a pincér az előbb megbotlott, de hála istennek semmit nem tört el. Most visszapillant a fiúra, aki még mindig őt nézi, erre elmosolyodik. Hm, talán mégis jól sikerül ez a délután…*

A SZEM A LÉLEK TÜKRE
Kutatások mutatták ki, hogy minél többet nézünk a másik szemébe, annál őszintébbnek hat, amit mondunk. Hajlamosak vagyunk persze elgondolkodva elkalandozni, vagy elnézni, amikor felidézünk valamit az emlékezetünkből. Elég tolakodónak is hatna, ha folyamatosan a másikat „bámulnánk”. Akik kedvelik egymást, azok az idő nagy részében egymás szemébe néznek, ez az arány körülbelül 60-70%.

Érdekes megjegyezni, hogy ez kultúránként szintén változik. A japánok inkább egymás nyakát vagy arcát nézik, ott sokkal személyesebb, és talán tolakodó is a másik szemébe nézni.

HIVATALOS LÉGKÖRT tudunk teremteni, ha a szemek és a száj által alkotott háromszögön belül maradunk, akkor is ez szokott történni, ha valami fontosat akarunk mondani a másiknak. Amikor lazább a légkör, gyakran pillantunk a másik kezére, testére is.

*Dávid épp kávét rendel egy másik asztalnál. Hallja, az ablaknál két ember felnevet, biztos jól érzik magukat. Igen, a testük egymás felé fordul, lábaik egész közel vannak egymáshoz. Sőt, érdekes, szinte ugyanolyan testhelyzetben ülnek… Biztosan régóta ismerik egymást… na, és már itt is van a kávé.*

LÉGY „UTÁNOZÓS”!
Nem, nem arra gondolok, hogy próbáljuk meg felidegesíteni a másikat, ahogy azt hétévesen tettük!
Különbözőképpen utánozhatjuk le a másikat mind mozdulatilag, mind verbális (szóbeli) értelemben. Ha olyasvalakivel vagyunk, akit kedvelünk, hajlamosak vagyunk rövid idő után átvenni a testhelyzetét, mozdulatait, ezt nevezzük poszturális tükörnek. Ettől mindketten úgy érzitek, hasonlítotok egymásra, egy hullámhosszon vagytok. Mindez visszafele is igaz, ha a másik mozdulatait (persze nem szörnyen feltűnő módon) elkezded lemásolni, úgy fogja érezni, megérted őt.

HASZNÁLD A SZAVAIT! Gyakran történik, hogy valamilyen érzelmesebb dolgot próbálnak meg elmagyarázni nekünk az emberek. Ilyenkor nem véletlenül használják azokat a szavakat, amelyeket. Ha mi is ezekkel fejezzük ki magunkat, a másik úgy érezheti, abszolút meg tudjuk érteni, amiről beszél. Ez pedig az egyik legfontosabb dolog lehet két ember között.

*Itt a búcsú ideje… Elhangzanak az „Örülök, hogy találkoztunk!” és a „Máskor is összefuthatnánk…”. Aztán kínos csend… Ákos elmosolyodik, Kata pedig szintén, és elnevetik magukat.*

MOSOLYOGNI TESSÉK!
Igen, szintén közhelyesült megszólalás, amikor azt mondjuk valakinek: hé, mosolyogj már, így senki nem fog veled szóba állni! És van is benne valami… Ha boldog vagy, mosolyogsz, és ha mosolyogsz, boldog leszel. A mosoly pedig könnyen terjed…

*… ismét kínos csend. Ákos sose szerette ezt a fajta csendet, inkább előre lép és kitárja a karjait. Kata most nem lép hátra. Még egyszer visszanéz a sarokról, hátha épp a fiú is visszapillant, de most ez nem jön be. Mindegy, jól sikerült ez a nap, és hál’ istennek a második találkozó már nem szokott ilyen vészes lenni.

Vagy mégis?*