Miután barátja szakított vele, és anyjától is távol kellett költöznie a főiskola miatt, Tempestt Henderson beteges szokásnak rabja lett - ami akár az életébe is kerülhetett volna. A tizenkilenc éves lány szappant és mosóport kezdett enni, mert csak ezek nyújtottak számára boldogságot. Vagy, ahogy ő fogalmaz, kimosta velük magából a fájdalmat. A mániákus evése odáig fajult, hogy heti öt darab szappant rágcsált el, zuhanyzás közben pedig egy kis darabot szopogatott, vagy éppen nyalogatta magáról a habot. Mindezek mellett desszertért a mosóporos dobozva dugdosta a kezét, és leszopogatta róla az intelligens mikroszemcséket.

Szerencsére fél év után rájött, hogy valami nincs rendben vele, és orvoshoz fordult. Aki ugyan kigyógyítani nem tudta furcsa pszichikai kényszeréből, de azért megtanította rá, hogyan terelje el a gondolatait a szappanevésről. Otthon pedig folyékonyra cseréltek minden tisztítószert, mert azok nem ízlenek Tempestt-nek. Így hónapok óta nem tömött magába semmilyen kosz eltávolításra való kemikáliát.